Az elmúlt években egyre több kreatív könyvtári koncepcióval találkozhattunk. Mintha az emberek kikívánkoznának a hagyományos könyvtári épületekből, mintha a könyveket, az olvasás örömét ki akarnák szabadítani abból a rendszerből, amiben eddig értelmeztük, mintha egyre többen keresnék az olvasás új tereit, formáit, lehetőségeit.

Két rendőrroham között
Az Occupy mozgalom által, a New York-i Zuccotti Parkban kialakított ideiglenes közkönyvtár a tüntetések alatt folyamatosan biztosította az olvasnivalót a tiltakozóknak. Az ötlet nyomán Törökországban is megszervezték az elégedetlenek könyvtárát az ankarai Gezi Parkban, hogy két rendőrattak között is legyen mivel elütniük az időt. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk ezekről a mozgalmakról, azt mindenképpen a javukra kell írnunk, hogy könyvégetés helyett a könyvkölcsönzéssel fejezték ki a kultúrához való viszonyukat. 
Persze az efféle alternatív könyvtárak létrehozásához nem kell feltétlenül tömegmozgalmat szerveznünk. A kreatív könyvtári koncepciók művészeti projektek éppen úgy lehetnek, mint egyéni kezdeményezések, vagy üzleti fogások.  Az „add tovább” könyvtárak rendkívül egyszerűen működnek. Nincs katalógus, nincs regisztráció, nincs kölcsönzési idő, nincs semmiféle megkötés. A résztvevőknek csak annyi a dolguk: szeressék az olvasást, és adják tovább a könyveket.

Biciklikönyvtár
Ilyen elvek szerint jött létre 2008-ban Berlin első gerillakönyvtára, a gyönyörűen kialakított „Bücherwald”, a könyvek erdeje. Jóval egyszerűbb kivitelezést választott Florian Rivieres, nagyvárosi „hacktivista” 2012-ben Párizsban. Pár gyümölcsláda és néhány könyv elég volt ahhoz, hogy szabad könyvtárat teremtsen egy favédő rácson, a Gare du Nord pályaudvar közelében.
Mások üres információs pontokon, funkció-vesztett  felületeken, buszmegállókban hoznak létre szabadkönyvtárakat. Hamburgban, de még Haifában is működik ilyen minikönyvtár. Ahogy jönnek-mennek az emberek, elvesznek, visszatesznek egy-egy könyvet, s a buszon, villamoson, vonaton töltött órák új értelmet nyernek.
Talán a legismertebb módszer az elhagyott régi telefonfülkék könyvtárrá változtatása. Az ötlet egy amerikai építésztől, John Locke-tól származik. Az ő New York-i könyvtárfülkéiből még telefonálni is lehetett, mert a maga részéről nem bánta, ha az eredeti funkcióját is megőrzi a kabin.
Más újítók inkább a könyvtár mobilitását hiányolták, s ezért alternatív mozgókönyvtárat hoztak létre.
A leghíresebb mobilkönyvtáros Robson Mendonça, aki Sao Paolo utcáit járja a Bicicloteca nevű könyvtárával. Mendonça könyves biciklije évek óta terjeszti az olvasnivalót. Szolgáltatásait nem korlátozza kizárólag a hajléktalanokra, de tény, hogy az olvasók többsége közülük kerül ki.
Még furcsább ötletet valósított meg egy általános iskolai tanár, Luis Soriano, aki El Biblioburro nevű kezdeményezése keretében szamárháton szállít könyveket a kolumbiai falvak szegény családjainak.
Mindketten hisznek abban, hogy a könyvek által javítani tudnak a szegények életminőségén, sőt hosszabb távon ez az egyetlen eszköz arra, hogy kitörjenek nyomorúságos helyzetükből.

Helyettesíthetetlen tudás
A jelenség természetesen felkeltette a szociológusok érdeklődését is. A szakemberek úgy vélik, hogy a felhasználók által gondozott és állandóan változó gyűjtemények új színt visznek egy-egy környék életébe. Az ilyen könyvtárak egyszerre bölcsek és szórakoztatóak, komolyak és mókásak, személyesek és közösségiek. Ezek a kísérletek – akár művészien kialakított gerilla könyvtárakról, akár dobozméretű mikro-bibliotékákról, akár nagyvonalú, kultúraformáló kezdeményezésekről beszélünk – arra hívják föl a figyelmet, hogy a civil könyvtár, bár nem feltétlenül kötődik helyhez, szervezethez, de mindenképpen olyan közeg, ahol az információ életre kel, a közösség működni kezd, a kreatív fantázia pedig közkinccsé válik. S mindezeken keresztül az alternatív könyvtárak arra is emlékeztetnek, hogy a könyvek olyasféle tudást hordoznak, amit nem helyettesíthet sem a rádió, sem a televízió, sem az internet, sem semmiféle okos eszköze a modern kommunikációnak.
Megjegyzem, az add tovább könyvtár koncepciója nem annyira új, mint amennyire újnak tűnik. A magam részéről ezernyi könyvet adtam kölcsön életem folyamán úgy, hogy sohasem kaptam vissza, és tucatnyi olyan könyvet őrzök a könyvespolcomon, hogy tudom, egyszer vissza kellene juttatnom, jogos tulajdonosának. De lehet, hogy inkább kölcsönadom valakinek…