Bár sok családban még őrzik az évtizedekkel ezelőttről megmaradt írógépet, ma már kevesen látnak neki a hagyományos billentyűzet püfölésének. Mondhatnánk, ki ment a divatból, elszállt felette az idő, de nem lenne teljesen igazunk. Számos esetben az írógép – olykor új funkciót találva magának életre kel.

Érdekességként és mintegy bevezető gyanánt elmondom, hogy az írógépet az évszázadok során közelítőleg ötven alkalommal találták fel, de csak az utolsó feltalálónak, Christopher Sholesnak sikerült valóban használható masinát terveznie. A sors fintora, hogy nem az 1819-ben született feltaláló, hanem az első gyártó, a Remington neve vált fogalommá.
A sztorihoz tartozik, hogy Sholes eredetileg egy olyan szerkezetet készített, amellyel csekk-könyvek lapjait, vasúti jegyeket lehet sorszámmal ellátni. Egy barátja vetette föl: miért nem használ betűket is a számok mellett, hiszen így szavakat is írhatna. – Jé! Tényleg! – felelte Sholes és hamarosan elkészült az első írógép.

Sholes nevéhez fűződik a technika történetének talán legmakacsabb ostobasága, a qwerty billentyűzet-kiosztás is. A feltaláló eredetileg az ABC szerint osztotta ki a betűket, de a kezdetleges mechanika miatt a lengőkarok folyamatosan összeakadtak. Ezért kénytelen volt olyan elrendezéshez folyamodni, ahol a leggyakrabban használt betűk egymástól távol, a billentyűzet két szélére kerültek, így született meg a felső sor bal kezdetének angol betűsora nyomán elnevezett a qwerty billentyűzet. A fura megoldásra már jó száz éve nem lenne szükség, de aki már megtanulta használni a qwerty-t, nem szívesen tanul meg új kiosztást. Így marad a nehezen tanulható, ezoterikus betűrend – bizonyára az idők végezetéig.

De, ha már adomázni kezdtem, elmondom azt is, hogy az írószerkezet első tervét 1714-ben vetette fel az angol Henry Mill. A tervet „Egy gép, vagy mesterséges rendszer egyes betűknek egymás után való leírására” címmel szabadalmaztatta, de a gép nem készült el. Ráadásul Millnek sem jutott eszébe a nyilvánvaló: a gépet ugyanis elsősorban vakok részére tervezte. Viszont a magyar Kempelen Farkas 1779-ben készített egy, a zongorához hasonló billentyűzetű szerkezetet Mária Terézia ugyancsak vak rokona, Mária Paradis részére.

És ide kívánkozik még egy-két irodalmi csemege is: az például, hogy Mark Twain volt az első, aki 1883-ban gépelt oldalakkal állt a kiadója elé. Esetleg az, hogy Hunter S. Thompson 2005-ös haláláig nem volt hajlandó lemondani írógépéről és hallani sem akart a digitális forradalomról. És persze az is, hogy Cormac McCarthy a mai napig az Olivetti Lettera 32-es gépen ír. Vicces, hogy 1963-ban vásárolt példányát 2009-ben elárvereztette. Kétszázötvennégyezer dollárt kapott érte, majd húsz dollárért megvette a gép pontos mását. (Apropó, nem kell valakinek egy ragyogó állapotban lévő laptop kétszázötvennégyezer dollárért…?)

De nem ezért kezdtem bele ebbe az írásba, hanem azért, hogy elmondjam, az írógépeknek új funkcióját igyekszik meglelni néhány elmés feltaláló. Áh, dehogy feltaláló, inkább ötletember. Akad olyan, aki azt vette a fejébe, hogy hangszert készít az írógépből és egy húrozott hangládát szerelt a klaviatúrához. Vajon milyen hangja lehet?

Egy másik művész talán a szöveg bizonytalanságának posztmodern élményét próbálta megragadni írógépével, amelye furcsa állványt fabrikált, s arról ejti a betűket a papírra. Aztán itt van Keira Rathbone, aki – többé kevésbé őrizve az eredeti funkciót – gyakorlatilag ceruza helyett használja az írógépet…

És ez máris elvezet bennünket a nagy ötlethez, a festőgéphez, amelynek segítségével igazi színorgiát hozhatunk létre a befűzött papíron. A csuda tudja, hogy mi baja a feltalálónak az ecsetekkel, de tény, hogy így megspórolhatjuk a festőpalettát és még a mancsunk sem lesz festékes.

De azért végszóként ne feledkezzünk el a modern idők nosztalgiahullámáról se! Természetes, hogy az írógép kattogó zaja nagyon sok fülnek kedves zakatolás, így azon sem csodálkozhatunk, ha a retro-őrület kitermelte a laptoppal, tablettel, vagy bármilyen képernyővel összeköthető klasszikus írógép-utánzatot is. Az vesse rám az első követ, aki nem örülne, ha az íróasztalán egy ilyen szerethető játék várná, minden reggel munkakezdéskor…