Kerek könyv a középkorból

Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy a könyvek alaki különlegessége modern találmány, az eldurvuló könyvpiaci marketingháború következménye, a fel- és kitűnni
vágyás leleménye. Pedig nem. Illetve nem egészen.

Az a középkori hóráskönyv például –, amelyre ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének Facebook oldala hívta föl a  figyelmemet, s amely Brügge-ben, a Hildesheim Főszékesegyházi Könyvtárban található – modern korunkat sok évszázaddal megelőzve született. Tehát a kerek könyv, mint forma egyáltalán nem modern találmány.


A kerek kötetecske – sok társával együtt – azonban vitathatatlanul a kitűnni vágyó könyves mesterek alkotása. Igaz, ők nem a nagy, piaci kakofóniából akartak kilátszani, hanem inkább mesteri voltukat akarták bizonyítani különleges alkotásaikkal. Ami persze piaci előnyt is jelenthetett számukra, hiszen az ötleteiről, eredetiségéről híres mesternek bizonyára akkoriban is több munkája akadt.

Hogy valójában mennyi megrendelést teljesített a Codex rotundus elkészítője, azt persze nem tudjuk. Érdekesség azonban, hogy az aprócska, mindössze kilenc centiméter átmérőjű könyvecskét egy Adolf Cleves nevű nemes rendelte, akiről egyébiránt azt is tudjuk, hogy a szoros kapcsolatban állt a burgundi hercegi udvarral. Így sejthetjük: volt lehetősége arra, hogy bő kézzel fizesse ki a libráriust.

A kötetről a mai szakértők úgy tartják, hogy már a maga korában is különleges értéket képviselt. Nem pusztán azért, mert úgy általában minden könyv nagyon drága volt, de azért is, mert miniatúrái nagy részletességgel készültek, rajzolatai, díszítései, aranyozásai alkotójának, vagy alkotóinak mesterségbeli tudásáról árulkodnak.

A szokatlan formájú hóráskönyv egyúttal ideológiai jelentéssel is bírt. Ma legalább is úgy vélik a szakemberek, hogy a kötet kerek alakja nem pusztán bibliofil lelemény, de egyúttal kifejezi a keresztény tökéletesség-eszményt is.

Az itt bemutatott képekről azonban el kell még mondani, hogy nem azért ilyen gyönyörűek a miniatúrák és nem azért ilyen makulátlanok a felületek, mert a XV. század óta ilyen pompásan sikerült megőrizni a Codex rotundust, hanem azért, mert a fotók egy közelmúltban megjelent  facsimile kiadást ábrázolnak.

De azért szépek…