Idén tartja második fesztiválját a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Esztergomban. A július 28-ától 30-áig tartó eseménysor a magyar fesztiválok között különös szerepet vállalt fel: programjaikban kisebb részt koncertek, zömében inkább a közélet, a politika, illetve maga az egyetem propagálása áll, melyeket előadások, kerekasztal beszélgetések, fórumok formájában tálalnak a közönségnek. Ezúttal a fesztiválon fellépő külföldi előadások szereplőit mutatjuk be.

Az MCC fesztivál egyik lényege, hogy ellentétben a többi művészeti, könnyűzenei, kulturális fesztivállal, itt az akusztikus prózában megnyilvánuló közélet és politika áll a középpontban, mely mellett markánsan megjelenik az MCC, mint olyan oktatási intézmény, mely bevallottan a konzervatív politikai oldal felől magyarázza az életet a fiataloknak. Az már számos monstre fesztiválon bebizonyosodott, hogy a felnövekvő nemzedékek egy bizonyos részét nagyon is érdekli a magyar közélet, a magyar politika, a politikatörténet. Az esztergomi fesztivál többszörös céllal működik, melyek között megtalálható az is, hogy a jobboldali politikai tömbök irányából orientálja a közönséget. Az, hogy erre a programkavalkádra miként lehet „bulizni” az megint más kérdés, de tény, hogy egyfajta szabadegyetem hangulata van az egész MCC-nek.

Az idei kínálatban számos külföldi előadó is szerepel, így például William Dalrymple neve is. A skót történész, művészettörténész, valamint kurátor, fotós, műsorszolgáltató és kritikus több különleges kötet szerzője. Ezek között több szempontból is kiemelkedik az a könyve, melyet úgy készített el, hogy számos országot járt be egy 6. századi szerzetes nyomait követve. A Szent Hegytől keletre - Bizánc örökségének nyomában című kötet egy történelemtudományi „road movie”, melynek során a szerző végigjárja az egykori Jóannész Moszkhosz bizánci szerzetes útját, az Áthosz-hegytől indulva Törökországon, Szírián, Libanonon és Izraelen keresztül egészen az egyiptomi Kharga-oázis kopt nekropoliszáig. A cél az volt, hogy Dalrymple bemutassa a 20. század végi ortodox keresztények figyelemreméltóan drámai életét.

Walter Kirn amerikai regényíró, kritikus neve talán ismerősebben cseng a magyaroknak, hiszen több regényét, az Ujjfüggő-t és az Egek ura-t megfilmesítették, mégpedig Keanu Reeves, illetve George Clooney főszereplésével. Kirn nemcsak remek adaptációra érdemes regényeket ír, melyekben nem a legszebb arcát mutatja be Amerikának, hanem tanít, tanított is, mégpedig a Montana-, a Chichago és az Oxford-i Egyetemen. Talán mondhatjuk, hogy fő műve, az Egek ura egy rendkívül merész vállalkozás volt, hiszen az író a 2008-ban kirobbant világválságra reagált ebben a regényében, ahol a főszereplő egy nagyvállalatokat képviselő specialista, akinek az a feladata, hogy ő mondja el az érintett dolgozóknak a rossz hírt, hogy a cég felmondott nekik. Kirn regénye lerántja a leplet arról az Egyesült Államokról, melyről zömében csupa álomszerűen szépet tükröznek vissza a regényekben, filmekben. Walter Kirn a Michael Moore által kitaposott ösvényen jár, azon az úton, ahol Amerika egy hatalmas problémákkal teli hatalmas ország.

Ugyancsak vendégelőadó lesz az idei MCC fesztiválon Richard L. Florida amerikai urbanisztikai elméleti szakember, aki ebben a tárgykörben jelentetett meg több könyvet, így például a rekordhosszúságú címmel bíró Az új városi válság: Hogyan növelik városaink az egyenlőtlenséget, elmélyítik a szegregációt és kudarcot vallanak a középosztályban – és mit tehetünk ellene-t. Hasonló elméleti fejtegetéseket adott közre a Ki a te városod?, A kreatív osztály repülése és A vállalati Amerika kudarca című esszéköteteiben is. Florida több urbanisztikai elmélet megalkotója. Ezek legfontosabbja talán az általa „kreatív osztály”-nak nevezett tömegről szóló teóriája, melynek lényege, hogy ott magasabb a városi fejlettségi szint, ahol magas a technológiai dolgozók, művészek, zenészek, leszbikusok és meleg férfiak, valamint a bohémeknek száma.

A legutóbbi MCC fesztiválon a legnagyobb sztárfellépő az a Tucker Carlson volt, akit kis túlzással az amerikai Bayer Zsoltnak is aposztrofálhatunk. Idén is lesznek ilyen sztárok, médiacelebek, melyek között Ed West újságíróra már most igen nagy hazai médiafigyelem irányul. A számos konzervatív angol lap írója, szerkesztője legutóbb The Diversity Illusion című könyvével kavarta fel a szigetország és a nemzetközi közbeszéd állóvizét, mely kötetben a tömeges bevándorlásról foglalta össze kritikus gondolatait. Az író korábban számos történelmi témájú kötettel hívta fel magára a közfigyelmet, főleg olyanokkal, melyekben a korábban igaznak tartott eseményleírásokat az új kutatások alapján cáfolt. A hazai sajtónak nemrégiben adott interjújában West úgy fogalmazott, hogy „Nagy-Britannia a mérsékelt totalitarizmus felé halad, amikor embereket a véleményükért hurcolnak meg.” 

A liberalizmus kudarca című könyvével vált végképp ismertté Patrick Deneen amerikai politikai teoretikus, megmondóember, akivel ugyancsak találkozhatunk a július végén tartandó esztergomi MCC rendezvényen. Deneen Alexis de Tocqueville és Wendell Berry társadalomtudósok, filozófusok nyomán haladva a katolikus kommunitarizmus egyik fontos szószólója a tengerentúlon. Magyarul megjelent, fent említett kötete nem tagadva provokál, mégpedig azzal a céllal, hogy rámutasson: a liberalizmus – Fukuyama híres mondásával ellentétben – nem a demokrácia csúcsa, hanem annak végterméke, egy ellentmondásos képződmény. Valószínűleg Patrick Deneen esztergomi előadása ver majd legnagyobb visszahangot, mert várható, hogy itt sem fogja vissza magát és keményen ostorozni fogja a liberális, neo-liberális értékrendszereket.