Szép Ernő versének egyik sora kölcsönözte a Petőfi Irodalmi Múzeum – 2014 novemberében, a centenárium évében nyílt – I. világháborús kiállításának címét, mely a háború irodalmi feldolgozhatóságára, s az „írástudók” szereplehetőségeire keres válaszokat.   

Remények és csalódások
Az idézett vers, A semminél kevesebb valami a Nyugat hasábjain jelent meg, 1917-ben. A háború azon szakaszában, mikor íróink, költőink, a társadalom többi tagjához hasonlóan, régen túljutottak már a háborús utópiákon és a kezdeti bizakodáson. Még azok is, akik korábban efféle reményekkel tekintettek a változást hozó, világot átformáló háború elé.
A kiállítás túlmutat az 1914-1918 közötti éveken, és azáltal, hogy nagyobb időegységet, közel negyven évet fog át, tágabb összefüggésében vizsgálja a háború irodalmi vonatkozásait.
A kronologikus sorrendet követő, keretes szerkezetű tárlaton a látogató meghatározott ívet jár be: a bevezető szakasztól, a részletesen tárgyalt központi részen át a háborús élményrétegek „utóéletét” fölvillantó záró szakaszig.
A kiállítás jelentős hangulati elemei a termekben fölcsendülő zenei aláfestések és hangeffektusok, melyek láthatatlanul vezetik át a látogatót a boldog békeidőkből a harcterekre. A szimfóniák és valcerek világából a lágyabb dallamokat fokozatosan túlharsogó indulókon át a lövészárkokat megrengető puskaropogásig és ágyúdörgésig.

Utópia és valóság
A felvezető szakasz falain szürreálisnak ható grafikákat látunk utópisztikus repülőgépekről és fegyverekről, felettük irodalmi szövegekből vett idézetek (Jókai: A jövő század regénye, Bíró Lajos: A repülő ember), míg üvegfalak mögött a rajzok alapján modellezett, régi sci-fi filmekre emlékeztető, különös szerkezetek tűnnek elő. Némelyik akár mosolygásra is késztethetne, már ha nem tudnánk, hogy ezek a saját korukban őrült fantazmagóriáknak bélyegzett fikciók néhány évvel később valóban életre kelnek egy pusztító gépezet eszközeiként.
A következő tárgyak – néhány régi, tűnő félben lévő idillt megidéző képsor után – máris visszazökkentenek a realitásba. Újságok, (Érdekes Újság, Hét) címlapjukon a meggyilkolt trónörökös portréjával, a háborús propaganda plakátjai, majd a merényletre és a hadüzenetre reflektáló költők, írók narratívái: levelek, naplók, vers-és prózatöredékek. Végül a sorozás állomásai, ahol az eredeti dokumentumokat és levelezéseket böngészve megtudhatjuk például, hogy Adyt milyen, anekdotába illő indokkal nyilvánították alkalmatlannak, vagy azt, hogy a kor befolyásos személyiségei közül hányan küzdöttek Karinthy Frigyes felmentéséért.        
A folyosó végén a korszak egyik emblematikus tárgyát, egy embernagyságúra növesztett pecsétet látunk, melynek mérete akkori sorsdöntő szerepét jelképezi. Rendezői ötletesség, hogy a sorozást követően a bejárási útvonal kettéágazik: a front és a hátország irányába, így a látogató szabadon dönthet a bejárás sorrendjéről.

Front és hátország
Ha a frontot választjuk, a termekben olyan költők, írók kézirataival, személyes vallomásaival, archív felvételeivel és ereklyéivel találkozhatunk, mint Tersánszky Józsi Jenő, Szép Ernő, Balázs Béla vagy Sík Sándor. Ebben a térben találjuk az Érettségizők falát, rajta fiatal, szinte gyerekfejjel a harctérre vezényelt írók, költők képei. Szabó Lőrinc, Hamvas Béla, Tamási Áron, Erdélyi József, akik közül többen a háborús évek alatt fejezték be tanulmányaikat, miközben az átélt borzalmak megérlelték költészetüket is.
A front átvezet a hadifogságot átélt költők (köztük a Szerbiában elhunyt Gyóni Géza) tragédiájának képi és szöveges megjelenítéséig.  
A hátország írói világában – Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Juhász Gyula, Kassák Lajos, Móricz Zsigmond háborúhoz köthető munkássága – mellett feltárul a haditudósítóként működő Lengyel Menyhért, Bíró Lajos és Vészi Margit szerepvállalása.

Áldozatok és veszteségek
Az irodalmi alkotások mellett fontos szerepet kapnak más művészeti ágak képviselőinek háborús reflexiói: Gulácsy Lajos, Derkovits Gyula és Vaszary János festményein át, a tárlat egyik csúcspontját jelentő Melocco Miklós Ady oltáráig. Ez utóbbi a kiállítás kontextusában újabb jelentésréteggel gazdagodik, és ily módon már nem csupán a költőfejedelemnek állít emléket, de a háború valamennyi áldozatának és veszteségének.  
A tekintélyes mennyiségű tárgyi emléket és dokumentumanyagot felvonultató tárlat, alaposan átgondolt rendezői elveivel és koncepciójával, az írói szemszögből vizsgált, I. világháborús élményanyag eddigi legátfogóbb magyarországi feldolgozása.
A kiállítás 2016. január 10-ig tekinthető meg.