Gróf Széchenyi István születése 225. évfordulójának megünneplésére 2016-ot Széchenyi Emlékévnek nyilvánította a Széchenyi Emlékbizottság.
Gróf Széchenyi István hatalmas, tavaly hungarikummá vált írott életműve ma is útmutatásul szolgálhat. Filozófiai alapvetései, a megfogalmazott gondolatai, könyvei és az ezek realitását bizonyító gyakorlati alkotásai nem csupán a múltban és a magyarok számára hordozott értékeket, hanem a mának is szól, a sorsuk javításáért tenni akaróknak szerte a világban – áll a szerdán létrejött civil emlékbizottság közleményében.
A bizottság, amelynek tagja az Országos Széchenyi Kör, a Széchenyi Társaság, a Széchenyi Alapítvány és Nagycenk Önkormányzata, felhívást tett közzé a magyarországi és határon túli magyar közösségek, civil szervezetek, intézmények, vállalkozások számára, amelyben a gróf Széchenyi Istvánról való megemlékezésre szólítja fel őket.

Családi örökség
Gróf sárvár-felsővidéki Széchenyi István Bécsben született 1791. szeptember 21-én és Döblingben hunyt el 1860. április 8-án. Édesapja, gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum és annak társintézménye, az Országos Széchényi Könyvtár alapítója volt. A család szellemiségét követve, Széchenyi is reformer politikus, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere lett, akit Kossuth Lajos, az egyik legnagyobb politikai ellenfele így méltatott: „polgári erényben nagy férfiak, minő például az, kit én, nem gyáva hízelgésből, hanem meggyőződésből, a’ magyarok legnagyobbikának szoktam nevezni”.
Eszméi, tevékenysége és hatása által a modern, új Magyarország egyik megteremtője. A magyar politika egyik legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport területén végrehajtott reformok fűződnek. Számos intézmény alapítója és névadója.

Hitel, Világ, Stádium
Eszméi terjesztésének eszközéül a nyilvánosságot kereste. 1828-ban kezdett nagy jelentőségű munkája, a Hitel megírásához. Államgazdasági irodalmunk e zseniális alkotása sorra veszi a magyar mezőgazdaság, kereskedelem égetően fontos kérdéseit, és a jelen állapotnak rajza után biztossággal jelöli ki, hogy mit kell tenni és hol kell a munkának nekikezdeni. Magyarország földrajzi helyzete, a pénzhiány, kereskedői konkurencia, kiviteli vám, fölösleges és káros hatású kormányrendeletek, termelés hiánya, rossz közlekedés, belső fogyasztás és kereskedési biztonság hiánya, kereskedőbecsület, nemzeti bank, a polgári erények és kötelességek, nemzetiség, művelődés, törvények és politika mind tárgyalás alá kerülnek, mivel mindezek vagy a hitel szentségén alapulnak, vagy annak eredményei. Ugyanezeket fejtette ki még részletesebben Világ című munkájában, amelyet Dessewffy József gróf támadása ellen (1831), a Hitel védelmére irt. Két nagy művének kiegészítésére adta ki Lipcsében, 1833-ban a Stádiumot, amelyben reformterveit még szabatosabban, tizenkét pontba foglalva fejtette ki. Arany János a három kötetet „három égbe nyúló piramidnak” nevezte, mások azonban képzelgőnek tartotta a grófot.

Rejtélyes fejlövés
Az 1850-es évek végén jelent meg Londonban az Ein Blick című röpirata. Megírását a Rückblick, egy 1857-ben névtelenül megjelent mű váltotta ki, amelynek az volt a célja, hogy Bach rendszerét igazolja. Ez indította Széchenyit arra, hogy kíméletlenül pellengérre állítsa és nevetségessé tegye Bach politikáját és személyét egyaránt. Széchenyi utolsó írása is egyik oka lett a Bach-rendszer bukásának, de egyszersmind Széchenyi – akár gyilkos, akár öngyilkos, de mindenképpen rejtélyes – halálának is.
A bécsi rendőrség 1860. március 3-án házkutatást tartott Széchenyinél és elkobozta írásait, amelyek alapján kiterjedt politikai összeesküvést véltek fölfedezni, emellett tudtára adták, hogy az elmegyógyintézet nem maradhat tovább a menedékhelye. A félelem, hogy erőszakkal elviszik vagy megölik, egy régi jó barátjának, Jósika Sámuel bárónak váratlan halála, az újra rátörő politikai aggodalmak miatt egy végzetes pillanatban, vitatott körülmények között önmaga ellen fordította fegyverét. Korábban (1848. szeptember 5-én) Esztergomban már kísérelt meg öngyilkosságot, amikor a Dunába vetette magát a hajóhídról, de ekkor szerencsésen kimentették. A szegényes és közvetett információk alapján elterjedt a feltételezés, miszerint meggyilkolták, mivel több erre utaló körülmény is van. Amikor megtalálták, kezei a lágyékán nyugodtak, a fegyver pedig a combján hevert, pedig valószínűtlen, hogy miután fejbe lövi magát, így essen le a keze, illetve a fegyver is a combján maradjon. A falon nem volt vér, csak agyvelő, ami arra utal, hogy már nem volt vérkeringése, amikor a fejlövés érte. Szakértők három tűszúrásnyomot találtak a ruháján, a szívénél. Ez megmagyarázná azt, hogy miért nem volt csupa vér a gallérja, hiszen ha fejbe lövi magát, akkor véresnek kellett volna lennie.