Újra filmként lesz látható egy Rejtő Jenő könyv, A detektív, a cowboy és a légió című kisregény alapján ugyanis filmet rendez Madarász István. Hogy miképpen fog sikerülni az új film, azt ma még nem tudhatjuk. Azt azonban elmondhatjuk, miért nagyon nehéz P. Howard könyveit filmre vinni.

A fekete múmia átka
Tény, hogy Rejtő Jenő művei már a magyar mozi hőskorát is megihlették, hiszen írásai alapján készült el a Sportszerelem, az Úrilány szobát keres, a Férjhez menni tilos című filmek, illetve az egyik legsikeresebb Rejtő-adaptáció, a Meztelen diplomata, amely a Vesztegzár a Grand Hotelben című könyv felhasználásával készült, bár tény, hogy a történetre alig lehet ráismerni. Mellettük később is kedvelt alapanyagot jelentettek a mozi számára a Rejtő-könyvek. A hetvenes-nyolcvanas években így készülhetett el A halhatatlan légiós, akit csak péhovárdnak hívtak, Az admirális, A magyar kabaré levelező tagja című film is. A filmes adaptációk sorát pedig A három testőr Afrikában és a 2002-ben készült Ötvenéves találkozó tévéfilm zárta. Eddig!
Rejtő Jenő A detektív, a cowboy és a légió című kisregényből készül ugyanis a legújabb filmes feldolgozás, mely majd az M1-en lesz látható a tervek szerint jövő tavasszal.
A fekete múmia átka című tévéfilm, melyet a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság támogatásával forgat Madarász István rendező, egy kávézóban játszódik majd, ahol írók beszélgetnek egymással. A filmben Haumann Péter alakítja a kávézó tulajdonosát, mellette pedig Szervét Tibor, Kovács Lajos és Hegedűs D. Géza is szerepet kapott.

Mélázásra nincs idő
Az persze vitathatatlan, hogy Rejtő Jenő humora nem adható vissza filmes eszközökkel. Némelyik mondata első pillanatban inkább érthetetlen, és csak némi gondolkodás után fogja fel az olvasó, hogy miféle előtörténete lehetett egy-egy állításnak: „Téged az ég küldött. Nincs lakásom, és mindössze tíz frankot kaptam a kapitány viharkabátjáért.” Nem is derül ki több sem a kapitányról, sem a viharkabátról, sem arról, miféle összefüggésben állnak ezek a mesélővel. De hát éppen ez benne a vicces. És ahhoz, hogy a humor valóban megnevettessen, egy másodpercre föl kell tekintenünk a könyvből, kérdőn kell összeráncolnunk a szemöldökünket, hogy azután mindjárt elmosolyodjunk, megértvén az el nem mesélt, de nyilvánvaló előtörténetet.
Efféle mélázásra, efféle megértésre azonban a moziban nincs idő. A filmkockák pergése magával sodorja a nézőt, és, ha valami kimaradt, az nem tud az élmény részévé válni. Rejtő speciális, olykor szinte balladai homályba vesző szövegfűzése nem mozi-kompatibilis, vagy egyelőre nem tűnik annak, hiszen senkinek nem sikerült mindezidáig olyan filmet készítenie, ami az efféle finom szellemi bravúrokat visszaadhatta volna.  
Máskor, bár vitathatatlanul megjeleníthető egy-egy jelenet a filmvásznon, ott egészen másképp mutat, mint a regényben.  Képtelenség ügyesen megfilmesíteni két ilyen mondatot: „Ő vett előbb észre, az utca emberáradatában, amint ott mentem előtte. Barátságosan a vállamra veregetett, majd felsegített és leporolt.” Ha a rendező nem kívánja lapos és bárgyú bohóctréfákkal telezsúfolni filmjét, kerülnie kell az efféle jelenetek bemutatását. Viszont Rejtő könyveiben hemzsegnek az ilyen elhallgatásokból, tömörítésekből álló szellemességek. 
És akkor még szóba sem kerültek azok a rejtői bölcselkedések, gondolatfoszlányok, összefüggéseket bemutató bekezdések, amelyek újra és újra felbukkannak könyveiben, s amelyek végtelenül unalmassá tennének egy filmet. E gondolatok humora éppen azáltal születik meg, hogy az írott szövegben megszokott alkotói fogás a mesélő történetbe ágyazott állásfoglalása, s csak e megszokásunkhoz képest válik a rejtői bölcselkedés humorossá. Íme, még egy idézet egyik kedvencemből, amelyből az eddigi mondatok is származnak, Az elátkozott part című kötetből: „dr. Kvasztics mint orvos és morfinista a kikötőben helyezkedett el. Itt nem bürokraták élnek. A diploma mellékes, fő a tudás. És Kvasztics igen sokat tudott! Elsősorban hallgatni.” A tudás és a képesség finom összekeverésére a filmnek nincs eszköze. És az efféle áthallásokat, kifejezéseink kétértelműségét Rejtő mesterien használja.

A legjobb és a legrosszabb
Persze érthető, ha a lenyűgöző élmény hatására minden alkotó újra szeretné teremteni a maga rejtői világát. Nyilván kevés filmes gondolkozik el azon, hogy a nyelvi eszközök, amelyek Rejtő könyveit olyan szellemessé teszik, nyelvi és nem képi eszközök. Akkor sem, ha olvasás közben mindannyiunk fejében ott vannak a képek, ott pörög a mozi, amit az olvasás hoz létre. 
De azt azért hozzá kell tennem: vitathatatlan, hogy van néhány olyan Rejtő adaptáció, ami jól sikerült. Az egyik Korcsmásros Pál klasszikus képregénysorozata, illetve annak Garisa H. Zsolt és Varga Zoltán által felújított, kiszínezett változata. A remekül sikerült albumok képei azonban jobbára csak illusztrálják az eredeti szöveget. Bár ebben a tekintetben nyilván sokat elvesznek az eredeti könyvekből, más tekintetben viszont rengeteget tesznek hozzá. De az olvashatóság, azaz az olvasmányélmény lényegében megmarad, akkor is, ha a képek itt-ott pótolják a leírásokat. 
A film ezt nem tudhatja. Filmen csak azok a Rejtő-adaptációk voltak sikeresek, amelyek messzire szakadtak az eredeti történettől, és nem törekedtek arra, hogy a rejtői világot, annak eredetiségében visszaadják. Alighanem a legjobban eltalált film a Meztelen diplomata, amelynek sikerében bizonyára többet számított a fergeteges színészgárda lenyűgöző játéka, mint a rejtői alaptörténet.  A legrosszabb Rejtő film pedig minden bizonnyal Bujtor István filmvígjátéka, A három testőr Afrikában, amely szolgai hűséggel követi az eredeti történetet, viszont a legtöbb nyelvi poént kénytelen kihagyni, így egy színes, szélesvásznú idétlenkedésnél nem több az eredmény.
Az, hogy a most készülő mozi egy kevéssé ismert kisregényt vesz alapul, bizakodásra ad okot. A detektív, a cowboy és a légió nyilván azért nem tartozik Rejtő ismertebb művei közé, mert valójában nem elbeszélés. Inkább egy elbeszélésbe oltott vígjáték, pörgő párbeszédekből álló színpadi műnek érzi, aki beleolvas. Hiányzik belőle a leírásokhoz kötődő nyelvi humor, ami Rejtő könyveit olyan élvezetessé teszi, viszont – persze ezt a filmesek jobban tudhatják – talán benne lappang az a képi szellemesség, ami jó vígjátékká teheti az új filmet. Érdeklődve várjuk.