Filmtrilógiát készít a Lionsgate stúdió Julius Caesar életéről Conn Iggulden brit író regénysorozata alapján, amely a római császár felemelkedését és bukását idézi fel. Az Éhezők viadalát és az Alkonyat-sorozat utolsó két filmjét gyártó Lionsgate filmstúdió opciót szerzett Conn Iggulden Az uralkodó című ötkötetes regényének megfilmesítésére azzal a kezdeti céllal, hogy három nagyköltségvetésű filmet készít belőle.

Lenyűgöző könyvsorozat
Az uralkodó címmel tervezett filmek részletesen bemutatják Caesar gyermekkori barátságát Marcus Brutusszal, kettőjük felemelkedését, hatalomra lépését és a római császár elárulását és megölését gyermekkori barátja által.
„Alig várjuk, hogy egy hihetetlenül kreatív csoporttal dolgozzunk Az uralkodón, amely egy páratlan és lenyűgöző könyvsorozatra alapul. Hisszük, hogy az ókori Róma drámai, intrikái és szenvedélyei közepette játszódó történet egy nagy, világszerte tömegeket kielégítő játékfilm lesz” – mondták a Lionsgate társelnökei, Rob Friedman és Patrick Wachsberger.
Iggulden öt regényt írt Julis Caesarról és koráról, a filmtrilógia a 2003 és 2006 között kiadott első négyre összpontosít. A sorozat ötödik 2013-ban megjelent része a Caesar halála utáni időszakot mutatja be.

Az írói szabadság
A kiadó fülszövege szerint: „Izgalmas, fordulatos, történelmi regényfolyam Julius Caesarról és az antik Róma életéről, hétköznapjairól… A gladiátorok látványos küzdelmétől a consulok intrikájáig a köztársaság gyarapodásáért vívott kegyetlen háborúktól a birodalmat szétszaggató politikai konfliktusokig és szenvedélyes szerelmekig mindent elmesél az ókori Rómáról a négykötetes regényfolyam. Annak a legendás férfinak lenyűgöző erejű, sodró lendületű története e mű, aki a legtöbbre vitte a Római Birodalomban. A neve: Gaius Julius Caesar…”
Persze az olvasók nem minden tekintetben ennyire lelkesek. Aki belekezd a történetbe, többnyire dicséri a szerző gördülékeny stílusát, élvezetes előadásmódját, viszont sokakban megütközést kelt a történelmi hűség hiánya. A Moly.hu közösségi portálon megjelenő vélemények közül az egyik olvasó így ír: „Bár a könyv nem teljesen hű az igazsághoz, de nem vette el az élvezete értékét.” Egy másik olvasót azonban rettentően megzavart a tényektől való eltérés: „Lelkesen ugrottam neki, de félbehagytam, mert bár szórakoztatóan ír a szerző, de bántóan leegyszerűsít és történelemhamisít…” Van azonban olyan, aki élvezi a mesébe forduló történelmi tablót. Szerinte „Iggulden érdekes megközelítésből festi le a nagy ember fiatal életét. Mint a regény végén említi, kicsit átírta saját szájíze szerint a történelmet, de ez az írói szabadság.”

Törékeny alkatú férfi
És, ha már ennyit foglalkoztunk a tényekkel, vessünk is rájuk egy pillantást. Caius Iulius Caesar időszámításunk előtt százban született és negyvennégyben gyilkolták meg. A római hadvezér és politikus fontos szerepet játszott a köztársaság felszámolásában és a császárság intézményének létrehozásában. Elfoglalta Galliát, és elsőként vezetett hadjáratot Britanniába – mindkettőt saját kezdeményezésre. Minden idők egyik legnagyobb hadvezére (stratégája) volt és nagyszerű politikus is (mindkettő alatt leginkább az értendő, hogy kitűnően tudott bánni az emberekkel). Jelentősége az ókor történetében Nagy Sándoréval vetekedik.
Kiépülő egyeduralma a királyságot átoknak tekintő Rómában hamar komoly ellenérzésekkel találkozott. Polgárháború bontakozott ki ellene, amit megnyert, és az így létrejött birodalom vitathatatlan urává lett. Mélyreható reformokba kezdett. Élethossziglani diktátorrá nyilvánította magát és erőteljesen központosította a köztársaság kései éveiben szétzilálódott közigazgatási rendszert. Mondhatni, mindent sikerült megnyernie, csak polgártársait nem: Róma nem tolerálta őt. Az egyre hangosabb zúgolódást és a diktatúrát látva Brutus és több szenátor összeesküdött és meggyilkolták Caesart, abban a reményben, hogy sikerül megmenteniük a köztársaságot. A merénylet után azonban polgárháború tört ki Caesar hívei és a köztársaságiak között.
„...törékeny alkatú férfi volt, bőre sima és fehér; gyakran fejfájás és epileptikus rohamok gyötörték. (...) Gyenge egészségi állapotát nemhogy ürügyül használta volna a kényelmes, elpuhult életre, hanem ellenkezőleg, a hadviselést tekintette a legkitűnőbb gyógymódnak” – írta Caesarról Plutarkhosz.