Mostanában állandóan szakkönyveket kellett bújnom, és annak ellenére, hogy gyakran igen élvezetes egy-egy gondolatmenetet végigkövetni, egy kicsit el akartam szakadni a betűk világától. Ez csak részben sikerült, hiszen szórakozásképpen levettem a polcról két arab kalligráfiával foglalkozó könyvet. Kezdetben csak a képeken suhantam végig, utána viszont a rajztechnika bemutatásába is belemélyedtem.

Közgazdász és hobbi-kalligráfus
A kalligráfia nagyon egyszerűen megfogalmazva, nem más, mint egy díszes írásstílus, képalkotás betűk segítségével. Mind Európában mind Ázsiában hosszú időszakkal ezelőttre nyúlik vissza a hagyománya. A sok lehetőség közül most az arab kalligráfiával ismerkedhetünk meg, két iraki művész alapokat bemutató köteteit hívva segítségül.
M. J. Alhabeeb, aki főállásban az Egyesült Államokban tanít közgazdaságtant és emellett kalligráfiával is foglalkozik, Luminous Letters című gyönyörű kiadványában egy rövid bevezető után összefoglalja az arab írás és kalligráfia történetét. Megtudhatjuk, hogy az arabok már Mohamed próféta ideje előtt rendelkeztek saját írásrendszerrel, amely az arámi nabateus változatból fejlődött tovább. Az írás, mint művészet azonban csak a Korán elterjedésével kezdett el virágozni, a különböző területeken saját stílust követve, amelyekhez rendkívül szigorú szabályokat dolgoztak ki, még azt is meghatározva, hogy hány szálból állhat az ecset, amivel a műveket készítik. A történelmi áttekintés után a szerző saját, rendkívül színes kalligrafikus alkotásain keresztül mutatja be a különböző iskolák alapvető stílusjegyeit.

Festő és oktató…
Míg Alhabeeb kiadványa elsősorban a végeredményre koncentrál, addig Hassan Massoudy Calligraphie Arabe Vivante című francia s arab nyelven írt, képekkel gazdagított kötetében az írástechnika és az eszközök bemutatását tűzte ki célul. Massoudy hivatásos kalligráfus, aki később Párizsban festészetet is tanult, a két műfajt ötvözi és maga is oktatja a kalligráfiát. A könyv első témaköre az eszközök alapkövetelményeit dolgozza fel, amelyekhez illusztrációkat is mellékel, ezek alapján mi magunk is elkészíthetjük kalligrafikus „ecsetünket” és festékünket. Mindezek után a megfelelő testtartás, a papír és az íróeszköz precíz használata következik. Majd a legfőbb irányzatoknál kötelező arányok betartására koncentrál a mű. Végül temérdek példa és kép, köztük a szerző saját alkotásai teszik ki a kötet nagy részét.

És képregény-rajzoló
Massoudy e műve oktató jellegénél fogva egyébként kicsit kilóg a szerző többi alkotása közül, hiszen többi művében egyedi stílusban illusztrál, sőt tulajdonképpen elmond történeteket a kalligráfia segítségével. A Sindbad Le Marin című munkájában például váltakozva olvashatjuk arab és francia nyelven Szindbád történetét, míg a mellette lévő oldalon ugyanez a szöveg kalligrafikus képként is megjelenik. Hasonló stílus jellemzi többek között Calligraphie pour L’Homme vagy Calligraphie du Désert című ragyogó köteteit.
Az említett két szerző munkáit ajánlom mindazoknak, akik szívesen elmélyednének az arab kalligráfia történetében, és maguk is kipróbálnák a betűfestés alkotó örömét, illetve azoknak is, akik könnyed kikapcsolódásképpen egy különleges albumot lapoznának végig.
Alhabeeb-on keresztül a klasszikus, míg Massoudy-n keresztül a kalligráfia modern kifejezését ismerhetjük meg.