A macskák hajlamosak bármit tönkre tenni. Nem pusztán a konyhaasztalon hagyott tejfölből torkoskodnak szívesen, de tulajdonképpen bármilyen emberi tevékenységet képesek megakasztani, feltartani, szétzilálni. És ezt a tudást immár nem pusztán pár személyes tapasztalat alapján állíthatjuk, de egyértelmű és vitathatatlan történelmi bizonyítékokkal is alá tudjuk támasztani.

Macska a kódexben
Emir Filipovics, akadémikus, a szarajevói egyetem, kutatója a Dubrovniki Állami Levéltár gyönyörű gótikus épületének raktáraiban bogarászott a régi fóliánsok között, amikor ráakadt a képen látható középkori olasz kéziratra. Az 1445. március 11. keltezéssel ellátott irat a levéltári nyilvántartás szerint úgynevezett „Lettere e commissioni di Levante”, azaz a levantei kereskedelemmel kapcsolatos elszámolás.
Lássuk be, mindez eddig nem túl izgalmas. Ki a csudát érdekelnek a tizenharmadik századi ragúzai kereskedők nyilvántartásai. Minden esetre nem túl sokakat.
Filipović doktor úr lelete mégis bejárta a közösségi média minden zegzugát. Mert a középkori kéziraton egy macska mancsnyomai felfedezhetők föl. Filipovics úr döbbenten nyilatkozott a jelenségről azt fejtegetve mennyire meglepte őt a macskatalpnyom népszerűsége. Persze ő is viccesnek találta azokat a posztokat, amelyek a képet kísérték. Egyetért azzal, hogy a „a macskák egy laza sétával már a tizenötödik században is bármit tönkre tudtak tenni…”

Macska a történelemben
Persze nem volna tudós ember a mi kutatónk, ha nem fűzött volna mindjárt alaposabb magyarázatot is a jelenséghez. „Úgy gondolom, hogy az egyik fő oka annak, hogy az emberek ennyire szerették ezt a képet, az lehet, hogy mindannyian el tudjuk képzelni azt a vicces és kedves jelenetet, ahogyan a macska felugrik a könyvre, belelép a tintába, és megpróbálja oda dörgölni orrát az írnok hökkent arcához. A macskatulajdonosok különösen jól ismerik az efféle jelenteket, könnyedén bele tudják képzelni magukat az írnok helyzetébe.” – fogalmazott a kutató. Majd elgondolkozva azt is hozzá tette: „Talán az is fontos, hogy sokan gondolják azt, a történelem unalmas tárgy, amelynek a középpontjában elsősorban a politika és a háborúk állnak. De ezek az emberek csak ritkán gondolnak arra, hogy a múlt tele van hétköznapi eseményekkel, mint az az aprócska történet, ami kibontakozik a macskalábnyomokkal tarkított kézirat mögül. Mert ez a kis mindennapos esemény arra emlékeztet bennünket, hogy elmúlt korok emberei, éppen olyanok lehettek, mint mi magunk vagyunk.”
És valóban, azok, akiknek foglalta már el billentyűzetét a házi kedvenc, pontosan tudják mit érezhetett az a középkori ragúzai tollforgató, akinek munkáját összetapicskolta egy dalmát cica.

Macska a tetőn
És tegyük hozzá, a macskák mindig képesek voltak arra, hogy tönkre tegyék gazdájuk munkáját.
A gloucesteri városi múzeumben például több kétezer esztendős macskalábnyomot is őriznek, melyeket római tetőcserepek őriztek meg.
David Rice, Gloucester City Museum kurátora, úgy nyilatkozott a Discovery News-nak, hogy bizonyára több macska mancs nyomattal ellátott ókori római cserép található Nagy-Britanniában, mint bárhol másutt a Római Birodalom hajdani területén. Ennek pedig az lehet a magyarázatta a szakemberek szerint, hogy a valamikori helyi eljárás szerint az agyagból készített cserepeket a napon szárították, s nyilván a macskák már akkor is fütyültek arra, mit szabad és mit nem.