Feltámadt a mozarab

MEGJELENT: 2015. január 5., hétfő | SZERZŐ: László T. András

Minden a könyvtárban kezdődött. Hónapokon keresztül hallgattam F.  professzor előadásait a spanyol összehasonlító nyelvészet tárgykörében, amely tömören összefoglalva annyit tesz; mennyiben és miért hasonlítanak egymásra a latin nyelvcsalád tagjai. Egy baj volt csupán, egy kukkot sem értettem az egészből, miután a kasztíliai nyelvvel is súlyos problémáim akadtak akkoriban. Jó, ha minden negyedik, vagy ötödik szót értettem, amit F.  professzor elhadart, a jegyzetelés ennél fogva teljesen reménytelen volt, gyártottam a repülőket, kétségbe esésemben verseket próbáltam faragni, ez sem ment.

A vizsga ideje pedig vészesen közeledett, így azután bevetettem magam a könyvtárba, hátha találok valamit, a klasszikusok talán segítenek. Pontosabban egyvalamiben mégis makacsul reménykedtem; hogy szerencsém lesz és kifogom azt az egyetlen kérdést, amire mindenkinél jobban tudtam a választ. F.  professzor ugyanis – nyilván szerelmes lehetett a versbe – több alkalommal is szót ejtett a mozarab nyelvről, amelyet emlékeim szerint – bocsássa meg a kedves olvasó, ha ennyi év után tévednék – Spanyolország déli részén beszéltek és arab-spanyol és talán zsidó keverékbeszéd volt. Egy biztos ma már senki sem beszéli, miután a XIV. század környékén kihalt F. professzor azt is említette, hogy egy töredékvers  is megmaradt a X. századból, így hangzik:
„Gar si yes devina,
E devina bil hagg,
Gar me quand vernad
Mio Habibi Isagg”

Ami annyit tesz magyarul: „Mondd istennő, ha valóban istennő vagy, mikor tér vissza (hozzám) az én szerelmem Izsák”  
Amikor a könyvtárban izzadtan kutattam a spanyol összehasonlító nyelvészet nyomai után, rájöttem rajtam már csak a vak szerencse segíthet. Megkerestem és megtaláltam a szerelmes Izsák versét és megtanultam. Fejből. Gondoltam, akármit is kérdez F. professzor én valahogy rátérek a mozarabokra és elmondom a verset, ha akarja, ha nem, s ennek következtében csak átbukdácsolok valahogy.
A jó ég azonban megkegyelmezett, a vizsgát F. Professzor amolyan társas körben bonyolította le, az egész csoportot leültette, beszélgettünk erről, arról, különösen a spanyol nyelv szépségeiről, meg a régi nyelvészeti dolgokról, aztán mindenkinek kiosztott egy-egy jó jegyet. Pontosan tudta ő, ki mit tud.
Sok-sok év telt el az ominózus vizsga óta, épp egy tömött buszon utaztam barátnőmmel, át a Petőfi hídon, amikor az egyik ajtónál felfedeztem F. professzor fénylő, kopasz fejét.  A gonosz ötlet hirtelen jött. Húztam magammal a lányt, megnyomtam a gombot, noha még nem kellett leszállni. Aztán amikor kicsapódott az ajtó, csak ennyit mondtam gyorsan félhangosan Erzsinek, hogy a prof is hallja:
„Gar si yes devina,
E devina bil hagg,
Gar me quand vernad
Mio Habibi Isagg”

Aztán leugrottunk, és ahogy visszanéztem, még láttam, amint elsuhan a tizenkettes; F. professzor feje valósággal tündökölt, glória vette körül, s talán ezt motyogta:
„Feltámadt a mozarab!”





Címkefelhő
Megosztás

Egypercesek

Az utazás – podcast kritika - ajánló

Az utazás – podcast kritika - ajánló

Ízig-vérig fekete komédiát kapunk

Kalapács alatt Emile Zola egyetlen regényének kéziratai

A kézirat árát előzetesen 100-150 ezer euróra becsüli a párizsi Sotheby's aukcósház

Átadták a Déry-díjat

Idén Gács Anna esszéista, irodalomtörténész, Solymosi Bálint író, költő és Zádor Éva műfordító részesült az elismerésben

Egy fekete író tapasztalatairól szóló szatirikus regény nyerte el az amerikai szépirodalmi Nemzeti Könyvdíjat

A 43 éves Jason Mott a kívülállóknak, a furcsáknak, és azoknak ajánlotta a díját, akiket zaklattak és félreértetek

Tandori Dezső hagyatékával gazdagodott az Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Az intézmény a köteteket egy külön, erre a célra speciálisan átalakított, zárható polcrendszerrel ellátott helyiségében helyezte el, amelyet dedikáltan Tandori Dezső és Ágnes hagyatéknak neveztek el