Oly korban élünk e Földön, hogy az okkultista hatások már olyannyira a popkultúra legfelső polcát nyaldossák, hogy Aleister Crowley és Ozzy Osbourne is elégedetten csettinthet(ne). Ezúttal e témában egy új magyar könyvet, mégpedig Viola Szandra A Világfa kilenc ága című regényéről tájékoztatjuk olvasóinkat. Harry Potter-fanoknak különösképp ajánlott e cikk, hisz lehet, hogy Rowling után jön a Rowling 2.0…de magyarul!

Kép forrása

Hajnal Piliscsudán

Ha nem is véletlenül, de nem tervezetten vehettem részt Viola Szandra író A Világfa kilenc ága című új kötete speciális promóciós bemutatóján, amikor december 6-án egy általános iskola 6. osztályosai előtt tartott voltaképpen egyben író-olvasó találkozót. A közel 45 perc alatt többféle interaktív elem, játékos vetélkedő is színessé tette a szerző és a gyerekek együttműködését, de a regényből több részlet is elhangzott az író tolmácsolásában, illetve néhány szóban vázolta a főhős Lichtenberg Hajnal kiskamasz lány kalandjait.

A történet helyszíne Piliscsuda, ahol a Világfa található, ami viszont valami rossznyavalya következtében senyvedni kezdett, így Hajnalnak és társainak meg kell menteni a globális hatásokra képes növényt. A szerző az említett irodalomóra előtt röviden arról nyilatkozott, hogy ezzel a mesével több célja is volt, az egyik a környezetvédelemre való felhívás és az olvasás megszerettetése a gyerekekkel.

Kép forrása

Varázserő

Azt sem titkolta, hogy kötete J. K. Rowling világsikerű regényfolyama hatását sem kerülte el, hiszen A Világfa kilenc ága című regényhez csatolta sajtóanyag címében is ilyesmiről van szó, amikor leírják: „Ő lenne a magyar Harry Potterina?”. Miután kétség sem fér tehát bizonyos azonosságokról, az említett közleményben így fogalmaznak: „Bár A Világfa kilenc ága című regény főhőse varázslóiskolába nem jár, akarva akaratlanul is kitanulja a boszorkányság csínját-bínját és mágikus lényekkel ismerkedik meg. Az ifjúsági regény főszereplője, a 16 éves Lichtenberg Hajnal a covid alatt, édesapjával kiköltözik a beszédes nevű Piliscsudára, ahol világfamegmentő kalandjai közben új barátokat szerez és varázslatos képességeire ébred rá.”

Akárhogy is, be kell valljuk, hogy nemcsak az eredeti Harry Potter nyerte meg a csatát, de a mai 40-es, 50-es szülőknek és a nagyszülőknek is bele kell nyugodniuk, hogy a mostani kamaszokkal, miként a 20 évvel ezelőttiekkel is, Rowling regényeivel lehet megszerettetni az olvasást. A misztikus, avagy okkult témák pedig már jóval több, mint fél évszázada divatos szegmensei a popkultúrának, hogy ne mondjam az irodalomnak is, így nincs azon semmi csodálkoznivaló, ha szárbaszökkenni vágyó ifjú írók lépnek J.K.R. lábnyomába.

Kép forrása

Lélek és misztikum

Viola Szandra pedig jó érzékkel látta meg az egyre szélesebb körében népszerű, magyarság őstörténetéből való vagy azoknak vélt epizódokat, jelképeket, jelképes figurákat, népmesei, regéből, legendákból újragyúrt elemeket, illetve azok számtalan írott, zenés, hungaro-bizsu, hun-szittya-divatruha világában rejlő lehetőséget. Talán így született meg a Hungaro-Harry, vagy ahogy ő (?) fogalmazott, a Harry Potterina. Egy bibi van csak, a Lichtenberg, ami nem echte magyar, hanem echte deutch, és ami az író állítása szerint talán kissé grófias(kodó) név, de azt is elárulta, hogy ő piliscsabai, amiből a Piliscsuda következett. Tegyük hozzá: sváb település lévén azért a német csengésű főhősnév nem csudálnivaló, sőt, rendben van ez még ha nem is illik az ősmagyar legendáriumból vett Életfa/Világfa motívum által képviselt regevilág szimbolikájába. Az idézett sajtóanyagban erre a sokféleségre, az innen-onnan, hol hun-magyar, hol angolszász néprajzi és poszt modern síkokról (ha már bűbájosság, vajákosság, lidércnyomás) összebűvöskockázottsáról megoldókulcs lehet ez a részlet: „Miért van szükségünk arra, hogy varázslatról olvassunk, miért nem elég a tudomány, a hétköznapokból jól ismert tények? Mert az emberi lélekről nem lehet csupán adatok révén beszélni, ahhoz metaforák, adott esetben mágikus, ősi szimbólumok kellenek vagy minimum költészet szükségeltetik.”- vallja Viola Szandra, aki nem csupán könyvei révén vált ismertté, hanem számos, olyan kreatív, irodalomnépszerűsítő akció által is, mint például averskarácsonyfa díszítés, a versékszerek vagy az irodalmi divatshow.”