Következő hősünk a milétoszi Thalész, a hét görög bölcs egyike. Megjegyzendő, hogy ezzel a hét görög bölccsel van némi zavar, mert szerzőnként más számokat adnak meg, háromtól egészen tizenötig. De ez most ne zavarjon bennünket Thalész neve – akárhány bölcset is tart nyilván az aktuális szerző – mindenütt szerepel. Valamikor az 6. században élt, életéről kevés és – mily meglepő – zavaros adat maradt csak fent. Műveket nem hagyott ránk, sokak szerint nem is írt egyet sem, amiket pedig esetleg neki tulajdonítanak, azokat is mások írták.

Ahogyan Thalész megjósolta

Arisztotelész szerint, ő volt az első természetfilozófus, aki mindenek alapjának a vizet tartotta. Azt is írja, hogy a lelketlennek gondolt, anyagi dolgoknak is valamiféle lelket tulajdonított, egészen pontosan az anyagi dolgokban is isteni lényeget látott. Csillagász is volt, állítólag ő osztotta az évet 365 napra és megjósolta a napfogyatkozást is. Kr. e. 585-ben a Halüsz folyó mellett megütközött Alüattész lüd és Küaxarész méd király, amikor is elsötétült a nap – ahogyan Thalész megjósolta – és a szemben álló seregek, rettegve az Istenek haragjától, szétfutottak. Így ért véget – az Istenek sugallatára – egy hosszú háború; a lüdök és a médek békét kötöttek, Alüattész lányát pedig hozzáadták Küaxarész fiához, és a birodalmaik közti határként pedig a Halüsz folyót fogadták el. Ez a Halüsz, amúgy a Vörös folyó, a mai Törökországban.

A szolgálólány thrák volt és csinos
Thálészről azt írja Diogenész Laertiosz, hogy „elsőnek írt derékszögű háromszöget a körbe, majd ökröt áldozott.” A szerencsétlen ökör sorsa előrevetített középiskolások millióinak szenvedését, akiket az elkövetkezendő évezredekben a Thalész-körrel és a párhuzamos szelők tételével kínoztak lelketlen matematika tanárok.
Neki tulajdonítják az élhetetlen filozófusokról szóló első történetet is. Eszerint miközben az ég csillagait szemlélte, beleesett egy kútba, mert nem nézett a lába elé. Egy csinos thrák szolgálólány pedig kigúnyolta, amiért annyira vágyik az égi dolgokra, de fogalma sincs arról, ami a lába előtt van. Az esetet Platón jegyezte fel, a Theaitétosz című dialógusában; hogy a történet igaz, vagy sem, azt nem tudjuk, az azonban biztos, hogy a szolgálólány thrák volt és csinos, mert így jobban megmozgatja a hallgatóság fantáziáját. Hiszen nem elég, hogy a lába elé nem nézett, de még a szolgálólány kívánatos voltára sem figyelt föl, ami aztán végképp az élhetetlenség szimbóluma. Bár Diogenész Laertiosz szerint sem trák, sem csinos, de még csak fiatal sem volt, hanem mindezeket egy öregasszony mondta Thalész-nak. Így azonban sokkal laposabb a dolog.

Élet és halál
Hasonlóan előző hősünkhöz, Arisztipposzhoz, ő is híres volt éles nyelvéről, számtalan mondás – görögül: apophthegmata – maradt fent, amit neki tulajdonítanak. Mindegyik legalább annyira elgondolkodtató, mint amennyire szellemes. Itt van mindjárt az első: megkérdezték tőle, hogy mi a legkönnyebb dolog a világon. Azt válaszolta: „Másoknak tanácsot adni.” ennek ellentéteként a legnehezebbnek önmaga megismerését tartotta.
Feljegyezték, hogy azt tartotta, a halál pontosan olyan, mint az élet. Erre megkérdezték tőle: „Akkor miért nem halsz meg?” – azt válaszolta: „azért, mert mint mondtam, a halál pontosan olyan, mint az élet.” Arra a kérdésre, hogy mi az, amit a legritkábban látott, politikában jártasként azt válaszolta: „öreg zsarnokot.”  Amikor pedig azt kérdezte valaki: „Mi volt előbb: éjjel vagy nappal?” Így válaszolt: „Éjjel. Egy nappal előbb.”
Nem kedvelte a házasság intézményét, gyermektelenül halt meg, miközben az olimpiai játékokat nézte; felesége sem volt. A házasodást firtató kérdésre fiatalabb korában azt válaszolta: „Még nincs itt az ideje!”, mikor ugyanezt a kérdést idősebb korában tették fel akkor azt mondta: „már nincs itt az ideje!” Végezetül, mikor azt akarták tudni, miért nincs gyereke azt válaszolta: „A gyerekek iránti szeretetből.”