A Gandhi Gimnázium Közhasznú Nonprofit Kft. és a Nemzetiségi – Roma Módszertani, Oktatási és Kulturális Központ szervezésében 2023. augusztus végén új helyszínen nyílt meg a Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria. A megnyitón bemutatásra kerültek David Beeri festőművész alkotásai, valamint megemlékeztek a névadó Kossuth-díjas festőművész születésnapjáról.

A kétszintes galéria Budapesten, az V. kerületi Irányi utca 20. szám alatt talált új otthonra.

A múlt és a modern kor találkozására

Pusztai Antal és Stummer Márton gitárművészek feledhetetlen játéka köszöntötte a vendégeket, majd az est házigazdája: Szommerné Kővári Viola, a Gandhi Gimnázium Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója szólította mikrofonhoz Sztojka Attilát.

A roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos beszédében elmondta, hogy ebben a háború sújtotta időszakban, amikor ennyire sok a napi nehézség nem a közös értéket és a békességet keressük, hanem a szembenállásra fókuszálunk, pedig egy ilyen nehéz időszakban kellene igazán összefogni.

Mint mondta, a bűnnek nincs színe és kultúrája, annak elkövetője van és nem rombolni, hanem építeni kell, felelős emberként. A nemzet erősítésének a társadalmi béke az alapja, a művészet pedig képes arra, hogy a leginkább kifejezze a lélek szépségét. A galéria teret ad a roma és nem roma művészet kifejezésére, a múlt és a modern kor találkozására, valamint a véleménynyilvánításra, hiszen egy podcast stúdió is létesült az épületben. Köszönetét fejezte ki a galéria létrehozóinak és elmondta, hogy ez az a hely, ahol teret kapnak a roma alkotók, hogy a nemzetközi piacon is megjelenjenek és előtérbe kerüljenek a roma művészeti értékek. Szentandrássy az a művész volt, aki a kettős identitást a legmagasabb fokon művelte és a legmagasztosabb érzés az ő műveit továbbörökíteni.

A kultúra összeköt, országot hoz létre, nemzetet teremt

A szót Dr. Felkai László közigazgatási államtitkár vette át. Beszédében elmondta, hogy a régi időkben – és bizonyos kultúrákban még ma is – a felnőtté válás része volt a beavatás, mely egy nagyon fontos fejlődési pont. Azzal, hogy ez elmaradt most sokan vannak, akik nem nőnek fel és a családtól várják el, hogy eltartsa őket. A galéria először a Bálnában nyitott meg, majd egy átköltözési procedúra után itt találta meg új helyét. Ez a hely nem csupán egy galéria, hanem a fejlődési folyamat során egy kulturális találkozóhellyé vált, ugyanis a művészetnél sokkal több a kultúra. A kultúra ugyanis nem pótolható, a kultúra összeköt, országot hoz létre, nemzetet teremt. Van benne ugyan másság, de nincs alá-fölérendeltségi viszony. Ebből kell kihozni azt a közös jót, ami összekapcsol minket.

A kiállítást és az alkotót Majoros László, a debreceni Sesztina Galéria vezetője mutatta be: David Beeri művészetét nézve csodát látunk. Nemzetközi összetettség látható a képeiben, sajátos belső fényviszonyok, lenyűgöző színek. Karrierje 1975-ben indult, ’79-ben volt első közös kiállítása. 9 gyermek édesapja, akiket keresztény hitben nevel. 1982-ben tért meg. Dávid isteni szépséget jelenít meg képein, művészete a kezdetek óta töretlen, művei belső kényszer hatására jönnek létre, isteni tisztasággal és árasztják a belső fényt.

Igazság által hozott szentségre van szüksége a világnak

Az alkotásokkal David Beeri festőművész interpretálásában ismerkedhettek meg a vendégek. Az alkotó kifejezte háláját azok felé, akik létrehozták a helyszínt. Elmondta, hogy nem akar a képekről beszélni, ugyanis azok magukért beszélnek. A művészetről beszélne inkább, mert a művészet egy szentség, olyan, mintha magából Istenből jönne ki. Mi emberek azonban olyanok vagyunk, akik ezt beszennyezik. Az ember és továbbmenve a világ feladata pedig az lenne, hogy visszahozzuk ezt a szentséget, hogy örökké ragyoghasson. Az alkotó is ezt a célt tette magáévá és műveli. Véleménye szerint az őszinteség a kezdete az előrehaladásnak. Nem rombolnunk kell, hanem az ügy mellé állni. Az egót kegyetlenül le kell építeni, ezek a művek pedig pontosan ezért lettek ennyire tiszták, mert ő meglépte ezt. Igazság által hozott szentségre van szüksége a világnak.

Ne akarjunk áldozatok lenni!

A kiállításmegnyitó után a névadó, Szentandrássy István születésnapjáról emlékeztek meg a jelenlévők.  Daróczi János, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója köszöntőbeszédében elmondta, hogy nagy öröm, hogy a belvárosban, az egyik legjobb helyen, egy ilyen fantasztikus kiállítóteremben köszöntheti az egybegyűlteket. Szentandrássy István – vagy ahogyan ismeretségi körében mindenki nevezte: Szenty – most lenne 66 éves, ezzel születésnapja alkalmából megidézhetjük szellemiségét. Példaképekre van szükség és ő az volt. Művészetének üzenete, emberi tartása igazodási pont lehet, dacára annak, hogy állami gondozottként hátrányból indult. Fiatalkorában volt mezőgazdasági munkás, beteg-, és hullaszállító is. Mindegyik munkát odaadással végezte. Hosszú évtizedekig küzdött vesebetegségével, de mindvégig ember maradt. Az út, amit bejárt és a fegyelmezettsége pedig példaértékű. A művész fontosnak tartotta, hogy ne akarjunk áldozatok lenni. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a romák hajlamosak felvenni ezt a szerepet. Ezért is jött létre Szenty szentélye (,melyet Szentandrássy István kedvelt bútordarabjaival rendeztek be a galéria felső szintjén tekinthető meg), hogy ő is itt lehessen lélekben, ebben a közösségi térben, ahol a roma művészek megmutathatják tehetségüket. A romák sok gyűlölködő pillantást kapnak, amit szeretetté kellene átfordítani. Ebben segíthet a névadó szellemisége. Ez az ország pedig csak akkor lesz közös haza, ha ezt együtt tudjuk véghez vinni.

Vigyázni kell a közösségre!

A következőkben filmkockákat láthattak az érdeklődők, pillanatképeket a művész életéről, majd lánya, Szentandrássy Szerafina személyes történetekkel emlékezett meg édesapjáról.

Novák Péter előadóművész is a felszólalók között volt. Bari Károly szavait idézte, majd meghatott beszédében elmondta, hogy Szenty egy valódi törzsfőnök volt. Ez a felismerés a halálát követő virrasztásnál villant be számára, azt látván, hogy mindenki úgy érezte, le kell rónia előtte tiszteletét. Ebből kiindulva a legfontosabb üzenet pedig talán az, hogy vigyázni kell a közösségre. Azt kívánja a galériának, hogy legyen ez egy jelkép és a találkozások platformja, ahol ezt a több, mint 3 évtizedes tartozást le lehet róni a következő generáció számára.

Egyszerűen csak nyomot kell hagyni!

Végül Kunhegyesi Ferenc, a Galéria művészeti vezetője zárta le az ünnepséget. A vendégeket cigányul köszöntötte, majd elmesélt egy történetet Szentyről, aki egy megnyitón azt mondta egyszer, hogy „nem baj, ha valaki nem cigánynak született”. Élhet úgy, egy kisebbségben élő ember, hogy jól érzi magát a bőrében. Kunhegyesi Ferenc úgy látja, hogy a romák nem érzik jól magukat. Számít persze, hogy mit gondol róluk a világ, de az jobban kellene, hogy számítson, hogy mi van belül. Őket Szentyvel jobban érdekelték Bohumil Hrabal történetei, vagy Konfuciusz, Lao-ce, vagy Buddha tanításai. „Ha valakinek baja van azzal, hogy cigány vagy, az az ő baja, nem a tied. Nem kell kényszeresen bizonygatni, hogy mi cigányok is képesek vagyunk jót adni. Egyszerűen csak nyomot kell hagyni!” Zárszavában feltette a kérdést, hogy ha nincs kultúra, akkor milyen művészet van? A művészet körbeölel minket, csak nem mindegy, hogy milyen minőségben. A magaskultúrát nehéz befogadni és megérteni, mert fényévnyi távolságok vannak a készítő és a befogadó között. Ezt érthetjük a társadalomra is. A feladat a kettő közötti kapcsolat megteremtése. Ez egy roma művészeti galéria, de hadd jöjjön be ide a magyar ember is. Fessenek képet a magyar művészek arról, hogyan látják a cigányokat és legyen erről egy diskurzus a képzőművészet nyelvén! Hálás azért, hogy a galéria létrejöttével lehetőség nyílik rá, hogy beintegrálják a többségi társadalmat és megmutathassák, hogy ők is jó emberek és nem baj, ha valaki nem cigány.

Képek forrása