A szótár, amelyet Bárdosi Vilmos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Romanisztika Intézetének vezetője szerkesztett, ezernyolcszáz szólás, közmondás és szállóige jelentését és eredetét tartalmazza, de bemutatja kultúrtörténeti hátterüket és megadja idegen nyelvi párhuzamaikat is.

Eredet és értelem
Kiss Gábor, a kiadó vezetője úgy vélekedett, hogy az olvasóközönség régóta szükségét érzi egy olyan szótárnak, amely nemcsak megmagyarázza a szólások és közmondások értelmét, hanem azok eredetéről is részletesen tájékoztat. O. Nagy Gábor, akinek Magyar szólások és közmondások című, először 1966-ban megjelent könyve mind a mai napig népszerű, maga is tervbe vette egy ilyen eredetmagyarázó szótár összeállítását. 1973-ban bekövetkezett halála miatt azonban terve meghiúsult. Kiss ezért szimbolikusnak és a nagy előd előtti tisztelgésnek nevezte, hogy O. Nagy Gábor születésének 100. évfordulójára lát napvilágot a 750 oldalas gyűjtemény.

Jákobtól Horn Gyuláig
Közmondásaink jelentős része a Bibliából való, mint például a Jákob és Izsák történetére utaló „eladja egy tál lencséért” és a Jézust elítélő Pilátus cselekedetét idéző „mosom kezeimet” szólás. A görög-római mitológia is rengeteg szólás bölcsője, így Damoklész kardja, vagy az Akhillesz-sarok is onnan ered. A magyar és a világirodalomból is ered szép számú szólás, mint például a nap, mint nap hallható, de a szövegkörnyezet nélkül kevéssé érthető „otthagy csapot-papot”, ami eredetileg Petőfi Sándor Csokonai című versében szerepel.
Közmondások, szállóigék a mai napig keletkeznek, zömében a közéletei szereplők kijelentései válnak „közkinccsé”. A most megjelenő szótár igyekszik a közelmúltban közmondásossá vált kijelentéseket is összegyűjteni, így került bele például Horn Gyula néhai kormányfő mondata, az „Ami nem romlik el, azt nem kell megjavítani”.

Elvek és ötletek
A száz esztendeje született O. Nagy Gábor mintegy húszezer magyar szólást és közmondást felölelő gyűjteménye az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka volt. Tarka változatosságban tárja az olvasó elé anyanyelvünk legszínesebb, legjellemzőbb ékességeit. E gyűjtemény az élő stílus elemeinek szinte kimeríthetetlen kincsesbányája, de egyben a múltat idéző és inkább csak történeti értékük miatt becses adatoknak gazdag tárháza is. Százával, sőt ezrével akadnak benne rendkívül találó megfigyelésekből és költői erejű, gazdag képzeletből született nyelvi képek, merész és szemléletes hasonlatok, az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzések, szellemes ötletek, bölcs tanácsok, intelmek és évszázados vagy olykor évezredes múltjuk ellenére is igaz életelvek. Ezeken kívül azonban találhatunk benne a mai ember számára már homályos célzásokat, naiv, olykor gyerekes nyelvi tréfákat, túlságosan is szókimondó gúnyolódásokat, egy ideig divatos, majd elfelejtett bemondásszerű fordulatokat és a társadalmi fejlődés során túlhaladott, időszerűtlenné vált nézeteket, tévesnek bizonyult megállapításokat is.
Íme, néhány „hazudós” idézet O. Nagy klasszikus könyvéből. „Most jön ki a hazugság belőle” – mondják, ha nagyon porzik a gyerek ruhája, mikor ráütnek. „Hol a hazugságot mérték, ott neki köblösével jutott.” „Hazugságból hamar kifogy az ember” – szól a népi bölcsesség utalva arra, hogy aki mindig csak hazudik, előbb-utóbb felsül. „Kutya hazugságnak eb a hitele.” Azaz a szemenszedett hazugságot senki sem hiszi el.
„Megrögzött hazugság idővel igazság” – tartja a mondás, rámutatva a modern reklámipar nagy igazságára: amit sokat mondogatnak, amit széltében-hosszában terjesztenek, még ha nem igaz is, sokan akkor is valóságnak fogadják el.