Hogy a Shakespeare családnak lett volna címere, nemesi származása, előkelő múltja, arról keveset tudunk.  A washingtoni Folger Shakespeare Könyvtár azonban most kiállított egy kéziratot, amelynek alapján abban biztosak lehetünk, hogy a drámaíró használt ugyan címert, ám az továbbra is kétséges, volt-e joga ehhez a nemesi kiváltsághoz. 

Egy korrupt hivatalnok
A Shakespeare-címer megtekinthető Folger Könyvtár új kiállításán, amelynek címe „Symbols of Honor: Heraldika és családtörténet a Shakespeare-kori Angliában." A nemesi jelvény egy rendkívül rossz állapotú kéziraton maradt fenn. A vázlat nehezen olvasható, nehezen felismerhetőek rajta a rajzok, ezért a könyvtár rekonstruáltatta a címert.
A kézirathoz tartozik egy igazolás is, amelyet William Dethick, királyi tisztviselő állított ki, biztosítva az olvasókat arról, hogy a színész címere és származása rendben van.  Ám Dethickről tudjuk, hogy botrányos életet élt, és meglehetősen korrupt hivatalnok volt, sőt azt is tudjuk, hogy hivataláról 1604-ben – éppen egy vesztegetési ügy miatt – le is váltották, így igazolása nem perdöntő jelentőségű.

Korai márkamenedzsment
Ugyanakkor a kutatásokból az is kiderült, hogy Shakespeare 1596-ban tizenöt fontot fizetett címerének megtervezéséért, vagy megrajzolásáért. „Valószínűleg azért készíttette a címert az író, hogy – nem túlságosan megbecsült színházi ténykedése ellenére is – bizonyítani tudja nemesi származását, azaz családja tisztes eredetét” – nyilatkozott a kéziratról Heather Wolfe, a washingtoni Folger Shakespeare Könyvtár kézirattárának kurátora. „Ez egy korai formája lehetett a márkamenedzsmentnek, olyasmi, mint amikor a mai vállalkozások a jó logóért kifizetnek egy kisebb vagyont” – tette hozzá.
Shakespeare-nek nem volt férfi örököse, így a címert sem vitte tovább senki. Viszont az író – mai értéken számolva körülbelül 15.000 dollárt fizetett a címerért, így nagyjából évi 750 dollárjába került az, hogy tisztes, előkelő embernek tekintsék. „Valószínűleg nem volt rossz üzlet” – értelmezte a kiadást Ramsay – „hiszen a címer alighanem segített Shakespeare-nek abban, hogy királyi támogatással dolgozhasson.”

Gyanús utalások
A címer ősi eredetét egyébként az ábrázolás egésze kétségessé teszi. A rajzokat látva sokkal valószínűbb, hogy személyesen Shakespeare-nek készült, hiszen ábrái az íróra utalnak.
„Az átlósan vágott pajzson egy lándzsa látható, amely bizonyára az író nevének játékos ábrázolása” – magyarázta az ábrát Heather Wolfe. „Az a tény, hogy a lándzsa úgy néz ki, mint egy toll, ugyancsak szándékos utalás lehet” – tette hozzá.
A címer fölött egy sólyom emeli magasba ugyanezt a toll-lándzsát, amely Nigel Ramsay, a kiállítás társ-kurátora szerint királyi madárnak minősült akkoriban. Shakespeare amúgy is kedvelhette a sólymokat, hiszen ez a madár a leggyakrabban előforduló ragadozó írásaiban. A solymászatot ugyancsak nagyra becsülhette, mivel a nagyúri sport, a sólyommal való vadászat motívuma szintén felbukkan több darabjában is.
A címer színei is jellemzőek Shakespeare gondolkodására. Az arany és az ezüst a heraldika legnemesebb színárnyalatai, s nem pusztán a kiválóságot, de a nagyságra, a tökéletességre való törekvést is kifejezik.
A most kiállított Shakespeare-címer alapján tehát inkább arra kell gyanakodnunk, hogy az író személyesen rendelte a nemesi jelvényt, semmiféle családi előzmény nem kötődik hozzá.