Salt Lake City egyik közkönyvtárának munkatársa, Josh Hanagarne kedves cikket írt pár napja a Book Riot számára. A könyvtáros arról számolt be az amerikai könyves magazin hasábjain, miféle meglepetésekre bukkan a visszatérő kötetekben. „A gyűjtemény több mint egymillió példányt számlál, és előfordul, hogy a könyvek, amikor visszatérnek, nem egészen ugyanazok, mint amikor elhagyták a könyvtárat…”

Nem is annyira intim higiénia
Nem volt olyan régen – meséli a mormon főváros könyvtárosa –, hogy amikor kinyitottam egy visszahozott horror antológiát, egy ropogósra sütött szalonna hullott ki belőle. Nyilvánvalóan könyvjelzőnek használták. Talán érthető, de nem megnyugtató a szalonnapörc efféle felhasználása, teszi hozzá Hanagarne.
Más alkalommal egy óvszert, szerencsére felbontatlan csomagot, fedezett föl Jared Diamond kiváló könyvében, a Háborúk, járványok, technikák című kötetben. Talán az optimista olvasó úgy gondolta, okoskodik a szerző, hogy Jared Diamond sziporkázó értekezése valamilyen értelemben lezárja az eurázsiai civilizáció járványtörténetét is, és a jövőben semmiféle fertőzéssel nem kell számolnia. Ha így van, az némi magyarázat az óvszer-könyvjelző használatára. És, ha már az intim higiéniánál tartunk, ne feledkezzünk meg arról a szépen csomagolt alsónadrág készletről, ami ugyancsak egy visszahozott könyvből került elő.

Levél Obama elnöknek, és a Vatikánnak
Persze egészen más jellegű meglepetések is felbukkannak a könyvtári könyvekben. Az szinte mindennapi esemény, hogy szerencsesütiből származó jövendölés akad a lapok között, de az igazi meglepetés volt, amikor a Szerelem a kolera idején című kötetből kihullott egy tíz oldalas levél, amely a címzés szerint Obama elnöknek, és egyúttal a Vatikán illetékeseinek szólt. A szerző komoly panaszt tett a legfelsőbb fórumokon, mivel úgy vélte, hogy a könyvtár nem kínál elég vallásos könyvet az olvasóknak. Emellett néhány sorban arról is megemlékezett, hogy „a jó öreg amerikai ünnep, a karácsony” nem szerepel kellő súllyal a közbeszédben.
És, ha már írás, ne feledkezzünk meg a széljegyzetekről sem. Sokan összefirkálják a könyvtári könyveket, különösen gyakori az önsegítő kötetek margójára írt bejegyzés. De a könyvtáros azzal is tisztában van, ha például, mondjuk, egy lelkes egyetemista hozta vissza Bertrand Russell valamelyik filozófiai kötetét, mert némelyik tanuló minden fontosabb szövegrészt aláhúz, kiemel, megjelöl…
De akad ezeknél cifrább jegyzet is: „A legkülönösebb kiegészítést, amit valaha láttam egy könyvtári könyvben, azt Nabokov Meghívás kivégrésre című kötetében találtam.  A kötet végére egy teljes fejezet volt ceruzával felskiccelve. Bárki is írta, nyilván úgy érezte, hiányzik pár fontos gondolat a kötetből.”

Gerilla-marketing
Persze a könyvtáraknak – Salt Lake Cityben, éppúgy, mint bárhol a világon – sok furcsa igénnyel kell megbirkózniuk. Josh Hanagarne beszámol arról, hogy néha vállalkozók szeretnék elhelyezni szórólapjaikat a könyvtári könyvekben. A bibliotékának természetesen van kommunikációs osztálya, amelyen keresztül a könyvtár fogad, illetve terjeszt hirdetéseket, de a kommunikációs csapat elég válogatós. Így azok, akiket a központi marketing-team elutasít a helyi könyvtárban is hiába kilincselnek. A nemleges válasz azonban nem akadályozza a legelszántabb vállalkozókat a gerilla-kampányban. A legnépszerűbb kötetek lapjai közül hétről hétre kipottyan egy-egy szórólap, üzleti kártya, marketinglevél.
Megesett olyan történet is – meséli könyvtárosunk –, hogy egy szerző saját kiadású könyvet próbálta elhelyezni a könyvtárban. Arra kérte a könyvtárosokat, tegyék ki a polcra Az űrhajos-emlékek hipnotikusan feltárása című kötetét. Hiába magyarázták neki a dolgozók, hogy a könyvtári állománygyarapítás folyamatát nem kerülhetik meg, s könyvét a megfelelő csatornákon keresztül próbálja eljuttatni a nagyközönséghez, a szerző megsértődött és feldúltan távozott. Amihez könyvtárosunk hozzáteszi: „Tegnap azonban megtaláltam a hipnózis különleges alkalmazásáról szóló kéziratot egy másik könyv borítójában… Úgy tűnik nem adta föl…”
Szép dolog a könyvtár támogatása – zárja cikkét Josh Hanagarne – de arra kéri az olvasókat, ne így gyarapítsák a könyvtári állományt, és ne csomagolt fehérneművel segítsék a könyvtárosok munkáját.