Ha van az antikvár könyvnek történelmi pikantériája, akkor a most bemutatandónak bizonyára szintén, mégpedig a Sztálin – Rövid életrajz című, hmm, kiadványnak, melyet vélhetően zömében a mozgalmár munkáért a párt ajándékozott a példamutatóknak. A kötet értéke az a kordokumentációs jelentőség, mely pont nem főleg a tartalomban, hanem a belbecs köré csatlakozó külcsínben fedezhető fel.
Úgy készüljünk, hogy ez alkalommal nagyobb tér-idő ugrást teszünk…

Sztálin profilja
Ha valakinek most azzal kellene kezdenem, hogy ki is volt Joszif Visszarionovics Sztálin, azaz Ioszeb Dzsugasvili, akkor egyikünk célt tévesztett. De ha tisztában vagyunk azzal a történelmi ténnyel, hogy ez az ember volt az emberiség históriájának legnagyobb tömeggyilkosa, aki a „nagy Szovjetuniót” évtizedeken át az orwelli 1984-et megszégyenítő módszerekkel, a legbrutálisabb terrorral irányította, akkor minden egyes, most felsorolt apró részletet be tudunk illeszteni a véres kezű diktátorról alkotott képbe.
A kötet külsejét említettem a bevezetőben, nos, ennek legelső „frontvonala” a fedele, mely a lehető legritkábbak közül valóan dombornyomott, mégpedig Sztálin profil arcképével díszítve. A borító időtálló, porózus műbőrből készült, a feliratokat aranyszínű festékkel emelték ki az amúgy rendkívül nyomasztó mélybarna síkból. A kötet kereken nyolc forintba került anno, ami ez esetben az 1952. évet jelenti. A könyvet ekkor már negyedszerre adták ki, az első változat 1949-ben látott napvilágot a Moszkvai Marx – Engels – Lenin intézet által 1947-ben kiadott első példánya alapján. A kortörténetinek mondható könyvet a korszak első ilyenjének számító Szikra Könyvkiadó gondozta, a vállalat logója a hátsó borító középső részére is felkerült, ugyancsak aranyszín festéssel.

A generalisszimusz velőt rázó szignója
Az antikváriumi jelleget erősíti, hogy az első, amúgy üres lapon egy városi pártbizottsági titkár tintával írott sorait olvashatjuk, miszerint „XY elvtársnak. Jó propaganda munkáért.” Dátum: 1954. január 5. Az agitprop felelős (ami a mai kommunikációs illetve marketing menedzsernek felel meg) és a titkár aláírása között ott díszeleg az ötágúval ékesített Magyar Dolgozók Pártja pecsétnyomat. A következő oldalak is érdekesek, egyfelől a hatodik oldalon, ami majdnem teljesen üres, de felül, piros betűkkel a kommunista, internacionalista mozgalom alapmottója, a „Világ proletárjai egyesüljetek!” szerepel. A hetedik oldalon látható újra a cím, majd egy feje tetejére állított vörös pentagram után a szerzők nevei jönnek, ami azért fura, mert a mindösszesen kétszáz oldalas zsebkönyv méretű kötetet, ha hinni lehet a feltüntetett listának, összesen hatan írták. Ismerve a történelemkönyvekből a sztálini rendszerben még a belsőbb körökben lévők életveszélyt jelentő csereszabatosságát, akár arra is gondolhatunk, hogy azért kellett hat ember, hogy megírják ezt a piciny könyvet, mert mire a kiadvány végére értek, mind elfogytak. Aztán a kilencedik oldalon – még az életrajz kezdete előtt – hála a korszak photoshopereinek, találkozunk Sztálin „szinte derűs emberséget” sugárzó arcképével, alatta a generalisszimusz velőt rázó szignójával.

Csizmadia és papnövendék
Aztán elindul a történet, az életrajz, de már az első teleírt lapnál megdöbbenünk, igen, nem a szemünk káprázik, a hat szerző egyöntetű kijelentése ez: az 1879-ben született későbbi gyilkos vezető, kis Ioszif-ként csizmadia és papnövendék is volt élete naposabb éveiben.  
A kötet további részeit nem is idézem, hiszen közismert, hogy ezeknek a propagandakiadványoknak adatok, tények, hitelesség szempontjából nem lehet különösebb alapot adni. A kommunistáknak ugyanis alapelve volt, hogy ellentétben kedvenc daluk, az Internacionálé hírhedt soraival, „a múltat nem eltörölni kell, hanem lenyúlni”, illetve ez hangzott már úgy is, hogy „aki a múltat birtokolja, az a jövőt is magáénak tudhatja”. Soha nem tudható meg tehát teljesen, hogy valójában mi is volt Sztálin igazi életrajza, miféle machbet-i véres ármányok és gyilkolászások mentén került végül az önmaga által generalisszimusznak nevezett pozícióig.  
Sztálin egész népeket kiirtásra szánó tevékenysége, és könyörtelen, irgalmat nem ismerő személyes szadizmusa, mely számos könyvben került már elemzésre, brutális kontrasztban áll ezzel a ma már abszurdnak ható „ajándékkönyvvel”. Tanulságos az összevetés.