Az IS, az Iszlám Állam iraki és szíriai térnyerését egyre nagyobb aggodalommal követi a világ. Magazinunk eddig is foglalkozott az iszlámmal, különösen a Koránnal, mint a mohamedánok szent könyvével, jelenlegi sorozatunkban azonban az Iszlám Állam kultúrtörténeti hátterét mutatjuk be. Az első részben a muszlim vallás születéséről szedtünk össze néhány érdekességet, azután az iszlám síita és szunnita irányzatának különbségeit foglaltuk össze, ezt követően azt igyekeztünk bemutatni, milyen változatok élnek az iszlám vallásban, hogyan fér meg egyazon hitben a misztikus elragadtatás, a fundamentalista kérlelhetetlenség és a népi vallásosság. És most végre elérkeztünk az Iszlám Államhoz.

Szunnita állam Irak romjain
Az Iszlám Állam. Nem hiszem, hogy van olyan ember országunkban, aki ne hallott volna róla, és nevében elkövetett rémtetteiről. Viszont a világ egy távolabbi pontjáról származó információk mindig csak szűrve érkeznek meg hozzánk. Én is csak 2014-ben hallottam először, az akkor már ISIL néven emlegetett új erőről, mely az amerikai kivonulás után szinte azonnal megfutamította a dollármilliárdokból kiképzett, jól felszerelt iraki hadsereget.
Annak ellenére, hogy mi csak fél éve tudunk a létezéséről, valójában több mint tizenöt évvel ezelőtt alapította Abū Muṣ'ab az-Zarqāwī, 1999-ben a csoport „jogelődjét”. Ez pedig a kezdeti bukdácsolások után 2004-ben hűséget esküdött az Osama bin Laden által vezetett al-Qāʿida-nak, mely immár a volt Mezopotámia egész területén próbálta aktivizálni magát. 2006-ben az-Zarqāwī életét vesztette egy rajtaütésben, melyet az amerikai haderő vezetett. Utódjának, Abū Omar al-Baġdādī-nak már több iraki törzs is hűségesküt tett, s ennek alapján számíthattak rájuk a fegyveres harcokban a síita arabság és a külföldi megszállók ellen. 2006 októberében így kihirdették hat, abszolút szunnita többségű iraki kormányzóságban az ISI-t, Az Iraki Iszlám Államot. Vezetője pedig emíri, helytartói rangot kapott.

Lehetőség Szíriában: az arab tavasz
Természetesen a hangzatos név és az új rang nem hozott elsöprő sikert. Sőt, a sikert csak abban mérhetjük, hogy nem szűnt meg az új állam, noha 2010-ben egy amerikai támadás során gyakorlatilag az ISI egész vezetőségét likvidálták. Ekkor választották meg Omar al-Baġdadi helyett, Abū Bakr al-Baġdādī-t az állam vezetőjének. Ő pedig visszanyúlt a gyökerekhez: Ṣaddām Ḥusayn rezsimjének volt katonáiból és tisztjeiből új vezetést szervezett. Mindezek után természetesen a jordániai száműzetésben élő Raġad Ḥusayn, a hajdani iraki diktátor egyetlen élő lánya is támogatásáról biztosította az újjászerveződő államot. Ezután az új vezetés meghirdette a „Falak leomlása” nevű akciót, melynek során az összes amerikai megszállás után bebörtönzött katonát ki akarta szabadítani. Az akció 2013-ban tetőzött, mikoris több mint ezer katonát szabadítottak ki az Abū Ġraib nevű börtönből.
Az igazi nagy lehetőségeket azonban mégis mindig az égiektől kapják a radikálisok. És egyedül vezetőik rátermettségétől függ, hogy képesek-e élni vele. 2011-ben kirobban az „arab tavasz” forradalmi hulláma, mely gyakorlatilag az összes, nem diktatórikus irányítás alatt álló arab államon végigsöpört. Az év márciusában Szíriába is elért az elégedetlenség: Baššār al-Asad szír elnököt megpróbálták elmozdítani a székéből. Ő azonban nem engedett a lázadók és a nyugat nyomásának, így polgárháborúba sodródott az ország. Jelenleg az ország nyugati fele a kormány, míg keleti fele a felkelők kezén van.
2012 januárjában megalakult a Nusra Front, mely az Asad-rezsim megdöntését tűzte ki céljául, és nem meglepő módon nagyobb támogatottságra tett szert, mint a Szabad Szíriai Hadsereg (mely ugyanezt próbálta elérni, csak amerikai támogatással). al-Baġdādī, mivel a Szíriával határos területeket egyértelműen kezében tartotta, új lehetőséget látott a helyzetben: kihirdette, hogy szövetségre kíván lépni a Nusra Fronttal, mely addigra már a legnagyobb ellenálló erőt jelentette Szíriában. S ezzel 2013 márciusában új fejezetéhez érkeztünk államunk történetében: al-Baġdādī kihirdette az ISIS létrejöttét, azaz az Iraki és Szíriai Iszlám Állam megalakulását.

A kalifa és a jogtudósok
Az önhatalmú cselekedetet természetesen sem a Nusra Front, sem az al-Qāʿida nem üdvözölte. A nyilvánvaló tiltakozás ellenére, a Front végül 2014-ben feladta az erősebb szomszéd elleni értelmetlen harcot, és egyesítette erőit az iraki lázadókkal. Ennek hatására azonban az al-Qāʿida, amely elvileg (névleges) vezetője és irányítója az (eddig) kisebb csoportnak megszakított mindenfajta kapcsolatot az ISIS-sel.
Alig egy hónappal később, június 29-én Abū Bakr al-Baġdādī kihirdette az Iszlám Állam létrejöttét (IS), magát pedig kalifának kiáltotta ki. Ez a lépés – mely által a világ dzsihadista mozgalmainak élére kívánt állni – mind az elfoglalt területeken belül, mind azokon kívül is kiváltotta a szunnita jogtudósok tiltakozását. Ám annak ellenére, hogy a jogtudósok nem, a nép támogatja al-Baġdādī-t, és üdvözli sikereit. Ugyanebben a hónapban elfoglalta azt a határszakaszt, mely az egyetlen összeköttetést jelentette Jordáni és Irak között. Egy újabb ország felé nyújtva ki kezét, ahol tömegek támogatják. Észak felé pedig a kurd területeken tudott sikereket elérni, és habár kelet felé jelenleg állóháborút folytat Bagdad elfoglalásáért, sikerei továbbra is példátlanok.
És ezzel el is érkeztünk a jelen pillanathoz: a térség minden országa mozgósítja katonáit, mindenki retteg, az amerikaiak nem akarnak visszatérni, viszont a bombázásokkal nehéz lesz megtörni az új kalifa elszánt híveit.