Az elmúlt héten több fontos esemény is történt könyves témában, az első egy szomorú aktualitás: elhunyt a legendás Delfin-könyvek ötletgazdája, aki egyben szerkesztője és írója is volt a szériának. Lackfi Jánosról tulajdonképpen nem születnek „normális” hírek, a költő, író mindig valamilyen extra helyzetben találja magát. Ezúttal egy felvételi része volt több csűr-csavaros kifejezése, mely kalamajkát okozott. A Viszkis rabló néven elhíresült Ambrus Attiláról pedig börtönből való szabadulása tizedik évfordulóján derült ki, hogy igazi könyvmoly.

Kép forrása

Elhunyt a Delfin-könyvek megálmodója

92 éves korában elhunyt Rónaszegi Miklós, a magyar ifjúsági regények doyenje. Az origo.hu egy korábban vele készített interjú videóváltozatával idézi fel a Delfin könyvek egykori szerkesztője alakját, akinek ifjúsági és történelmi regényein több nemzedék nőtt fel. „Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal, de az, aki nem olvas, hát ő bizony csak egyet” – idézi cikke elején Rónaszegit az Origo, majd röviden összefoglalja a hosszú, tartalmas és szép pályaívet. Mint olvasható: az 1930-ban született író a 60-as években a Móra Ferenc Könyvkiadónál kezdett dolgozni. Itt valósította meg elképzelését, hogy jöjjön létre egy ifjúsági regényszéria, melynek saját logója, minden egyes kötetnek hasonló külső formai megjelenése legyen. A tartalmat tekintve pedig Rónaszegi, aki nemcsak szerkesztője, de írója is volt a sorozatnak, a korabeli tizenéves fiatalságnak célzottan szánt indián-, detektív-, kalóz-, tudományos-fantasztikus- és expedíciós történetek szerepeltek. Rónaszegi huszonhat könyve közül az egyik leginkább népszerű A gézengúzok meg az idegenforgalom című regény volt, ebből filmváltozat is készült, Kismaszat és a Gézengúzok címmel.  Munkásságát 2015-ben a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetéssel, 2020-ban pedig Herczeg Ferenc-díjjal ismerte el a kulturális minisztérium. Rónaszegi Miklós egy olyan korszakban vált népszerű íróvá, amikor rendkívüli érdeklődéssel fogyasztották a magyar olvasók a kalandregényeket. Ezek körén belül ugyancsak nagy keletje volt az ifjúsági regényeknek, melyek témái számos területet érintettek. Talán ki nem mondva, de mégis, ha nem is kopírozták, de mindenesetre szorosan követték a kalandregény klasszikusok, így például Verne, Dickens vagy Karl May művei által kitaposott nyomvonalat.

Kép forrása

Cseppszívó pöttömke és társai

Számos módja van egy író, költő, fordító elismerésének, az egyik leginkább különleges ilyen, ha még életében szerepel a középiskolai felvételi irodalmi tételek között. Ez történt Lackfi János író, költővel is, akivel ennek kapcsán készített interjút a divany.hu. A rendkívül aktív szerzőről talán nem túlzás állítani, a legtöbbször és legemlékezetesebbeket Facebookon posztoló magyar irodalmi alak. A fenti említett orgánum riportere kérdésére elsőként Lackfi azt válaszolta, hogy nem gondolja magát nehéz feladatnak a középiskolai felvételi kérdései között. A diákoknak az volt a feladatuk, hogy fejtsék meg a mellékelt Lackfi-szószerkezeteket. Ha a diák elég jó fantáziával és persze rendszeres Lackfi olvasással volt megáldva, akkor bizonyára nem okozott számára nehézséget a „cseppszívó pöttömke”, az „ormántos füllencs” vagy a „pacuha hájadék” beazonosítása. Akit ezúttal zavarba hoztak ezek a szavak, segítünk: a kolibriról, az elefántról és a bálnáról volt szó. Ugyancsak izgalmas kérdésnek tűnt, hogy vajon hogyan reagáltak a tanulók, szülők erre a fenti feladványra. A szerző többek között erről úgy nyilatkozott: „Akik érintettek voltak, akár SNI-s vagy felvételiző gyerekek szülei, akár olyanok, akik tanárként felügyelték a felvételit, mind arról számoltak be, vidító volt a túl komor feladatsorban, és „bébikönnyűségű”. Különben a hatéves lányom is nevetve oldotta meg két perc alatt. Aztán persze jött egy pár morgolódó szülő, hogy ez nem igazság, hogy lehet ilyesmire pontot adni, hiszen ezt a gondolkodást nem értik egyes gyerekek, s akkor ők hátrányba kerültek.”

Kép forrása

Hogy lesz könyvmoly egy rabló?

A magyar ember könyvre fordít le eseményeket, személyek történetét, így próbálja megérteni, kielemezni, hogy miről mit kell tudnia jobban. Valahogy így okolhatnánk meg Ambrus Attila, ismertebb nevén a Viszkis rabló pályafutása könyvre vitelét, illetve az élete megfilmesítését. A mandiner.hu egy interjúban idézte fel a 21. századi magyar kriminalisztika talán legnépszerűbb bűnözőjének szabadulását, ami éppen tíz éve történt. Az olvasók persze bizonyára két táborra oszlanak e tekintetben is, az egyik csoport nem érti, hogy miért kell egy bankrablóból kultuszfigurát csinálni, a másik csoport pedig információra éhesen veti magát erre az interjúra, ahogy bizonyára rongyosra olvasta a Viszkisről szóló könyvet és élvezettel nézte meg Ambrus Attila életét feldolgozó játékfilmet. A Mandiner cikkének egyik – számunkra legalábbis – legérdekesebb része, amikor Ambrus elmondja, hogy milyen nagy szerepet játszottak életében a könyvek, mindig is sokat olvasott, s most, hogy „belőle is könyv lett”, még csak tovább erősíti benne a meggyőződést, hogy az olvasás jó dolog. Mint egy helyen fogalmaz: „…már gyerekként vonzódtam a könyvekhez, mert azokban nem lehetett csalódni. Apám rengeteget vert, de a könyvekhez mindig el tudtam menekülni. De akkor még nem jutott eszembe, hogy írjak. Bár a humán dolgokhoz volt affinitásom. A börtönben is faltam a könyveket, heti szinten nyolcat-tízet. Ugyanakkor a szabadulásom óta csupán három vagy négy könyvet olvastam el, ennyire volt időm a munka és a család mellett.”