Az iszlám kultúra valamikor legendás könyvtárakat hozott létre. A majd háromszáz évig egységes arab világbirodalom területén, a tízedik századra három különböző kalifátus alakult ki. Természetesen mindhárom kalifátus létrehozta a maga vallási, szellemi, tudományos központját, s velük a legendás arab könyvtárakat.
Cikksorozatunkban e három nagy könyvtár eredetét, különbségeit és későbbi sorsukat próbáljuk meg bemutatni.

Hakam kalifa álma
Amikor az ‘Abbāsidák uralmának hanyatlása miatt Egyiptomban megnyílt az út a Fātimidák előtt, akkoriban került hatalomra Cordobában II. Hakam (961-976), aki nem csak az Andalúziában elért katonai sikereinek köszönhetően írta be nevét a történelembe, hanem mint a nyugati iszlám világ egyik legnagyobb irodalompártolója és tudós kalifája is.
II. Hakam abból a családból származott, akiket a 756-ban győzedelmeskedő ‘Abbāsidák letaszítottak a kalifai trónról. Egyike volt az Umayyādoknak, a Próféta örököseinek, az első szunnita dinasztiának, akik keleti vereségük után helyüket nyugaton, a Maġribban találták meg. 761-ben pedig, amint Andalúziába tették lábukat, és emíri rangra emelkedtek, megalapították a nyugati világ egyik legnagyobb könyvtárát, mely II. Hakam uralkodása alatt érte el legnagyobb hírét és kiterjedését. Felmenői még csupán könyveket gyűjtöttek, azonban az új kalifa már a tudósoknak is lakhelyet kívánt biztosítani Cordobában. Egyre több pénzt fordított erre az álmára: így a kalifai székhely mecsetje átalakult. Immár nem csak a vallási, hanem a tudományos élet központja is lett.  

Gyarapodás és pusztulás
A könyvtár vezetését – amely a mecset mellett volt található – egy Baqīya nevű eunuchra bízta. Ő pedig tudományos központtá varázsolta azt: könyvkötők és másolók, szolgák és fordítók dolgoztak főállásban a hatalmas termekben. II. Hakam-nak birodalma minden provinciájában ügynökei voltak, akik, ha felbukkant egy-egy új könyv, azonnal ajánlatot tettek az eredeti példányra, és ha azt nem sikerült megszerezni, akkor azon nyomban másolatot készítettek róla, és azt küldték el Cordobába. Baqīya pedig a jobb átláthatóság érdekében könyvkatalógusokat készített, melyeken nem csak a szerző nevét, de addig „megjelent” műveit is felsorolta. És ahogy az – sajnos – lenni szokott, ilyen modernitás és erőfeszítés azt eredményezte, hogy a könyvtárat elzárták a tömegek elől, csupán tudósok és az előkelők használhatták a könyveket, hogy az ott folyó munkát ne zavarja meg semmi.
Talán ennek a kivételezésnek is köszönhető, hogy az emberek nem a tudást, hanem a pazarlás szimbólumát látták a városrésznyi mecsetkomplexumban. Ilyen körülmények között pedig II. Hakam utódja, Hišām kalifa wazīrja, al-Mansūr a vallási vezetők és a nép kegyét keresve a mālikita jogtudósoknak megengedte, hogy betérjenek az addig zárt könyvtárba, és elpusztítsák, amiről úgy gondolják, hogy az iszlám ellen való. A tüzek tehát meggyulladtak és elpusztult az összes olyan munka, mely természettudományokkal foglalkozott. A görögről és héberről lefordított művek, az asztronómia és filozófia, de még a történettudományi munkák nagy része is így pusztult el. A könyvtár ítéletnapja 1011-ben, alig 30 évvel II. Hakam uralkodása után jött el, amikoris berberek kezdték ostromoltni Cordobát. A kalifa minisztere, al-Wadih pedig – jó szokásokhoz híven – a harchoz könyvek eladásával próbálta meg tőkét előteremteni. A háború elveszett, a nomád berberek pedig tombolásuk közepette felégették a számukra értelmezhetetlen írott műveket.

Bölcs Alfonz könyvei
Azonban nem mindenki adta át magát az új eszméknek: a vidéki könyvtárak létrejöttéhez pont ezek a folyamatok járultak hozzá. Az Umayyād korból megmaradt nemesi réteg számára a vagyon és a származás mértékévé vált az általuk birtokolt könyvek mennyiségének kérdése. 1031-ben immár Granadában és Saragosában is tudunk olyan magángyűjteményekről, melyek állományának legnagyobb része a nagy cordobai könyvtárból származott. Azonban ezek már csak könyvtárak maradtak – egyik arabok által irányított helyen sem pezsdült már fel a tudományos élet.
De ez utóbbi kijelentést szerencsére csak a muszlim területekről állíthatjuk. Nem mehetünk el annak méltatása nélkül, hogy a muszlim példa mennyire fontos volt Hispánia fejlődésének szempontjából. Az andalúz kultúra és írásbeliség kezdett kisugározni az északi keresztény királyságok területére is. Hatása különösképpen az előkelők udvartartásában figyelhető meg. Ugyanúgy, ahogy a burgosi vagy leóni hölgyek átvették az öltözködési- és illemszabályokat, ahogy a köznép átvette az arab szavakat és kifejezéseket, ugyanúgy átvették az éppen kialakuló királyságok a muszlim államvezetés módszereit is. Ebbe pedig beletartozott a tudományos élet szervezése is. II. Hakām és apja nyomán a mecénási hajlandóság divatba jött.  
A háborúskodások alatt áruba bocsátott könyvek (kisebb) része éppen ezért Toledóba került, ahol is éppen Bölcs Alfonz próbálta megalapítani királyságát. Habár nagy könyvtárat (a muszlim monumentalitáshoz képest) nem sikerült létrehoznia, azt azonban el kell ismernünk, hogy a cordobai udvar példája nyomán pártolta előbb az arab és görög munkák fordítását, majd a felelevenített gondolatok újraformálását. Az újonnan írt műveket pedig azon nyomban lefordították görög, latin, spanyol, héber nyelvekre. Bölcs Alfonz minden olyan tudományágat támogatott, melyet az andalúz ulema üldözött, így lehetséges az, hogy a Cordobában fordított görög művek (ha nem is arabul), de fennmaradtak az utókor számára. Orvostudományi és csillagászati műveik pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a „sötét középkor” kicsit világosabb legyen az Ibériai-félszigeten.