A könyv – bár korábban ebben az összefüggésben szinte soha nem bukkant föl – megjelent a posztmodern építészet formakincsében, s ennek köszönhetően látványosabbnál látványosabb épületek, épületrészletek díszítik a bennünket körülvevő teret.

Néhány héttel ezelőtt népszerűvé vált cikkben számoltunk be a Kansas Cityben álló látványos könyv-épületről, amely természetesen a városi könyvtár együtteséhez tartozik, pontosabban a könyvtár parkolóházának igen reprezentatív homlokzata. Bár a vitathatatlanul lenyűgöző felület szellemes és ötletes reklámja a városi bibliotékának, azért korántsem egyedülálló építészeti megoldás.

Itt van például egy francia vidéki könyvtárépület, ami – bár méreteiben meg sem közelíti a Kansas City hatalmas könyvtár-komplexumát – építészeti koncepciójában tökéletes mása annak.

Hasonló szándékot követ ez az Oroszországban található iskolai melléképület. A kivitelezés azonban híven tükrözi a kelet-európai anyagi elmaradottságot, hiszen amit Kansas és az iménti francia kisváros építészeti eszközökkel old meg, az itt csupán falfestés. Igaz, annak kitűnő…

De, hogy ne becsüljük le oktalanul Kelet-Európát, íme, egy amerikai falfestés. A hatalmas könyvek egy minesotai könyvtár bejáratához kalauzolják a látogatókat, eltéveszthetetlen támpontot kínálva a Duluth városában kétségbeesetten bolyongó könyvtár-keresőknek.

Viszont semmi köze a könyvtárhoz ennek az amszterdami épületnek, amelynek falát egy tíz méter magas kerámia-könyvespolc foglalja el. A látványos ornamentika kicsit olyan, mintha az épület lakói a beköltözés során összekeverték volna a dolgokat. Véletlenül kívülre tették a könyvespolcot, s most csodálkoznak, hogy a családi könyvtárban viszont megáll a helyi autóbusz…

Oregonban egy a klasszikus építészeti megoldásokhoz jobban hasonlító, és nem is túl eredeti ötletet láthatunk. A bejárat portikuszát könyvekből rakott pillér tartja, amely meglehetősen didaktikus stílusban adja tudtunkra a kultúra megtartóerejét. Pedig fölösleges ezt a tudást egy jón oszlopfővel is hangsúlyozni. Akinek van otthon pár könyve, az pontosan tudja, hogy leszakadt ágyrács, kitört lábú kiskredenc esetén micsoda hasznos szolgálatot tehet a kultúra.

Persze a könyvek nem csupán az utcán, de a belsőépítészetben is megjelennek. Cerritosban például a gyermekkönyvtár bejárata áll óriási kötetekből. Érzésem szerint nem a legjobb ötlet, hiszen a hatalmas könyvek között elvesző gyerekek az installáció révén meggyőződhetnek arról, hogy soha, soha az életben nem fognak felnőni a könyvekhez.  

Hasonlóan túlzásnak érzem a Cincinnatiban álló könyves szökőkutat. Az alkotó alighanem még soha nem olvasott a fürdőkádban és bizonyára sejtelme sincs róla, hogy a víz árt a könyveknek. Persze az is lehet, hogy a közgyűjtemények raktáraiban előforduló csőrepedések veszélyeire próbál így figyelmeztetni a szobrász.

Hasonló szellemben épült ez a szökőkút Cattanooga város könyvtárában, amely azonban mindjárt utal a megoldásra is: készítsük fémből a könyveket!

Ám a tréfát félretéve, a sok könyves ornamens és installáció láttán az ember elgondolkozik a miérten. Vajon miként és mi okból vált a könyv az építészeti formanyelv részévé? Ugye nem azért, mert a könyv ma már csak egy letűnőben lévő kor, egy mind egzotikusabbá váló világ, egy hajdanvolt életvitel, egy elkopó gondolkodásmód furcsa szimbóluma?