Miközben a 40, vagy talán inkább 50 plusszos generáció valahol úgy érzi, hogy lasszóval kell fogni az új nemzedék azon tagjait, akik rendszeres könyvolvasók, a helyzet nem egészen ilyen egyszerű, illetve máshogyan az. Az index.hu minap közölt cikkéből megtudhatjuk, hogy a ma már napi folyadékpótlással megegyező gyakorisággal bevitt filmmennyiség továbbra sem pótolja egy-egy regény, könyv elolvasását. Erről a nemzetközi szakemberekkel folytatott kerekasztal beszélgetésben világítottak rá a résztvevők.

Kép forrása

MCC Irodalmi Műhely

A fent idézett írásban szereplő diskurzus a Mathias Corvinus Collegium február 14-ei kerekasztal beszélgetése volt, ahol olyan koponyák ültek egymással le egy helyre, mint Patrick Gray, a Durhami Egyetem angol tanulmányok docense, az MCC vendégoktatója, Joshua Katz nyelvész, a Princetoni Egyetem professzora és Tibor Fischer író, az MCC Irodalmi Műhelyének vezetője. A párbeszéd persze nem is annak igazságát erősítette meg, hogy olvasni a legjobb tudásbővítő ténykedés, hanem inkább a Netflix és filmstreamelő társai által ma már sziklaszilárd trendje okán érveltek a filmnézés ellenében a könyv mellett, de természetesen nem a filmek, mint a művészeti, szórakoztatóipari termékek kontójára.

Kép forrása

Őrülteknek való dolog

A cikk szerint Joshua Katz azzal érvelt, hogy a megváltozott világban az amerikai egyetemeken a humán képzéseket sokan csak amolyan úri huncutságnak tartják, sőt, a humán érdeklődést amolyan őrülteknek való dolognak gondolják. Patrick Gray hozzátette, hogy álláspontja szerint a humán műveltség már csak azért is fontos, mert „a természettudomány nem mond semmit létünk céljáról, illetve ugyancsak nem ad választ az erkölcsi kérdésekre sem.” A közös és hangos gondolkodás magyar kötődésű résztvevője arra mutatott rá: a humán tárgyak – különösen az irodalom – az emberi természetről szólnak, amiről azt látjuk, hogy nem sokat változott az évszázadok során.

Az Index cikke a továbbiakban folytatódott a humán tárgyak, a humán orientáltságú műveltség védelmezése, melynek során a résztvevők az emberi lélek megismerésének lehetőségét, az ember önmagáról kialakított eddigi képét, az emberi természet megváltoztathatóságát állította az irodalommal szoros együtthatásba. A beszélgetésbe természetesen olyan tech-kulturális történetek is bele-bele szövődtek, melyek az adott korok, korosztályok számára voltak fontosak, így például a televízió megjelenése és használatának elterjedése.

Kép forrása

Csak egy szűk elit olvas?

Mintha visszatérnénk abba korba, amikor csak egy szűk elit olvasott, mert keveseknek volt meg hozzá a tudásuk, és mások hallás után tanulták meg dolgokat – összegezte véleményét Patrick Gary, hozzá téve: az olyan művészeti kifejezési formák, mint a színház vagy a költészet, amelyek egykor népszerűek voltak, ma már nem a széles rétegeknek szólnak, és ezért nem is érdeklik az embereket, mivel csupán egy szűk, ideológiai szempontból egysíkú elitet céloznak meg az alkotók. A művészeti közösségek magukkal vannak elfoglalva, és nem is akarnak szólni az emberek többségéhez – zárta gondolatait az MCC vendégoktatója.

A dialógus összegzését talán Tibor Fischer fogalmazta meg legegyszerűbben, amikor így beszélt: „Ma más a helyzet, a gyerekeknek rengeteg lehetőségük van, így érthető, hogy kevesebbet olvasnak. Ma minden fent van a YouTube-on, így nincs szükség regényekre, mert az emberek az interneten néznek utána a dolgoknak. (…) Mindez azért nagy kár, mert egy regény olvasása egyedi élményt jelent, és intellektuálisan többet ad az érdeklődő embernek, mint egy Netflixen játszott film.”