Magyar kódexeket bemutató sorozatunk ezen részében az 1516-ban keletkezett Gömöry-kódex áll a középpontban. A kötetnek számos egyedi jellemzője között van, hogy abban teljes egészében olvasható a Szent Margit legenda.

Kép forrása

Különlegesnek mondható a Gömöry-kódex, melyről elsőként emeli ki a netlexikon, hogy azt tizenegy különböző szerző írta. Ugyanitt olvashatjuk, hogy amiatt, hogy ilyen sokan alkották meg, rendkívül eltérőek a részei, tematikában főleg, mely egyfajta eklektikával vértezték fel a kötetet. Az 1516-ban keletkezett imakönyvről tudható, hogy azt egy Krisztina nevű hölgy rendelte meg, illetve az is ismeretes, hogy a szerzők közül csupán kettőről van információ, miszerint egy Katelin nevű apáca és a nagyvázsonyi vikárius Tetemi Pál szerepel névszerint. A netlexikon azt is elárulja, hogy a kódex nevét Gömöry Károly egykori pesti gyógyszerész után kapta, aki a kötetet 1821-ben a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának ajándékozta. A könyvet ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. 

Cikksorozatunkban sokat idézett Magyar Nyelvemlékek honlap további információkat kínál a Gömöry-kódexről, köszönhető az ottani írást jegyző Haader Lea nyelvésznek. Munkájában többek között ezt olvashatjuk: „A mintául szolgáló gyűjtemény a nürnbergi Szent Katalin domonkos kolostorral lehetett kapcsolatban: a kódex felépítése az ehhez a kolostorhoz tartozó apáca-imakönyvekkel mutat jelentősebb hasonlóságot. Az imák latin forrásai legnagyobbrészt a 15. század végének népszerű imagyűjteményeiben, Sebastian Brant Hortulus animae (1498) és Nicolaus Salicetus Antidotarius animae (1489) című műveiben keresendők.” Az ezt követő mondatot is kénytelen vagyok szó szerint idézni: „A kódex imádságai a kései misztika jellemzőit mutatják, és mind Európában, mind Magyarországon rendi hovatartozástól függetlenül voltak használatosak.” 

A könyv tehát a Nyulak-szigetén lévő domonkos-rendi apácáktól ered, azon belül is a 16. századból. A folytatás is ugyaninnentől ered, amikor „a szigetről az apácák a török elől való meneküléskor magukkal vitték.” A történet azután sem mentes a különféle fordulatoktól. Az apácák Nagyszombatba menekültek a kódexel a hónuk alatt. Itt érdemes megjegyezni, hogy Nagyszombat kiemelt mentőcsónakja volt a magyar egyházi bibliotékának, ahová az ország középső, török vész által fenyegetett területéről menekítették ki a könyvtárak és levéltárak egészét. Magyarország legnagyobb katolikus egyházi bibliotéka gyűjteménye, mely Esztergomban található ma, Nagyszombatból tért vissza a török uralom megszűnte után.

De vissza a kódexmentő apácákhoz! Nagyszombat kézjegyet hagyott a kötetben, amikor az ottani domonkos kolostor egy lakója latin bejegyzést tett bele, mégpedig az 1575-ös nagy bécsi pestisjárványról. Ezt követően került a kódex Pozsonyba, ahol az ottani klarissza nővérek használták az imakönyvet, mely használatról a megviselt lapokon kívül két apácanév-bejegyzés is tanúskodik. „Az egyik, sor. Catarina Constancia pozsonyi klarissza főnöknőé, aláírása azonban az eredeti kötéstáblával együtt az 1852-es újrakötéskor megsemmisült.” A kódex históriájának következő állomása Pest és a 19. század eleje, ahol és amikor egy evangélikus vallású patikárius, Gömöry Károly birtokolta a kódexet, aki 1821. április 30-án a Széchényi Országos Könyvtárnak ajándékozta.