A The Boston Globe cikke szerint a közeli jövőben alkotóházzá alakulhat az a tengerparti villa, amelyben Thomas Stearns Eliot gyermekkorát töltötte, s ahova mindig úgy tért vissza, mintha hazaérkezne.

Menedék
T. S. Eliot, a Nobel-díjas szerzőt nem soroljuk a híres New England írók közé, mint például Edgar Allan Poet, hiszen Eliot 1888-ben elhagyta az Egyesült Államokat és brit állampolgár lett. De Eliot gyerekkori nyarakat Gloucesterben töltötte, egy fazsindelyes, téglakandallós, hét szobás tengerparti házban, amelyet családja épített 1896-ban. A nagy, szellős házat (most részben üvegezett) tornác öleli körül, és egy hatalmas padlástér tartozik hozzá, éppen olyan, ami minden gyermek képzeletét foglyul ejti.
Tavaly a TS Eliot Alapítvány meglepődve értesült arról, hogy a ház nem csak, hogy nagyrészt érintetlen és gyönyörűen felújított állapotban van, de éppen eladásra kínálják. Az alapítvány most azt tervezi, hogy egyfajta alkotóházat hoz benne létre, „menedéket, amely összekapcsolja Eliot hagyatékát, és gyermekkora szeretett helyszínét” – fogalmazott a Clare Reihill, az alapítvány igazgatója.

Firkák a padláson
A villa történetéről Carey Adina Karmel, a Houghton Library kurátora nyilatkozott, aki úgy vélte, bár Eliot New England-ben élt, hiszen a család ezer szállal kötődött a környékhez – a Milton Akadémián és Harvardon tanult – soha nem érezte úgy, hogy „teljesen lehorgonyzott volna a régióban”. „Eliot úgy élt itt, mint egy partra vetett hal” – fogalmazott a kurátor. Végül Angliába költözött ahol két feleséget is elfogyasztott. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a költő nagyon szerette a gloucesteri házat, amelybe a család visszatért minden nyáron. „Amikor hazaérek a háború után, szeretnék egyenesen Gloucesterbe érkezni” – írta anyjának Londonból 1917-ben. Azt is tudjuk róla, hogy itt tanult meg vitorlázni, és lenyűgözte a madarak látványa, a fenyők illata, és a zord a tengerészek élete.
Az eddigi tulajdonos, Dana Hawkes tizenhat éve vette meg a házat. Azt nyilatkozta a vásárlásról, hogy korábban is tudott arról, hogy Eliot számos nyarat töltött itt, de nem ezért vette meg az épületet. Egyszerűen beleszeretett. „Csak miután ide költöztünk, akkor kezdtem komolyabban foglalkozni a ház történetével, és Eliottal” – fogalmazott.
A ház lényegében változatlan. Hawkes meg akarta őrizni az eredeti hangulatot.  Lényegében csak a konyhát és a fürdőszobát modernizálták. Így aztán máig úgy néz ki az épület, mint amit egy gazdag, hét gyermekes viktoriánus család épített. Hawkes azt is elmesélte, hogy a padláson találták a „Harvard” feliratot és egy festett halálfejet. Talán éppen Eliot firkálta.

Alkotóház

Férje halála után, 2011-ben, Hawkes úgy döntött, hogy eladja a házat. Ekkor fedezte föl a lehetőséget a TS Eliot Alapítvány, illetve annak vezetője, Clare Reihill, akinek mindaddig fogalma sem volt róla, hogy még mindig ott áll a villa, „

szinte pontosan ugyanabban az állapotban, amelyben épült.”
Végül az épület egymillió háromszázezer dollárért cserélt gazdát, s Reihill úgy véli, hogy 2016-ban már új funkciója szerint működhet.
Az alapítvány úgy képzeli, hogy az épület alkotóházként fog üzemelni, ahová visszavonulhatnak költők, esszéírók, vagy drámaírók, de tarthatnak itt szimpóziumokat Eliot munkásságáról, és más irodalommal, költészettel kapcsolatos témákról, esetleg író- és költőpalánták számára lehet képzési központ. De akár így, akár úgy Reihill azt szeretné, hogy „a ház emlékeztesse az amerikaiakat nagy költőjükre, talán a legnagyobb huszadik századi lírikusukra.”