Mindenhol és mindenben van már érzékenység. Nem lettünk kifinomultak, hanem inkább még inkább neurotikusak, s emiatt lehet ez az érzékenység. De lehet, hogy tévedek. Ráadás, hogy az érzékenységünkre erősen rájátszik a politika és érzékenyít, azaz ráhangol arra, hogy ha nem lennék egy adott témára érzékeny, akkor legyek. Szép dolog ez?... Egy cigányságot is érintő regény kapcsán most fellángoltak az érzelmek Józsefvárosban, Háy János Mamikám című új kötetét ugyanakkor inkább egy intellektuális tűz izzítja még fényesebbre, remélhetőleg.

Kép forrása

Faji alapon

És épphogy kihűlt a klaviatúra a Nyomozás Anne Frank ügyében című, s végül botrányt kavaró könyv recenzióírása után, máris itt van egy újabb, faji alapú vitát kavaró kötet, a Mamikám című Háy János könyv körüli purpárlé, ami a jozsefvarosujsag.hu oldalain realizálódott. Jelesül az, hogy a könyvről keményen bíráló szavakat írt Kalla Éva, író, a nemzetközi Romani Film Fest és az Országos Roma Írótalálkozó szervezője, aki leginkább azon akadt ki, hogy a regény faji alapon ítélkezik. Többek között így írja ezt le: „A történet mintha egy tettes rendőrségi vallomása volna. De annak sem felel meg, mert ott konkrét személyek vannak, akiknek van nevük, felelősségük, akik mással összetéveszthetetlenek, cselekedeteik és mondandójuk csak rájuk érvényes. Háy János könyvében a főszereplő névtelen, lehet bármelyikünk: te, én, ő, mert egyetlen jellemzője van: CIGÁNY! Nem olvasunk érzelmekről, jellemről, felelősségről, katarzisról, de mindent olvashatunk mocsokról, romlottságról, amit az író a nyomorban és szegénységben, kiszolgáltatottságban élőkről elképzel, gátlástalanul romákra vetítve az összes elfojtását.”

Kép forrása

Nem célja az érzékenyítés

Egyfajta érintettségem okán, a felszisszenés után – melyet abbéli félelmében ereszt ki magából a kritika olvasója, hogy „ebből baj lesz, more” – persze jön az állásfoglalásra adott válasz: Háy, a tőle megszokott higgadtsággal és alapos, de egyszerű közlékenységgel válaszolt. Ebben többek között pontról-pontra rámutat, hogy miben téved Kalla, s rögtön azzal kezdi, hogy a kritikus véleményének éle abból fakad, hogy nem olvasta el alaposabban a könyvet, hiszen abban nem úgy és nem az található, amit arról állít. Ezen túl az író így fogalmaz válaszában: „A könyvnek nem a cigányság a főszereplője, hanem két konkrét nő, akik közül az egyik cigány, a másik meg egy öreg néni. Minden olyan általánosítás, amit a véleménycikk felsorol, idegen a könyvtől és személy szerint tőlem is.” De Háy arra is kitér, hogy az irodalmi műveknek nem célja az érzékenyítés, így a Mamikámnak sem az.

Kép forrása

Túlzott érzékenység

Aztán később D. Magyari Imre, író és tanár, Kalla és Háy egyformán nagy tisztelője, is beszállt a vitába, és első körben arról osztott meg sorokat a közönséggel, hogy nem érti Kalla Éva kritikáját. Ő maga is eleve kolléganője ajánlására olvasta el a Mamikát és ő sem találta meg abban a kritikus által említetteket, viszont remek regénynek gondolja. D. Magyari azt is hozzáteszi, hogy a regény kapcsán kirobbant vita nem esztétikai, illetve markánsan megjegyzi, hogy szerinte Háy már csak azért sem vádolható rossz ábrázolással, mert „az ő művét is az empátia és a szolidaritás jellemzi, együttérzés, sőt részvét.” A sorokban láthatóan a békítés szándékával fogalmazó író-tanár egy ponton így összegzi mindkét fél, álláspont irányába a helyzetet: „Megértem persze Kalla Évát: úgy tűnhetett, már megint bántják a cigányokat, bántanak minket, fel kell hát emelni a szavunkat. De a túlzott aggódás, a túlzott féltés, a túlzott érzékenység nem homályosíthatja el a látásunkat.”

Kép forrása

Vegytiszta rasszizmus

A Mamikám körüli vitához – eddig – utolsóként Parászka Boróka véleménycikke járult. Az erdélyi újságíró összegezve inkább Kalla Éva álláspontja mellett tör lándzsát, bár írása elején kijelenti, hogy „A dolog azért különös, mert a regény egy rendkívül rossz körülmények között élő fiatal cigány nőről és egy idős falusi magyar nő kapcsolatáról szól. Megsértődni oka tehát a cigányoknak, és a vidéki, idős generációhoz tartozó magyaroknak lehet.” Aztán Parászka is sorra veszi Háy regényének szerinte meglévő hibáit. Így többek között említi, hogy „a szöveg tele van nyelvi ellentmondásokkal, következetlenségekkel” vagy „a Mamikám tankönyvi felsorolását hozza a cigányellenes közhelyeknek”. Cikke végén egészen keményen fogalmaz, amikor kijelenti: „Kalla Évának igaza van, a regény alakjai, nyelve, helyzetei, teljes íve szemlélteti és igazolta a szélsőjobbos előítéleteket. Amit így kapunk, az nem a rasszizmus kritikája, ábrázolása, hanem maga a vegytiszta rasszizmus, irodalmi köntösben.”

Aki pedig úgy gondolja, hogy főleg ezek után olvassa el a Mamikám-at, annak még ajánlani tudom Tarr Béla utolsó, A torinói ló című filmjét, melyben egy apokaliptikus szituációban szembesíti a nézővel cigányok és nem cigányok végzetszerű kapcsolatát, a főként liberális kultúrközeg által rendkívül nagyra tartott alkotó.