A magam részéről inkább Dosztojevszkij kötetei okoznak megpróbáltatást, ha az egyes szereplőket meg kell egymástól különböztetnem, mert a három névvel rendelkező orosz alakokat minduntalan összekeverem, de azért Shakespeare műveiben is segíti az eligazodást Martin Grandjean zseniális infógrafika sorozata.

Két robot, számtalan rajz
Martin Grandjean egy svájci kutató, a Data Research elemzője és tervezője, aki leginkább adatvizualizációval foglalkozik, azaz olyasféle ábrákat készít, amely szemlélteti a kapcsolatokat, összefüggéseket, legyen szó migrációról, filmről, irodalomról, gazdasági folyamatokról, vagy bármiről.
Nekünk, könyvrajongóknak, talán az a hatalmas gráf a legérdekesebb, amit a közelmúltban publikált blogján a szerző, s amely a Shakespeare-drámák belső összefüggéseit mutatja meg, de vitathatatlanul vicces a Csillagok háborújában megjelenő interakciók ábrázolása is. Megdöbbentő, hogy a rajz szerint tulajdonképpen a két robot, R2-D2 és C-3PO az igazi főszereplő…

Ami kiderül…
Az alább következő hatalmas ábrasorozatból viszont megtudhatjuk, hogy az egyes Shakespeare-művekben felbukkanó alakok, miféle kapcsolatban állnak egymással, mennyire elszigeteltek, mennyire központi figurák, kialakul- e körülöttük valamilyen csoportos erőtér, de azt is leolvashatjuk a rajzokról, hogy az egyes drámák, illetve színművek szerkezetében felfedezhető-e valamilyen hasonlóság, párhuzam.
Az ábrákra nézve művek szerkezete szinte magáért beszél: a leghosszabb tragédia, a Hamlet nem a legbonyolultabb szerkezetű, és meglepő módon sokkal kevésbé intenzív a belső kapcsolatrendszere, mint a Lear királyé, vagy Othelloé. Néhány színdarabban egyértelműen kirajzolódnak a konfliktusban résztvevő csoportok, elég jól elkülönülnek például Montague és Capulet család a Rómeó és Júliában, a trójaiak és a görögök Troilus és Cressidában, a rómaiak és az egyiptomiak Antonius és Kleopátrában.

És, amit ki kell próbálni
A grafikus elemzés amúgy nem túl bonyolult módszeren alapul. Martin Grandjean egyszerűen azt vizsgálta, hogy az egyes szereplők hányszor bukkannak föl azonos jelenetben. Az ábrán minden egyes csomópont egy szereplő, s az alakokat összekötő vonalak vastagsága, illetve színének intenzitása fejezi ki a kapcsolatok gyakoriságát, a gráf sűrűsége pedig azt mutatja meg, hogy mennyire intenzív, gyors, hatékony a szereplők közötti interakció.  
Hogy vajon segíti-e a történet megértését az infografika, vagy inkább akadályozza, azt egyelőre nem tudjuk. Én mindenesetre a következő Shakespeare drámát úgy fogom elolvasni, hogy közben – mondjuk, egy könyvjelzőnyi méretben kinyomtatva – ott lesz előttem Martin Grandjean szellemes ábrája. Aztán meglátjuk…