Igazi vagány fiúknak, és alighanem vagány lányoknak is való mesekönyvet írt Várkonyi Andrea, aki ugyan ma még nem tartozik a hírneves gyermekkönyv-szerzők közé, ám ez a helyzet pillanatok alatt megváltozhat. Legalábbis ilyen változást feltételezhettek mindazok, akik látták dedikálni az Ünnepi Könyvhéten az írónőt. Sokan, meglepően sokan voltak kíváncsiak az új könyvre és szerzőjére.
Bár a kötet magáért beszél, azért érdemes róla pár szót mondani, hiszen nem mindennapi mese hömpölyög a lapokon. Olyasmiről szól ez a kötet, ami minden tizenéves kiskamasz szívét megdobogtatja.
De ne szaladjunk annyira előre! Kezdjük a kezdetekkel!

Esszenciális aminosavak és glikogén szintézis
– Úgy kezdődött, hogy meséltem az unokáimnak… Pontosabban nem is ez az eleje a történetnek, hanem a munkám. Az egészségügyben dolgozom, és naponta találkozom az egészségtelen életmód, következményeivel. Megpróbáltam tehát valahogyan elmondani az unokáimnak, hogy az egészséges életmód, az egészséges táplálkozás sokkal fontosabb, mint gondolnák, mint sok felnőtt gondolná.
– Erre majdnem minden szülő kísérletet tesz…
– Persze csak nem mindegy, hogyan beszélünk erről.
– Hát, a szigorúan tudományos megközelítés rögtön kiesik.
– Nyilván. Egy gyereknek nem érdemes esszenciális aminosavakról, meg glikogén szintézisről beszélni. Ezért megpróbáltam fogyasztható anyagba csomagolni a mondanivalómat. Persze az unokámat kellőképpen le is kell kötnöm, így aztán fordulatos cselekményt akartam szőni. Különben percek alatt elveszítette volna a mese a vonzerejét.
– Gondolom, azért született könyv a mesesorozatból, mert úgy látta, sikerült lekötnie a lurkókat…
– Pontosan. A történet fordulatos, izgalmas mese lett. Úgy írtam meg, hogy szinte minden mondatban történjen valami, ami továbblendíti a kalandot.

Fontos az egészséges életmód
– Akkor nézzük egy kicsit azt a mesét: miféle táborba került a három Gábor?
– Egy ikerpár túlélőtúráját meséli el a könyv. Ahol persze minden eseményből az derül ki, hogy mennyire fontos az egészséges életmód. A két gyerek közül ugyanis az egyik állandóan majszol valamit, tévét, meg számítógépet néz, míg a másik sportol, lendületesen él. Persze, hogy ő az, aki megmutatja, hogyan szabadulhatnak a szorult helyzetekből.
– Nagyon izgalmasnak tűnik. Annál is inkább, mert engem állandóan azzal nyúz tizenhárom éves fiam, hogy menjünk el egy olyan kirándulásra, ami legalább nagy vonalakban hasonlít egy túlélőtúrára. Nagyon szeretik a gyerekek az efféle élményeket.
– Igen, én is azt hiszem. És most, amikor a könyvet írtam, az is feltűnt, hogy nincs ilyen történet a könyvesboltokban. Legalábbis gyerekeknek szóló nincs.
– Pedig biztos vagyok benne, hogy érdekli a kiskamaszokat. Én annak idején rongyosra olvastam apám hajdani cserkész-zsebkönyvét. Pont olyanokat lehetett belőle megtudni, mit és hogyan kell csinálni a vadonban…
– Vagy nem a vadonban, hanem otthon, az ebédlőasztalnál, a hűtőgép előtt…  Azaz, hogy miképpen lehet felkészülni egy efféle túlélésre, hogyan lehetünk fittek, egészségesek, fehér, vagy barna kenyeret válasszunk, mennyi sót, mennyi folyadékot fogyasszunk, miért előnyös a teljes kiőrlésű kenyér és így tovább, és így tovább.

Három Gábor
– Tovább! Jut eszembe, lesz folytatása a könyvnek?
– Igen, már készül a következő kötet. Remélem, az első elég sikeres lesz ahhoz, hogy a másodikat is érdemes legyen kiadni.
– Folytatódik a fiúk kalandja?
– Persze, de ott már kicsit komolyabb veszélyekkel néznek majd szembe. Kiderül például, mit kell tenni tűz esetén, hogyan kell elsősegélyt nyújtani, szóval nagyon izgalmas történet lesz.
– Már csak azt nem értem, miért három Gábor, ha egyszer két fiúról szól?
– Rendkívül egyszerű a válasz, de azt hiszem, jobb, ha nem árulom el. Legyen valami titok, ami az olvasókra vár.