Sokaknak nyilván nem mond sokat – kivéve talán azoknak, akik jártak Párizs városában – ha valaki a Szajna-menti ikonikus könyvárusokról ejt szót. Pedig évszázadok óta, úgynevezett bouquiniste-ek tanyáznak a folyóparton, akik mára teljesen jogszerűen látják el tevékenységüket: könyvekkel, antik nyomatokkal látják el a párizsi nagyérdeműt. A jogszerűséget pusztán azért kell kiemelni, mert a történelem során ez nem volt mindig így, ezért is kellett itt árusítaniuk a forradalmi szólásszabadság letéteményeseinek a kor alternatív kiadványait, röpiratait.
Párizs egyébként is magával ragadó romantikájának egy darabja a bouquiniste-k sora, rájuk pillantva utazhatunk egy kicsit az időben, hiszen pontosan ugyanúgy állnak itt, mint ahogyan eredetileg is állhattak, évszázadokkal ezelőtt.

Pórul járt matrózok
Egy korai história szerint az egész jelenség abból a balszerencsés eseményből fakad, amikor is egy könyvekkel megrakodott hajó a Notre-Dame közelében léket kapott, aminek következtében rakományostul elsüllyedt. Ám a pórul járt matrózok a rengeteg könyv egy részét meg tudták menteni és a nem éppen friss és ropogós csomagjaikkal kievickéltek a partra. Itt, jobb híján megpróbálták portékáikat pénzzé tenni. Arról persze már nem szólnak a legendáriumok, hogy milyen sikerrel… Mindenesetre ők tekinthetőek az első szajna-parti antikváriusoknak.
A következő, a valósághoz és a tényleges történetükhöz már sokkal közelebb álló hagyomány a vallásháború idejéhez köthető. 1557-ben a kereskedők úgy döntöttek, hogy ez lesz a legmegfelelőbb hely arra, hogy a protestantizmus hirdetésére szolgáló brosúrákat áruba bocsássák, itt és így juttatva el a néphez Istenük tiltott igéit.
A know how az ezt követő két-három évszázadban nem változott sokat. A folyópart lett a legfőbb helye a second-hand könyvárusításnak, illetve a vallással és az állammal dacoló szamizdat-forgalomnak, hiszen a cenzúra miatt efféle irományokat nem lehetett a kereskedelmi központokban értékesíteni.

A röpirat-terjesztők fénykora
Ekkoriban az árusok megelégedtek azzal, hogy talicskából tegyék közszemlére portékáikat, de nem a marketinghez való slendrián hozzáállásból fakadt mindez, sokkal inkább leleményességükből: ha közeledtek a „mindig-snájdig” pandúrok, másodpercek alatt tudták messzebb tenni a boltot.  
Illegális irományterjesztőink történetének fénykora természetesen az 1789-es francia forradalom.
A rebellió szárnyakat adott azoknak, akik piacra dobták azon iratokat, melyeket nem szabadott volna. (Illetve egy forradalomban sok mindent szabad, úgyhogy voltaképp könyvet árulni is). Attól eltekintve, hogy egyébként miért is olyan jelentős állomása ez a francia- és persze a világtörténelemnek, ekkor követte a legkomolyabb érdeklődés a kor által bouquinistes-nek keresztelt árusok tevékenységét. Jellemző, hogy ez a szó is ekkortól, 1789-től már fellelhető a francia szótárban.

Dobozokra cserélt talicskák
A „bouquiniste” szónak nincs teljesen értelmes magyar fordítása, hiszen ez kimondottan Franciaországban, a Szajna partján könyveket árusító személyeket jelenti. Ha ezzel a fordítással az olvasó megelégszik, az is remek, de talán egyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy antikvárius, vagy könyvkereskedő (a Szajna partján).  
1859-ben sikeresen rendezték a bouquiniste-ek tevékenységét: minden kereskedő jogosult évi huszonöt frank (ma már körülbelül évi száz euro) fejében egy bizonyos méretű partszakaszra, melyen jogszerűen végezheti tevékenységét, az időközben talicskáról dobozokra cserélt standján. Később már a dobozok méretét, illetve a nyitva tartást is részletesen szabályozták, heti  négy alkalommal nyitva kell legyenek, napkeltétől napnyugtáig.

A Szajna partja
A Szajna az egyetlen folyó a világon, amelyik két könyvespolc között fut végig! – emlegetik frappánsan a franciák. A mondás bája Anatole France-t is megihlette, aki dicső katedrálisok öreg szobraihoz hasonlította a megannyi öregedő zöld dobozt, amikből összeáll a szajna-parti romantikus kollázs.
Talán a francia költők egyik legnagyobbika, maga Francois Villon is szentelt volna nekik egy rövidke négysorost, ha megélheti a bouquinistes által teletűzdelt Szajna látványát. Valami ilyesmit:
Párizsból, bouquiniste vagyok,
boltom alatt a Szajna partja.
Nos, urak, kinek van közülünk a nagyobb…
könyves-standja?
Elnézést…