Az 1951-ben megjelent Zabhegyező szinte egyik napról a másikra világhírűvé tette szerzőjét. A kultuszkönyv alkotója azonban tizenegynéhány éves írói aktivitás után visszavonult. Salinger 1965-től nem publikált egy árva sort sem, sőt 1980-tól az újságírókból is elege lett, és interjút sem adott többé. A hosszú remeteség végén, 2010-ben, 91 éves korában elhunyt szerző életművével kapcsolatban szinte azonnal lábra keltek a pletykák, mendemondák. A közelmúltban új remény ébredt a Salinger-rajongók körében: talán hamarosan megjelenik egy-két késői műve.
Ha akad ilyen egyáltalán…  

Egy titokzatos páncélszekrény
Salinger temetése után szinte azonnal elindultak a találgatások. Sokan reménykedtek abban, hogy a szerző halála után, végakaratának megfelelően, megjelentethetők a csaknem ötvenévnyi remeteség termései. Mások tudni vélték, hogy az író a kéziratok megsemmisítését követelte örököseitől, megint mások azt állították, hogy nem is írt összefüggő történeteket, vagy, ha igen, maga semmisítette meg a kéziratokat.
Az író képviselői azonban nem szólaltak meg az ügyben, irodalmi ügynöke, Phyllis Westberg nem felelt semmit a találgatásokra. A szerző kiadója, a Little, Brown and Co. pedig kiadott egy közleményt amely szerint nincs tervbe véve új Salinger-könyv.
Ugyanakkor Salinger kanadai ügynöke, Michael Levine a Westwood Creative Artists kiadó munkatársa úgy nyilatkozott, bizonyos abban, hogy Salinger minden egyes eddig kiadatlan alkotása egy-egy „aranybánya”.
Egyre komolyabb kérdésként merült föl ezek után, hogy végül is léteznek-e Salinger-kéziratok, vagy sem. Hamarosan valaki felfedezte, hogy Margaret Salinger, az elhunyt író lánya 2000-ben megjelent memoárjában apja alapos rendszerezéséről írt. Margaret szerint az öreg író pirossal jelölte azokat a műveket, amelyeket nyomdakésznek tartott,  és halála esetén azonnal megjelenhettek, kékkel pedig a még szerkesztést igénylő kéziratokat.
A kéziratokról azonban senki nem tudott semmit.
A heves érdeklődésnek végül nem tudott ellenállni Joyce Maynard író, aki egy időben Salinger élettársa volt, és úgy nyilatkozott, hogy a Zabhegyező alkotója minden nap írt, és legalább két regényét őrzi. Hamarosan megszólalt, Jerry Burt, Salinger szomszédja is, aki elmondta a sajtónak, hogy szerinte hol rejtőznek a kéziratok. Jerry Burt igen regényes történettel állt elő: a szerző házában titkos széf rejti a titokban tartott műveket. „Jártam a szobában, amikor a páncélszekrény nyitva volt – nyilatkozott a Daily Mirrornak a szomszéd. „Ott őrizte a kéziratait. Azt mondta, hogy tizenöt, tizenhat könyvet őriz benne, de nem tudja, hogy megjelenteti azokat, vagy nem.”
Minthogy a mendemondák nem akartak csitulni, néhányan komoly kutakodásba kezdtek. Hamarosan bebizonyosodott, hogy Salinger utolsó éveiben is rengeteget dolgozott.  Egy barátjához, E. Michael Mitchellhez 1982-ben írt levelében utalt egy kéziratára. Egy másik, 1994-es levelében Salinger újból megemlíti, hogy folytatja az írást. „Folytatom a munkát. Nagyjából ugyanazok a régi órák.” És hamarosan előkerült egy régebbi Salinger-nyilatkozat is, amelyet még 1974-ben a The New York Timesnak adott. Ebben munkájáról is beszélt: „Lenyűgöző béke van a kiadatlanságban. A megjelenés magánéletem szörnyű lerohanása. Kedvelem az írást. Szeretek írni. De csak magamnak írok, a saját örömömre.”

Kéziratok a neten
Már-már úgy tűnt, hogy a vita és a kéziratvadászat lassan elül, mikor 2013 év végén hatalmas bomba robbant: megjelent az interneten három, korábban ismeretlen Salinger-szöveg. A rajongók és az irodalmi lapok azonnal felkapták a hírt. Volt aki örvendezett a leletnek, mások fanyalogtak, azt állítván, hogy Salinger szigorúan meghagyta, hogy hogyan kezeljék az irodalmi hagyatékát. És most három olyan írása jelent meg, melyek csak évtizedek múlva kerülhettek volna az olvasók szeme elé…
Mindez persze nem igaz, vagy legalább is nem tudjuk, igaz-e. Salinger efféle végrendeletéről egyelőre nem tudunk.
Az azonban néhány nap alatt kiderült, hogy az internetre fellőtt három szöveg koránt sem ismeretlen. A műveket különböző egyetemi könyvtárak őrizték, s 2013 végén ezeknek a másolata jelent meg a what.cd nevű meghívásos torrent-oldalon. Igaz, az anyagot hamarosan eltávolították, de addigra már átvették más oldalak is.
Salinger életművének kutatói rövid mélázás után kipukkasztották a lufit. Pár nap után kiderült, hogy ezeket a történeteket jól ismerik a szakemberek, igaz, az olvasók alig-alig találkozhatnak velük. Kenneth Slawenski, az író életművének kutatója kijelentette, hogy eredeti Salinger-történetekről van szó, melyeket ő korábban az egyetemi könyvtárakban olvasott.
És valóban. A kéziratokat a szerző maga ajándékozta különböző egyetemi könyvtáraknak.
Az egyik internetre felkerült írás, a The Ocean Full of Bowling Balls, amelyet a Princeton Egyetem könyvtára őrzött, tulajdonképpen a Zabhegyező egy korai változata. Különlegessége, hogy ebben az alternatív Zabhegyezőben Holden Caulfield bátyja a narrátor. A történetet eredetileg a Harper's Bazaarnak írta Salinger, de még a megjelenés előtt visszavonta. A Princeton Egyetem szóvivője nem tartotta kizártnak, hogy valaki lemásolta az olvasótermükben a szöveget, de még az is lehet, hogy a másolat valamikor a nyolcvanas évek közepe előtt készült, akkor ugyanis még volt lehetőség a kéziratok fénymásolására, utóbb azonban ezt betiltották.
A másik két történet, a Paula, illetve Birthday Boy a texasi egyetemi könyvtárában lapult.  Az író azzal a feltétellel adományozta a szövegeket a könyvtáraknak, hogy azokat csak halála után fél évszázaddal, azaz legkorábban 2060. január 27-én publikálhatják.
Hogy mégis megjelentek a művek az interneten, az – a nyolcvanas években történt lemásolás mellett – másképp is megtörténhetett. Ezeknek a könyveknek ugyanis volt egy korai, igaz rendkívül kicsiny példányszámú kiadása, melyeknek darabjai könyvárveréseken időnként felbukkannak. Könnyen lehet, hogy valamelyik gyűjtő gondolta helyesnek, ha dob egy kavicsot a Salinger-örökség csendesedő vizébe.  

Tények és pletykák
A közelmúltban azonban ismét lábra kapott egy fantasztikus pletyka. Shane Salerno hamarosan elkészül Salinger életéről készült dokumentumfilmjével, s a közelgő bemutató kapcsán boldog-boldogtalan elmondja, amit tud, vagy tudni vél.
Tény, hogy Shane Salerno kilenc éven át dolgozott a filmen, és az író számos egykori ismerőst megtalálta, megszólaltatta. Kiadatlan fotókat, leveleket gyűjtött össze, sőt még egy második világháborús naplót is megszerzett Salinger barátjától.
Tény az is, hogy a film forgalmazója, Harvey Weinstein bejelentette, pontosabban kiszivárogtatta, hogy Salinger utolsó éveiben írt munkái  2015 után jelennek meg nyomtatásban úgy, ahogyan azt az író annak idején meghagyta. Még azt is elmondta, milyen könyvekre számíthatnak az olvasók. Ezek szerint hamarosan napvilágot lát a The Family Glass, a Franny és Zooey című könyv folytatása, amelyben a szerző a Glass családjának történetét meséli tovább.  Várható egy különleges Pán Péter-feldolgozás, sőt a Zabhegyező Caulfield családjának sorsát is tovább szőtte az író, s így azt is sajtó alá rendezik. Megjelenés előtt áll továbbá  két személyesebb jellegű könyv is. Egyikben Salinger az indiai Védanta-filozófiáról elmélkedik, a másikban pedig saját élményeit, házasságának tapasztalatait fűzi össze egy második világháborús elbeszélés-csokorban.
És végül az is tény, hogy Harvey Weinstein állításait egyelőre senki nem erősítette meg.
Nem kizárt, hogy valóban kiadás előtt áll az öt regény, de igen valószínű az is, hogy a minden hájjal megkent hollywoodi filmes a készülő Salinder-film marketingkampányának adott egy lökést a hihetetlen könyvelőzetesekkel.  
2015-ben kiderül.

Vagy nem.