Hallgrímur Helgason nevét a magyar közönség már 2002-ben megismerhette: akkor mutatták be Magyarországon a könyvéből készült 101 Reykjavík című filmet, amelyet Baltasar Kormákur rendezett. A film kallódó, ambíció nélküli főhősének abszurd története a reykjavíki fagyos-fülledt, unalmasan ismétlődő hétköznapokban a magyar közönséget is meghódította, ám az alapjául szolgáló, a Scolar Kiadónál megjelent kötetet csak most veheti kézbe a magyar olvasó Egyed Veronika fordításában.

Személyes élmények
„Nagyon szeretem a filmet, és úgy tűnik, a közönség is kedveli, hiszen a mai napig sok helyen vetítik” – mondta a népszerű izlandi író-képzőművész, aki hangsúlyozta: a mozgókép Kormákur alkotása, és jelentősen különbözik a könyvtől, amelyet szókimondóbbnak, keményebbnek tart. „Nem akarom megmondani, melyik a jobb, hiszen a filmhez sűríteni kell, egyszerűsíteni” – vélte az író, aki saját bevallása szerint azt sajnálja a leginkább, hogy a könyv egyik legviccesebb jelenete kimaradt a filmből.
Az izlandi alkotó ugyanakkor leszögezte, a főhős, Hlynur Björn és közte nem sok kapcsolat van, bár a regény írásához felhasználta néhány személyes élményét. Mint felidézte, a főhős alakja már a regény előtt évekkel megszületett. „Az első könyvemet Izland északi részén írtam, és pihenésképp lovagoltam a környéken. Egy csodálatos naplementében egyszer csak meghallottam a hangját a fejemben” – mesélte, hozzátéve, hogy a Hlynur Björn nevet pedig egy focimeccs-közvetítésből kölcsönözte, amit egy elhaladó autóból hallott. A figurát annyira megkedvelte, hogy egyszer még egy rádiós műsorában is az ő hangján beszélt, azon a belvárosias, furcsa hangon, mondván Hallgrímur Helgason vidékre utazott, és Hlynur Björn helyettesíti. „Sokan kiakadtak, hogy miként kerülhet egy ilyen alak a rádióba, követelték, hogy rúgják ki” – mesélte az író, hozzátéve, hogy miután évekig együtt élt ezzel az „alakkal”, ráadásul sokan valóságosnak hitték, úgy érezte, érdemes lenne megírni a történetét, főleg miután úgy látta, generációjában gyakori ez a fajta mentalitás. „Lenyűgöző figurák ők, akiket ugyanakkor sajnálok is, sok hasist szívnak, ülnek a társadalom félreeső sarkában, nem vállalnak felelősséget semmiért, nem házasodnak, csak nézik, hogy megy el az élet mellettük” – jellemezte főhősét a szerző.

Akasztófahumor
A legtöbbször a karakterből születik a regény, így történt A Nő 1000 fokon című, magyarul 2013-ban megjelent kötete esetében is, amelyben Herbjörg María Björnssonnak, Izland első elnöke unokájának az abszurd, történelmen átívelő történetét írta meg rá jellemző akasztófahumorral.
„Ez a legizgalmasabb számomra: valaki mássá lenni, nőnek vagy éppen egy munkanélküli naplopónak” – fogalmazott, hozzátéve, írás közben egy filmet lát a fejében, és arra törekszik, hogy azt a képsort lássa az olvasó is vagy legalábbis hasonlót.
Megjegyezte, annak ellenére, hogy írt már forgatókönyveket, ma már nem szívesen vág bele filmezésbe, mert túl hosszú folyamat és túl sokan akarnak beleszólni a munkájába. Ennek ellenére Comeback címmel idén készült forgatókönyvéből film, valamint elmondása szerint jövőre is mozikba kerül egy általa írt munka. (Az imdb.com adatai szerint ez a Hitman's Guide to Housecleaning lesz, amely Hallgrímur Helgason 2008-as könyve alapján készül.) „Nincs már kedvem belevágni, inkább könyvet írok, a forgatókönyvírást pedig csinálja más” – tette hozzá, kiemelve, hogy természetesen a filmek kihatnak az írásaira, szerinte az íróknak alkalmazkodniuk kell ahhoz a tényhez, hogy az olvasóik tíz-ötven filmet is látnak, mire elolvasnak egy könyvet. „Írtam már úgy könyvet, mintha egy hollywoodi blockbuster lenne, még azt is elképzeltem, kik játszanák a szereplőimet” – utalt a Herra alheimur (Mr. Universe, 2003) című művére.

„A festményen nem tudok mesélni”
Hallgrímur Helgason, aki képzőművészként számos izlandi és nemzetközi kiállításon szerepelt már, elmondta, hogy valóban jó pár évre abbahagyta a festést, de három éve újrakezdte, azóta két önálló kiállítása is volt már, az egyik most szeptemberben. „Ha írsz, minden mondat egy új kép, új koncepció. Írás közben festhetek képeket, de a festményen nem tudok történeteket elmesélni” – magyarázta.
Az izlandi alkotó olyan részleteket is elárult, mint hogy felesége és a legjobb barátja az első olvasója, valamint hogy egyáltalán nem él izgalmas életet. „Sétáltatom a kutyát, viszem a gyerekeket iskolába, válaszolok a levelekre és sokat dolgozom. Boldog vagyok, azt hiszem, ez egy nagyon jó időszak az életemben” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az éjszakai életben már egyáltalán nem vesz részt.
Ezt azzal indokolta, hogy tart a részegektől. „Ha meglátnak, beszélni akarnak velem, tanácsokat adnak, rosszabb esetben megtámadnak” – tette hozzá, megemlítve, hogy könyvei általában jelentős indulatokat váltanak ki, mivel azokban rendszeresen bírálja Izlandot. Szerinte a többség pont ezt szereti könyveiben, de az olvasók egy kis része „nem akar a dolgok mélyére nézni”.
Elmondta, hogy Izlandon nemrég jelent meg az új önéletrajzi kötete, és már tervezi az új regényét is. „Jelenleg Shakespeare Othellóját fordítom, épp ma reggel sikerült újabb öt sort lefordítani” – tette hozzá.