Bár úgy tűnik, mára kezd elcsendesedni, néhány hete még komoly vita folyt a könyvtárosok levelezőlistáján arról, vajon szükség van-e valamiféle megkülönböztető viseletre, egyenruhára, jelvényre, kitűzőre, hogy az olvasók egyértelműen felismerjék a könyvtárost, akkor is, ha nem áll a pult mögött, hanem a könyvespolcok között sertepertél.

Mielőtt belefeledkeznénk e cikk anyagába sürgősen szeretném leszögezni, nem kívánok javaslatokat tenni a könyvtáros-társadalom számára. Annál is kevésbé, mert előző szösszenetünk megjelenése után komoly feddést kaptam egy igen konzervatívnak tűnő könyvtáros kollégától. A hölgy nehezményezte, hogy az illusztrációnak használt kép valami erotikus jelmezeket árusító portálról származik, s ő a maga részéről ezen felháborodott.

Most tehát semmi erotika! A képanyag a – jobbára kulturális témákkal foglalkozó – Mentalfloss magazin internetes felületéről származnak, ahol mindenre elszánt könyvtárosok mutatták meg a nagyvilágnak, hogy a könyves identitás több annál, mint amennyit egy kitűző, vagy akár egy fess egyenruha jelenthet: örök szerelem, változtathatatlan elköteleződés, időtlen vállalás.

Igen, a képek nem csalnak. Elizabeth Skene, a cikk szerzője igazi könyvtárfanatikusokat gyűjtött össze, olyan könyvtárosokat, akik foglalkozásuk jeleit, jelképeit, szimbólumait magukra tetováltatták. És lássuk be, a legtöbb tetoválás rendkívül szellemes, ötletes, eredeti alkotás, ha művészi kivitelűnek, talán nem lehet valamennyit nevezni.

A cikkből egyébként kiderül, hogy a tetoválások nem spontán módon jelentek meg a könyvtárosokon, hanem egy könyvtáros blog kezdeményezte a tetováló-őrületet, így akarván arra ösztönözni a könyvtárosokat, hogy megmutassák meg, mennyire büszkék a munkájukra, hozzanak létre hivatásukra épülő személyes márkát.

S láthatóan a blognak lelkes követői is vannak, olyanok, akik valóban magukra varrattak mindenféle könyvtárosságot tükröző képet. Akad ezek között katalógusszekrény, szuper-könyvtáros, könyves halálfej, egyiptomi varázskönyvtáros, ambiciózus és diszkrét kép egyaránt.

A cikkből kiderül az is, hogy a legtöbb tetoválásnak eredeti története is van. Nem ötletszerűek a képek, hanem olykor nagyon komoly, máskor nagyon személyes elköteleződést tükröznek. A képekhez tartozó történetek közül egy igen visszafogott, aprócska tetováláshoz kötődik a legsúlyosabb történet. A logó-szerű képe – amelyet a könyvtár kezdeményezésére pólón, bögrén, kötényen is meg lehet vásárolni – az New York-i városi könyvtári hálózat felszámolásának terve elleni tiltakozás emblémájaként született. A mozgalomhoz csatlakozó olvasóknak köszönhetően a rendszer ma is működik.

Nem is gondolná az ember, mekkora súlya van egy tetoválásnak…