Ramadán a holdhónapokból álló iszlám naptár kilencedik hónapja, amelyet szokás a többi tizenegy hónap „királyaként” is emlegetni. Jogosan, hiszen a világ több mint egymilliárd muszlimja számára ez az év legkülönlegesebb hónapja, mikor az egészséges felnőtt hívők hajnalhasadtától napnyugtáig böjtölnek.  2015-ben június 18-tól július 17-ig tart az iszlám áhítattal teli időszaka.

Az Elrendelés éjszakája
A muszlim hagyományok szerint ramadán idején kapták meg az iszlám prófétái a maguk szent írásait (Mózes, Jézus, Ábrahám), mint ahogy Mohamed is ekkor kapta meg az ő csodáját, a Koránt. A már hónap elejétől, a világtól elvonult, böjtölő Prófétát Gábriel arkangyal felkereste az „Elrendelés éjszakáján”, amikor is átadta neki az isteni ihletésű Írást. Erről az éjszakáról pontosan senki nem tudja, hogy mikor volt – a legtájékozottabb hagyományok is csak annyit tudnak: a böjt utolsó tíz napjának valamelyikén. Így most, július hetedikén, belépve az utolsó napjaiba a ramadánnak, tudhatjuk, hogy a muszlimok buzgó imádsággal kezdik eltölteni még az éjszakájukat is, mivel az Elrendelés éjszakáján elmondott imák (a Korán szerint) többet érnek Isten szemében, mint „ezer hónapnyi másik imádság”.
A böjt kezdetben nem volt kötelező, a medinai időkben vált az ott létrehozott alkotmány szerves részévé. A Próféta, amikor a keresztény időszámítás szerinti 622-ben kivándorolt Mekkából híveivel, egy olyan helyen rendezkedett be, ahol nem csak arab, hanem zsidó törzsek is voltak. A ramadán jellege és annak rítusai már akkor szilárdan álltak, egyedül annak időpontja volt kérdéses: a Próféta a törzsek egyesítése érdekében, a zsidó jóm kippur (engesztelés napja) ünnepével akarta párhuzamba – és egy időpontba – állítani. Ugyanezen egység megteremtésének ügyében rendelte el, hogy az imádság iránya a muszlimok számára is Jeruzsálem legyen.
Ám a zsidók nem voltak hajlandók prófétájuknak elfogadni Mohamedet, így a böjt időpontja az arab holdnaptár alapján lett meghatározva, míg az imádság iránya Mekka felé fordult.
De az ellentétek dacára sem vonta meg a zsidó néptől a „könyv népeinek” rangját, s így a zsidókkal a muszlimok kötelesek békében élni, és amely közösségekért – ha a területükön laktak – felelősséggel tartoztak.
A Medinában töltött időszak Mohamed életében már nem a végítélet prófétálásából és a hívek megnyeréséből, hanem egy muszlimok által élhető stabil államforma létrehozásából állt. Az eredeti elképzelések néha a körülmények hatására változtak, de az itt eltöltött, kezdeti években váltak az egyszerű törvények hagyományokká, melyek alapján még ma is muszlimok milliói élik mindennapjaikat.

Többnek kell lenni
Természetesen a böjt szabályai és spirituális tartalmai is itt váltak világossá.
Mert el kell fogadnunk, a böjt nem csupán annyiból áll, hogy éhesek maradnak a hívők, és nem élnek szexuális életet ezen egy hónap alatt. Ramadán idején a muszlimoknak többnek kell lenniük, mint a nem hívőknek, de legfőképpen felül kell emelkedniük saját magukon: a böjtöt folytatóknak tartózkodni kell mindenféle alantas vágytól és késztetéstől, nem szabad belemenni érdemtelen vagy erkölcstelen cselekedetekbe. A böjt fő célja, hogy segítsen kitörni a megrögzött szokások és élvezetek túlzott hajszolásának körforgásából. Ezen felül az éhség megtapasztalása által jobban együtt tudnak érezni a hívők a nálunknál szerencsétlenebbekkel, és hálát érezhetnek a saját sorsukért is. Éppen ezért a hívők önszántukból, a ramadán utolsó napjaiban a szegényadón kívül (melyet a mecset folyamatosan oszt szét a rászorulóknak) „alamizsnát” is juttatnak a szegényeknek, hogy a böjt megtörése alkalmával biztosan étel kerüljön az asztalukra.
Az iszlám többségű államokban, ebben a hónapban rövidített munkaidővel és közösségi foglalkozásokkal próbálják támogatni a böjtölő munkásokat – mely szintén a társadalmi összetartozást erősíti. Talán az, hogy a hívő ilyenkor látványosan egy közösség része, ez teszi könnyebbé, sőt kívánatossá az étel megvonását a testtől! Többször hallottam panaszokat akkor, amikor a ramadán, jelentéséhez egyáltalán nem híven (perzselő) egy téli hónapra esik, mert akkor a rövid nappalok és a könnyebb próbatétel miatt sokan még bánkódnak is.

Böjtmegtörés
Az éhezés napkeltétől napnyugtáig kell, hogy tartson. Az iszlám kezdeti idejében, különlegesen pontos időmérő eszközök híján, a reggeli imára hívás (és a böjt) akkor kezdődött, amikor egy fekete és egy fehér fonalat meg lehetett különböztetni egymástól. De ebben az egy hónapban, a Próféta szerint tanácsos hajnalhasadás előtt felkelni, és részt venni egy „sahur” reggelinek nevezett étkezésen, mely segítségével át lehet vészelni a munkával töltött napot.
(Modern időkben a böjtölő sportolóknak csakis napi egyszeri, ezen étkezés utáni edzést hagytak jóvá orvosaik és edzőik. Ez lett az ő pihenő időszakuk, mely során többször teljesítettek saját maximumukhoz közel (néha meg is haladva azt), mint akár az évük fő versenyein – így, ezen váratlan ajándék miatt, számukra különösen várt időszak lett ramadán hónapja.)
A nap végét az imára hívás jelezte, melyet később a városokban felváltott a színes gyolcsokból varrt „ágyúgolyó” kilövése, ami mindenki számára láthatóvá is tette. Ilyenkor az ima vezetése rövid kell, hogy legyen – élettani okok miatt nem szabad kitolni az „iftar” vacsorának időpontját, mely elején hagyományosan datolyával, olíva bogyóval és egy kis vízzel törik meg az egész napos böjtöt. Majd jöhet a kiadós, ínycsiklandó étel fogyasztása, mely során szintén tartózkodni kell a pazarlástól és a falánkságtól, hiszen azok is alantas, leküzdendő vágyaink kivetülései – és mellesleg orvosilag sem ajánlott magunkat teleenni egy egész napos éhezés után.
És ha már az orvoslásnál tartunk: a Próféta csupán a felnőtt, egészséges emberek számára teszi lehetővé a böjt megtartását, de még számukra sem kötelezővé. Fontos, hogy ezt az egy hónapot a vallásnak és a muszlim közösségnek szenteljék a böjtöltők – önszántukból. Ráadásul a betegeknek, utazóknak, terhes, avagy éppen menstruáló nőknek egyenesen tilos a böjtön részt venniük, de állapotuk változása után bepótolhatják azt.
A böjt az újhold látható jelére fejeződhet csak be (így, viharos idő esetén, a középkorban egy-két nappal ki is tolódhatott a böjti időszak). A hívőt próbáló egy hónapot a „Böjtmegtörés” három napos ünnepével zárják a muszlimok. Ilyenkor, a megváltoztatott közösségi imán kívül a böjtöt teljesítők új ruhát vesznek maguknak, nagy adományokat adnak a mecsetnek és vendégül látják a rászorulókat. Hagyományosan datolyát szolgálnak fel a reggelire, és ajándékokkal lepik meg egymást a család tagjai, vagy az azonos közösségbe tartozók. Ebben az időszakban hagyományosan elhívják a barátokat, rokonokat vendégségbe, újabban a távollevőket telefonon vonják be a családi életbe, és habár a sírok tisztelete az iszlám tanaival ellentétes, mégis ellátogatnak ilyenkor szeretteik nyugvóhelyéhez. Majd sawwal hónap negyedik napjától visszatér minden a tizenegy hónapon át tartó „rendes kerékvágásba”.
Várakozásba?