Mi köti össze az alábbi listán szereplő személyeket? Noel Coward, H.G Wells, Virginia Woolf, Vera Brittain, J.B. Priestley. Nos, igen, ők valamennyien angol írók, illetve írónők voltak, valamennyien a huszadik század derekán alkottak, de van ennél sokkal izgalmasabb kapcsolat is közöttük: Valamennyien szerepeltek Hitler halállistáján.

Elmaradt megszállás
A közelmúltban komoly összefoglalót közölt a Daily Mail Hitler fekete listájáról, amelyet a Führer, illetve nyilván a náci vezér keze alá dolgozó, megfelelő ügyosztály állított össze a Tengeri Oroszlán hadművelet idején. A brit történészek által felkutatott – és egy digitális adatbázisban hozzáférhető – listán kétezer nyolcszázhúsz név szerepel, megannyi híresség, akiket a náci vezér „az állam ellenségeinek, árulóknak és nem kívánatosnak” minősített, s akik – ha tudnak róla, milyen listára kerültek – számíthattak volna rá, hogy Anglia elfoglalása után egyszerűen kivégzik, vagy koncentrációs táborba zárják őket.
Szerencséjükre – és persze az irodalom-kedvelő utókor szerencséjére – a tervbe aprócska hiba csúszott, hiszen a németeknek nem csak, hogy elfoglalniuk nem sikerült Nagy-Britanniát, de még csak kísérletet sem tudtak, illetve mertek tenni az invázióra. Így aztán a listára került személyek begyűjtése és halomra lövése éppen úgy elmaradt, mint a dicsőséges londoni bevonulás.

Okkal és ok nélkül
A furcsa a szörnyű listában egyébként az, hogy míg némelyekről tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, miért orroltak meg rájuk a nácik, másokkal kapcsolatban sejtelmünk sincs arról, mivel vívták ki a vezér haragját.
A híres angol színész és író, Noel Coward például – mint, ahogy az ma már tudható – a titkos szolgálatnak dolgozott, mint ahogy a Világok harcának hírhedett szerzője, a baloldali nézeteiről is ismert H.G Wells, valamint a feminista írónő, Virginia Woolf is. Ha ezt a nácik tudták, vagy sejtették, logikus, hogy nevük a listára került. J.B. Priestley író, azért szerepelhetett az előkelő társaságba, mert  az angliai csata idején propaganda-műsorokat készített a BBC számára, Vera Brittain írónő pedig közismert volt pacifista nézeteiről, és ez már önmagában is elég lehetett a halálos ítélethez. De vajon mi lehetett a bűne Aldous Huxley-nak, a Szép új világ szerzőjének?

Színészek, tudósok, politikusok
Az írókon kívül számos művész és politikus helyet kapott egyébként a felsorolásban, többnyire angolok, de olyanok is, akik a nácizmus elől a szigetországba menekültek. Ott találjuk a halállistán Sigmund Freudot, a pszichoanalízis atyját, Sylvia Pankhurst, a szüfrazsett mozgalom vezetőjét, aki egyébként nem titkoltan antifasiszta volt, szerepel a nevek között Charles Chaplin, akinek a náci vezér nem tudta megbocsátani, hogy A diktátor című filmjében gúnyt űzött belőle, de nem hiányzik a felsorolásból a cserkész mozgalom megalapítója Robert Baden-Powell sem.
Szinte magától értetődik, hogy a nemszeretem személyek között kellett lennie a háború alatti brit miniszterelnöknek Sir Winston Churchillnek és helyettesének Clement Atlee-nek is. De azt nehéz megérteni, mi volt a bűne a nácikkal szemben mindig engedékeny, sőt, túlságosan is engedékeny Neville Chamberlainnek, aki 1938-ban Nagy-Britannia miniszterelnökeként aláírta a Csehszlovákiát a németek kezére játszó müncheni egyezményt.

Világhírűvé lett titkos ügynök
Akad egyébként még egy irodalmi csemege a listán, igaz áttételesen kapcsolódik csak az irodalomhoz. Nos, teljesen érthető okokból szerepel a nevek között Conrad Fulke Thomond O’Brien-ffrench, az Intelligence Service ügynöke, aki már az első világháborúban is kémkedett a németek ellen, majd a második világháború kitörése előtt Ausztriában tevékenykedett. Az ő jelentései alapján szerezhetett tudomást a titkos szolgálat arról, hogy a németek annektálni fogják Ausztriát. De a mi szempontunkból inkább az az érdekes, hogy a mesterkém jó barátja volt Ian Flemingnek, aki jórészt róla mintázta James Bond alakját.
Megnyugtatásul azért írjuk ide: a náciknak senkit sem sikerült megölniük „az állam ellenségeinek, árulóknak és nem kívánatosnak” tekintett csaknem háromezer személy közül.