A japán „hanami” kifejezés jelentése: virágnézés. Évszázadokra visszanyúló japán tradíció, melynek lényege a tavasszal virágzó fákban való gyönyörködés. A virág alatt általában a cseresznyefa virágát értjük, de néha, a hagyomány szerint a szilvafa virágzásában is gyönyörűségüket lelik ennek a japán tradíciónak a hívei. A cseresznyefa virágzása március végétől május elejére hullámzik végig Japánon.

Sakura, a cseresznyevirág
A tradíció egészen az időszámításunk szerinti 8. század elejéig nyúlik vissza. A 710-794-ig tartó Nara-korból származó írásos emlékek támasztják alá, hogy az éppen kivirágzó fák iránt a japán emberek különös tisztelettel viseltettek. Az ezt követő Heian-korban pedig már különös hangsúlyt kapott a „sakura” nevezetű cseresznyevirág. Innentől kezdve a japán költők, ha virágokra utaltak, akkor az értő olvasó előtt csakis egy éppen kivirágzó, élete teljében levő rózsaszín cseresznye virág képe jelent meg. Ugyancsak ebben a korban, amely majd 400 évet ölel fel a japán történelemből, született meg az első könyv, melyben a „hanami” terminust, mint virágnézést használták. Mivel a virágzás után kezdhettek hozzá a rizs ültetéséhez, amelytől a családok jóltápláltsága függött, ebben az időben, a sinto vallású Japánban misztikus jelentőségekkel is felruházták az év ezen rövid időszakát. Úgy hitték, a fákban szellemek, „kami-k” lakoznak, melyeknek áldozatot kell bemutatni (szake-ivás), és megtisztelni őket saját és családjuk jelenlétével. Ha a kami elfogadta az áldozatot, akkor ez bőséges aratást jelentett számukra abban az évben. Az éhínségtől való félelem miatt egyre nagyobb és nagyobb összejöveteleket tartottak, melyből a Császári Udvar is kezdte kivenni a részét. Az uralkodók egyre komolyabb „virág-néző” fesztiválokat rendeztek, lakomákkal tisztelték meg a Kjótóban éppen virágzó fákat és szellemeiket. Az udvarban alkotó költők elkezdték a virág motívumát immár az élet metaforájaként használni. A szokás először csak a Császári Udvarra korlátozódott, de hamar magáénak tudta a szamuráj kaszt is, és az 1600-as évekre pedig már a parasztok között is elterjedt, hogy az év ezen időszakában ebédjüket egy virágzó cseresznyefa alatt töltik.

A Világ Cseresznyevirág Fővárosa
A hagyomány azóta sem változott. Most, a 21. században is épp oly lelkesedéssel szakítják meg a japán emberek a mindennapjaikat azért a szokásért. Immár senki nem a jó termésért való remény érdekében teszi ezt meg, hanem azért, hogy egy délutánra visszatérhessen ősei hagyományaihoz. Ilyenformán a virágnézésnek már egyre kisebb jelentősége van: az étel és az ital jut egyre nagyobb szerephez. Ennek ellenére a Japán Meteorológiai Intézet a legmodernebb eszközök segítségével próbálja megjósolni, hogy mikorra esik az a rövid, alig 2 hetes időszak, amikor egy-egy helyen a sakura virágzik. Mivel munkája miatt nem mindenki engedheti meg magának, hogy egy egész napot a szabadban töltsön családjával, ezért a „yozakura” során éjszaka is meglátogathatják az éppen virágzó városi parkokat, melyeket ez alkalomra papír lámpásokkal díszítenek fel. A hanami-hoz hozzá tartozik a szeszes ital, a szake fogyasztása, ezért sokszor az idősebb emberek az „unemi” hagyományait követik. Ezek az ünnepségek sokszor nyugodtabbak, mivel szeszes italt csak mértékkel fogyasztanak, és nem szoktak jelen lenni fiatalabbak, amíg az öregek a szilva virágzását ünneplik. 
Talán ennek az előrelátásnak köszönhető, hogy mindenki számára élvezetessé igyekeztek tenni ezt az ünnepet, így Japánon kívül is egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a hagyomány. A környező országokban, Taiwanban, Koreában, Kínában is tudunk arról, hogy ünneplik ezt a két hetet. A legnagyobb népszerűségnek mégis az Egyesült Államokban örvend. 1912-ben a „nemzetek közti barátság” hangzatos címszavával együtt 3000 sakura fát ajándékozott a Császár Washingtonnak. 1965-ben pedig újabb 3800 fával járult hozzá a japán kormány, hogy minden évben megtarthassák a Nemzeti Cseresznyevirág Fesztivált. Georgia államban pedig 300000 sakura fa ültetésével elérték, hogy minden évben itt rendezzék meg a Nemzetközi Cseresznyevirág Fesztivált, és ezzel a hangzatos Világ Cseresznyevirág Fővárosa címet is magáénak tudhatja a város.

Okoskodás helyett
Ha valaki netán hódolni akar ennek a hagyománynak hazánkban, akkor óva intem, hogy különös előkészületek nélkül vágjon bele ilyesmibe. Tudatlanságomban egy hónappal ezelőtt a Margit-szigeti Japán Kertben próbáltam megtalálni a híres, hírhedt tulipánfákat. Aznap két dolgot tanultam meg: ha okoskodás helyett csak sétáltunk volna a szigeten, akkor jóval több fában gyönyörködhettünk volna, mivel az erről híres részen csak egy árva fa volt található. A másik: jó társaságban szinte mindegy, hogy mennyire néz minket baleknak a Tourinform. Már többször hallottam ilyen fura mondásokat, hogy az út maga a jutalom, a keresés a legélvezetesebb elfoglaltság és a többi. Ebben én nem hiszek. Szóval, kedves Olvasó, még véletlenül se menjen a Japán Kertbe Japán legismertebb fájának keresése miatt. Én eggyel sem találkoztam. Azonban az ELTE Füvészkertjében minden évben a Magyar-Japán Baráti Társaság rendezésében két napon keresztül élvezhetjük a japán kultúra remekeit és a természet szépségeit.