Kristóf Ágota Az analfabéta című művéből készített színpadi változatot Nabil El Azan rendező Párizsban: a nyolcvan perces monológot Catherine Salvat, az egyik legjelentősebb francia társulat, a Comédie Francaise tagja adja elő minden este a Les Déchargeurs nevű belvárosi kisszínházban.

Kötet a színpadon
A dolog persze nem okoz igazi meglepetést, hiszen annak idején, amikor megjelent Trilógia című regénye, akkor néhány hónap alatt már el is készült annak színházi változata. Azóta számos magyar és külföldi társulat állította színpadra komoly sikerrel ezt a megrázó történetet. De nem meglepetés azért sem, mert Kristóf Ágota francia irodalmi karrierjét színdarabokkal kezdte. Kossuth-díja átvételekor adott interjújában így beszélt erről: Francia nyelven „először színdarabokat írtam, mert azt sokkal könnyebb, ott csak oda kell írni, hogy ki beszél. Nem volt ez irodalmi nyelv, inkább népszerű beszélgetéseket írtam le, mindennapos dolgokat, megcsináltam egyet-kettőt és valaki azt tanácsolta, küldjem el a rádiónak. Ők pedig rögtön elkezdték feldolgozni őket, egymás után öt színdarabomat mutatták be a rádióban, azzal foglalkoztam sokáig.”
Most azonban az Analfabéta címen megjelent kötetét állították színpadra. Önéletrajzi történetfüzérében négytől hatvanhárom éves koráig meséli el életének legfontosabb állomásait: a boldog gyermekkorát Magyarországon, az internátusban töltött éveket, hazája elhagyását 1956 végén, a svájci letelepedést, az óragyárban munkásként töltött éveit, első próbálkozásait az írással, A nagy füzet megjelenését, majd a nemzetközi elismerést. Az epizódokat az irodalom és az olvasás iránti szenvedély köti össze, amely négy éves kora óta meghatározta Kristóf Ágota életét.

Csodás töménységű előadás
„Catherine Salvat finoman mutatja meg mindegyik állomást: a kislányt, a kamaszt, a menekülőt, a magányos emigránst, az analfabétát, aki eldönti, hogy komolyan megtanul franciául azért, hogy az legyen az írói nyelve és végül a sztárt. Agota Kristof ragyogó szövegét örömmel, találékonyan és lelkesen viszi színpadra" – írta Philippe Chevilley, a Les Échos című napilap kritikusa, aki szerint a minimalista rendezés is a szöveget erősíti.
Ali Cherri fekete paravánokból és üvegfelületekből épített díszletében a színésznő a falakat egy könyv lapjaiként forgatja. A megvilágítás a vallomás műfajához illő éjszakai, mesés hangulatot teremt.
„A történet hipnotikussá válik: érezzük a hideget, a félelmet, a menekülés magányát és mindezeken túl a szavak, a könyvek, az írás csodáját. A színésznő hangján keresztül úgy tűnik, hogy az irodalmi alkotás rejtelmeibe nyerünk betekintést, ritka az ilyen pillanat. És a végére a teljes Agota Kristof-életmű elolvasásához kedvet kapunk" – írta a Les Échos kritikusa.
A Le Figaro című napilapban Armelle Héliot úgy vélte, hogy Az analfabéta az írónőnek az a könyve, amely leginkább megérinti az olvasót, ebben ugyanis a nyelvhez, az olvasáshoz az íráshoz való viszonyát saját életének egy-egy epizódján keresztül tárja fel.
„Azért is megérintő Az analfabéta, mert a témája a kivándorlás, egy országtól, kultúrától, nyelvtől való elszakadás. Azt a rejtélyt meséli el, ami valakinek egy nyelven keresztül történő elismerése. Ez nagyon szép, nagyon gazdag. Csak egy óra húsz percig tart, de csodás töménységű" – fogalmazott a Le Figaro.      

A kortárs irodalom alapművei
Agota Kristof napjaink kortárs frankofón irodalmának egyik legelismertebb szerzője, regényei nemcsak a francia, hanem a német, japán, a koreai eladási sikerlistákra is felkerültek. Regényeit már negyven nyelvre fordították le, a világ számos országában a kortárs irodalom alapművének számítanak. Az írónő népszerűségével kapcsolatban egy színházhoz is kötődő kellemetlenségről is mesélt egyik nyilatkozatában: „az iskolákban mindenfelé olvassák a könyveimet, néha botrány is lesz belőle, mert a szülők megtiltják. A bennük lévő szexuális dolgok zavarják őket. Még per is volt belőle egyszer: egy színész egymaga elmondta A Nagy Füzetet egy színházban. Volt egy tanár, aki elvitte erre a diákjait, a szülők pedig fellázadtak és beperelték.”   
Kristóf Ágota gyermekéveit Kőszegen töltötte családjával, Szombathelyen a Kanizsai Dorottya Lánygimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, első verseit itt írta 14 évesen, de sokáig csak az asztalfióknak dolgozott. Férjével és kislányával 1956-ban emigráltak Svájcba. Második férjével és az új házasságából származó gyerekeivel már franciául beszélt.

Kezdetben a színház iránt érdeklődött, megismerkedett a helyi, neuchateli színházi élettel, kisebb színdarabokat készített a városi társulatnak. Ebben az időszakban magyarul verseket is írt, amelyeket a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölte, de történeteit, néhány kísérlettől eltekintve, már franciául fogalmazta meg. Első és egyben leghíresebb regénye 1986-ban jelent meg Le Grand Cahier, vagyis A Nagy Füzet címmel. Kristóf Ágota munkásságát 2011-ben, kevéssel 76 éves korában bekövetkezett halála előtt ismerték el Kossuth-díjjal.

Az október elején bemutatott előadás november 22-ig lesz látható.