Ha lenne erre – talán van is – statisztika, hogy a Biblia mely részeit idézik legtöbbet a világban, akkor az 1Kor 13. bizonyára az első tízben benne lenne. Mert a sokszor a „Szeretet himnusza” elnevezéssel illetett fejezet valóban közismert rész. De valójában mit akar Isten üzenni ezzel a néhányak szerint még versnek is beillő igeszakasszal? A válaszadásra Holger Finze-Michaelsen német református lelkész vállalkozott.

Prédikáció-sorozat
Érdekesség, hogy a Szeretet nélkül semmi vagyok című, a Kálvin kiadónál megjelent kötet előszavában elsőként arról olvashatunk, hogy a szerző évekig ódzkodott a „szeretet himnusza” részletes elemzésének elkészítésétől, mivel lelkészként úgy látta, hogy a Biblia, amúgy szerinte is nagyon fontos részét, a világi alkalmakon túlságosan is elcsépelték. Pál apostol korinthusbeliekhez írt első levelének 13. fejezete szólt az esküvőkön, a különböző családi rendezvényeken és más jellegű ünnepségeken.  Michaelsen állítja: a szépségben és mélységben egyaránt „ott van a szeren”, a fejezet azonban pont ezért érdemli meg, hogy annak értelmezése egy kiemelt munka tárgyát képezze. A történet szerint a lelkész hosszú évek után végül egy prédikáció-sorozatban foglalta össze gyülekezete számára a „szeretet himnusza” lényegét.

Erosz, fílosz, agapé
Holger Finze-Michaelsen alapvetően két részre osztja az ominózus bibliai igesor értelmezését, elsőként a megértés feltételeit taglalja, majd pedig magát az elemzést teszi meg. Nem is gondolnánk sokan, hogy a megértésnek feltételei vannak. Az átlagolvasó azt gondolhatja, hogy „ha tudok írni, olvasni”, akkor miért ne fognám fel a korinthusi levélrészletet.  A Biblia elsősorban Isten szava, tehát más irányú értelmezése félrevezető lehet és a vallási alap az, hogy az ige, a Biblia megértését Isten adja meg. A szerző lelkész, napi, heti feladatai közé tartozik az ige magyarázata, a prédikáció – így nyugodtan rábízhatjuk magunkat az értelmezés tekintetében is. Az 1Korinthus 13. megértéséhez szükséges feltételek közül az egyik különösen izgalmas szellemi barangolást ígér: a szeretet szó értelmezését. Anglicizmusoktól hemzsegő világunkban egyfajta leegyszerűsödés szedi áldozatait a magyar nyelvet használók körében is, a love szó például egyszerre jelenti a szerelemet és a szeretetet. Igaz, ez már a magyar nyelvben kettéválik, két külön szóval jelezzük a kétféle tartalmat. Ugyanakkor tudni kell, hogy az ókori nyelvezet, az óhéber és az ógörög háromféle szeretetet különböztet meg: eroszt, fíloszt és agapét. Vagyis a testi szerelmet jelentő szeretetet, az emberbaráti szeretetet és azt a szeretetet, amely szeretettel Isten szereti az embert. A szeretet himnusza az agapéról szól.

Múlandó és örök
A jeles igeszakasz elemzése során Michaelsen lelkész többféle aspektusból veszi át a „himnikus” részt, így többek között arról is ír, hogy mire képes és mire nem a szeretet, vagy, hogy mi a múlandó és mi az örök a szeretet szempontjából, valamint, hogy mennyiben lehet a jelenben élni az agapéval és miként lehet várni az agapéval teli jövőt.
A kötet igazi teológiai szakkönyv, de vegyük figyelembe olvasásakor a szeretet himnuszának második sorát, mely így szól: „És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”