JHVH – A név című kötet bemutatóját tartották februárban, mely könyvet Berettyán Nándor, a Nemzeti Színház fiatal színművésze írt. Az eseményről szóló és a magyarnemzet.hu-n olvasható cikkben szerepel Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója és Makláry Ákos, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke, aki véleményt mondott a szerzőről és a könyvről.

Kép forrása

Isten neve

Egyházi oktatásban, teológiai tanításban résztvevőknél klasszikus gordiuszi csomó az „Isten nevét nem lehet kimondani” tétel. Az anomália ehelyütt való rövid magyarázatánál a 777blog.hu egyik lényegkiemelő írása részletét idézem: „Talán tudjátok, hogy a zsidó hitvilágban Isten nevének nagy szerepe volt. Ez volt az a név, amit Isten Mózesnek kinyilatkoztatott, és ez volt az a név, amit nem lehetett hangosan kimondani, csak és egyedül a főpapnak volt hozzá joga, ő is csupán évente egyszer, a Szentek Szentjében állva tehette meg. Éppen ezért a héber szent szövegekben direkt rosszul központozták Isten nevét, hogy a felolvasók nehogy véletlenül helyesen ejtsék ki: az isteni név mássalhangzóihoz az úr szó magánhangzóit társították (ezen a ponton tévednek a jehovisták, akik a rosszul központozott Istennevet használják). Így, amikor a felolvasó ehhez a szóhoz ért, egyszerűen azt olvasta, hogy Adonaj, azaz Úr. Ezt a tiltást igyekeztünk mi is komolyan venni, amikor a szemináriumban héberül tanultunk.” Mindez azért fontos, mert Berettyán Nándor regénye pontosan erről szól. Egészen tömören arról a zsidó emberről, aki még emlékszik Isten nevére.

Kép forrása

A művészet izzó magja

Berettyán kötetének bemutatóján Vidnyánszky Attila egyebek mellett akként is beszélt az alkotóról, mint egykori tanítványáról, de az I. és II. században játszódó történet szerzőjéről azt is elárulta, hogy Berettyánban is megvan már most a tanítás különleges képessége. Emellett kiemelte, hogy „ő olyan komplex tehetségű ember, aki nemcsak színészként, hanem rendezőként és íróként is megállja a helyét, személyiségében egy nagyon izzó magja van jelen a művészetnek.” A Nemzeti Színház vezérigazgatója a kötet kapcsán beavatta a könyvbemutatón résztvevő közönséget, hogy a színész-rendező, aki most íróvá lett, különleges alkat, hiszen nagyon különböző produkciókat hoz létre, melyek komoly gyötrődések mentén születnek meg. Ugyancsak a színházi élet berkeiből szólt ki Vidnyánszky, amikor a fentiekhez hozzátette, hogy „ennek a komplexitásnak kellene jellemeznie minden alkotó színészt, nem jó tendencia az, hogy a repertoárszínházi jelleg pusztán végrehajtóvá teszi a színművészeket.”

Kép forrása

Közös élményünk

A regény központi témájáról hozzászóló Makláry Ákos a misztikumokra hívta fel a figyelmet – s mint kifejtette – különös tekintettel arra, hogy azok itt vannak közöttünk, a hétköznapok részei, de nem mindig veszi azokat észre az ember. A KÉSZ elnöke rámutatott, hogy maga a hitünk is tele van titkokkal, és Berettyán regénye „Isten misztikumának őszinte elfogadására szólítja fel az olvasót.”

A bemutatón a szerző is felszólalt, s mint mondta, könyve már évek óta elkészült, de most volt rá alkalmas idő és lehetőség, hogy kiadják. Kiderült, hogy az író 2020-ban küldte el kéziratát a Szent István Kiadónak, de a járvány miatt csúszott a kötet megjelenése. Berettyán Nándor a történetről szólva hangsúlyozta, hogy „szeretett volna egy olyan történetet elmesélni, amely mindannyiunk számára közös élménynek mondható Európában, akár akarjuk, akár nem, ez a mi alapunk, a mi közös történetünk, kikerülhetetlenül és megmásíthatatlanul.”