Egy felvilágosult milliomos

MEGJELENT: 2015. október 30., péntek | SZERZŐ: R. Gergely András

A felvilágosodás kori Franciaországban élni aligha lehetett unalmas. Egy felvilágosult francia költő, író élete még kevésbé lehetett unalmas. Voltaire élete szempontjából pedig az unalom valószínűleg már értelmezhetetlen fogalommá válik. A költőként, íróként, filozófusként egyaránt tevékenykedő agytröszt irodalmi munkásságát ehelyütt talán kár is lenne taglalni, meggazdagodásának történetéről azonban kevés szó esik, mely kellően furfangos, merész, és remekül reprezentálja, hogy miért is nem unatkozott sohasem e korszakalkotó zseni.

Az állam legális kifosztása

Némiképp bevezető jelleggel azonban meggazdagodásánál komolyabb érdemeit is meg kell említeni. A Párizsban született polihisztor irodalmi munkássága hatalmas méretű, lényegében minden műfajban alkotott, ugyan nem mindenhol maradandót. Regényei mellett, melyek közül talán a Candide, amit nem kell senkinek bemutatni, temérdek színdarab, próza, kritika fűződik a nevéhez, emellett tudományos iratai is meghatározóak voltak. Utóbbiakban leginkább az akkori főhatalmat kritizálta, melynek következtében igencsak megromlott az állam-Voltaire románc. Olyannyira, hogy nem mellesleg megjárta a Bastille-t, de kiutasítás büntetésével is sújtották, igaz, annak oka egy személyes nézeteltérés volt. Rengetegszer adott hangot a polgári szabadságjogok deklarálására vonatkozó igényének, de mindezt már nem élhette meg, 1778-ban ugyanis elhunyt, a francia polgári jogok nyilatkozata pedig csak tizenegy évvel később született meg.
Alkotói érdemei tehát elvitathatatlanok, éles eszével viszont nem csak a köz, hanem saját javait is igyekezett szolgálni. Ugyan nemesi származásúnak emlegette magát, ám utólag nagyon úgy tűnik, hogy mai szóval kifejezve inkább amolyan „self-made man” volt. Ez annyit tesz, hogy nem származása miatt tett szert olyan tetemes vagyona, hanem sokkal inkább volt saját szerencséjének kovácsa.
A meggazdagodás hátterében nemes egyszerűséggel az állam legális kifosztása állt, ami a korábban is említett viszonynak éppenséggel nem tett jót, de valószínűleg számára ettől csak még szebben csillogott minden egyes livre (akkori francia pénz).  

A biznisz arca
Történt ugyanis, hogy Voltaire megismerkedett egy remek francia matematikussal, bizonyos De la Condamine-nel, aki rájött, hogy lehetne teljesen legális úton kihasználni az akkori lottót, melyben az államkötvények birtokosai, annak értékének egy részével is részt vehettek. Ennek oka az volt, hogy a kötvények a gazdaság döcögése miatt folyamatosan veszítettek értékükből, emiatt egyre kevesebben vásárolták azokat. Hogy valahogy mégis vonzóbbá tegyék a befektetést, a kötvények értékének egy részét lottószelvényre válthatta a tulajdonos, aki ha nyert, tetemes vagyonra tehetett szert. Így ugyan többen vásárolták az állampapírokat, azonban De la Condamine kiszámolta, hogy mivel annak értékétől független, hogy mekkora a nyerési esély, lényegében bizonyos számú legolcsóbb kötvény megvásárlása esetén biztos, hogy az ő szelvényének számait húzzák ki. Neki azonban nem volt szüksége pénzre, mert már így is abban fürdött. Ekkor jött az ötlet, hogy a biznisz arca lehetne Voltaire, aki egyébként is nagyon szívesen röhögött az állam ügyetlenkedésein, és volt is annyi kapcsolati tőkéje, amivel a vállalkozás anyagi tőkéjét biztosíthatta.

Válogatott fricskák

A számítások beváltak, Voltaire-re és a vállalkozás néhány további tagjára ráborult a pénzes-bödön, egy életre gazadaggá téve még az unokákat is. A bohókás művész viszont nem tudta megállni, hogy ne dörgölje „állambácsi” orra alá az ügyet: néhány szelvény hátára válogatott fricskákat körmölt, de bizonyára élőben is szerette volna előadni a dolgot, így biztos, ami biztos odaírta a vállalkozás összes résztvevőjének a nevét, nyilván a sajátjával együtt. Nem is kellett sok, hogy bíróság előtt találják magukat, azonban mivel semmilyen bűncselekményt nem követtek el, temérdek pénzzel és gúnyos kacajjal hagyhatták maguk mögött a törvény embereit.
Így Voltaire már pénzzel rakathatta volna körbe azt a helyiséget is, ahova a király is gyalog jár, s bár ezt minden bizonnyal nem tette meg, egész életében a legnagyobb nyugodtsággal kritizálhatta tovább a rendszert, aminek egy apró hézagján egy életre – vagy akár többre is – meggazdagodott.

A képregényt Korwin Briggs készítette

Megosztás

Egypercesek

Az állat – In memoriam Jean-Paul Belmondo

Az állat – In memoriam Jean-Paul Belmondo

A 2020 Filmodüsszeia podcast-kritikája a nemrégiben elhunyt színészlegenda emlékére

Megnyílt a World Press Photo kiállítás

74 470 sajtófotóból választották ki a legjobb 151-et, melyek a kiállítás keretében a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók

Mellszobrot állítottak Herczeg Ferencnek

„A 20. század legnagyobb száműzött írója tér most vissza közénk, hetvenéves szellemi száműzetéséből”

Az apróbetűs magyar történelem

A nagypolitikai vonalon túl is van tehát élet, ezt bizonyítja ez a háromszáz kisebb magyar epizódot, legendát, mende-mondát tartalmazó könyv

Könyvkiadók Napja Szegeden

Író-olvasó találkozó, könyvbemutató, fotókiállítás és még futballmeccs is szerepel a palettán