A francia könyvpiac 2021-ben
Franciaországban jelenleg 3200 könyvesbolt működik, ebből 700 magában a fővárosban, Párizsban. A Covid a francia könyvpiacot sem kímélte. 2020 március 14-én az akkori miniszterelnök, Edouard Philippe bejelentette, hogy „minden helyet zárva kell tartani, ami az ország életének biztosításához nem feltétlenül szükséges”. Ezen helyek közé sorolták a könyvesboltokat is.
Kép forrása
Az összeomlás szélén
A kiadók és könyvkereskedők nem nyugodtak bele a szakma létét fenyegető döntésbe. Október 30-án írtak egy petíciót, amit 250 kiadó, könyvkereskedő és író látott el aláírásával: „A könyvesboltok olyan szerepet játszanak társadalmunkban és mindennapi életünkben a kultúra és a tudás átadásában, valamint az irodalmi alkotások támogatásában, ami semmi mással nem helyettesíthető.” A nyomásnak engedve, az új miniszterelnök, Jean Castex november elsején úgy döntött, hogy mivel a könyvesboltok nem működhetnek a pandémia idején, a nyitva tartó bevásárlóközpontok sem árusíthatnak könyveket. Ezzel az intézkedéssel a könyvesboltokon ugyan nem sokat segített, de a könyvbarátokat rászorította a vásárlás egyetlen lehetőségére, az internetes megrendelésre.
Eközben 2020 májusában hatszáz könyvkiadó, könyvesbolt és író kérvényt nyújtott be a köztársaság elnökéhez a súlyos válság enyhítése érdekében: „Az Államnak meg kell akadályoznia, hogy az egész társadalom számára létfontosságú szektor összeomoljon. Számos ismert és elismert könyvesbolt, kiadó, szerző, illusztrátor, fordító, a köny valamennyi alkotója padlóra kerül, ha nem részesül egy gyors és hatékony támogató akcióból” – szól a petíció, amit olyan neves egyéniségek írtak alá, mint a Nobel-díjas Patrick Mondiano vagy az egyik legnagyobb kiadó tulajdonosa, Antoine Galliamard. Gallimard − annak a kiadónak mostani vezetője, amely Proust és más írófejedelmek kiadója volt − megkongatta a vészharangot. A France Infónak adott interjújában elmondta, hogy 2020 végére negyven százalékkal esik vissza a kiadók bevétele, ő maga pedig kilencven százalékos veszteségnél tart. A koronavírus miatt a könyvkiállítások, könyvünnepek elmaradtak, pedig ezeken a rendezvényeken találkozhattak a látogatók a szerzőkkel, kiadókkal, dedikáltathatták kedvenc könyveiket. A legnagyobb reklámtevékenységek nélkül a könyves szakma nehezen fogja túlélni a krízist. Gallimard szerint a legérintettebbek a kisebb könyvkiadók, akiknek akár hatvan százaléka is lehúzhatja a redőnyt. A kormány hozott intézkedéseket, ha nem is kielégítőket a könyvszakma megmentéséért. Elhalasztották az adóbefizetéseket, 1500 euro gyorssegélyt kaptak a veszteséges könyvkiadók és könyvesboltok, létrejött egy biztonsági alap a további finanszírozások elősegítésére. Egy kiadó, Frédéric Araujo ezeket az intézkedéseket nevetségesnek tartja. Egy könyv kiadása 5-10.000 euróba kerül – mondja. Ehhez képest a támogatás összege csepp a tengerben. A könyvszakma megmentése érdekében a Centre National du Livre létrehozott egy ötszázezer eurós speciális alapot a kiadók számára.
Kép forrása
Párizs szegényebb lett egy emblematikus intézménnyel
A Bouleverd Saint-Michelen sétálva a párizsiak és a turisták több mint száz éven át láthatták a sárga-kék logójú kulturális szentélyeket, a Gibert testvérek könyvesboltjait. Párizsban járva magam is minden alkalommal betértem az elképzelhetetlen választékú könyvpaloták valamelyikébe, és legtöbbször az új könyv árának feléért, negyedéért megvásárolt ritkasággal távoztam. Ez év márciusának végétől zárt rácsok fogadják az arra járókat.
A Gibert könyvesboltok hosszú múltra tekintenek vissza. Egy Saint-Étienne-ben élő irodalomtanár, Joseph Gibert 1886-ban elhatározza, hogy a Notre-Dame székesegyházzal szemben négy ládát vásárol a Szajna partján a bouquiniste-ok között. Két évvel később megnyitja első könyvesboltját a 23, Quai Saint-Michel alatt. A kiváló üzleti érzékkel megáldott Gibert kihasználta az 1882 óta életben lévő Ferry-törvényt, ami kötelezővé tette az iskolai oktatást.
Joseph Gibert halála után 1915-től két fia, Joseph és Régis vették át a könyvesbolt irányítását. A két fiú nem értett egyet az üzletpolitika terén, így 1929-ben Régis − a 23, Quai Saint-Michelen maradva − Gibert Jeune néven folytatta tevékenységét a fiatalokat megszólító, boldogságot, kreativitást sugárzó sárga logóval, míg Joseph a megbízhatóság, a szakértelem és a biztonság kék színű üzenetével a 30, Boulevard Saint-Michel alá költözött. Gibert-ék népszerűségét jelzi, hogy még a német megszállás idején is nagy sorok alakultak ki könyvesboltjaik előtt a tanítás megkezdésekor.
Gibert Joseph három szinten kínálta könyveit többek közt az üzlettől pár száz méterre lévő Sorbonne diákjainak. 1971-ben a Place Saint-Michelen új üzletet nyitott. Testvére 1890-tól több vidéki városban is terjeszkedett és hanglemezeket is árult.
Gibert Régis-től fia, Bruno vette át az üzletet, ám 2017-ben a csőd szélére jutott. Ekkor Gibert Joseph Bruno segítségére sietett, és egyesítették a családi vállalkozást. A könyvesboltok sorsa azonban megpecsételődött. Valódi beruházások helyett elbocsátásokra került sor. A sorozatos sztrájkok, amik megbénították a fővárost, természetszerűleg megtizedelték a könyvesboltok forgalmát. A végső tőrdöféshez, amit a koronavírus jelentett, még egy csapás járult: a Place Saint-Michelen lévő, legnagyobb üzletet jelentő épületet a tulajdonosok eladták. Ekkor a 23 és a 27 Quai Saint-Michelen működő üzleteken kívül valamennyi Gibert Jeune könyvesbolt megszűnt.
A világhírű könyvesboltnak olyan látogatói voltak fennállásának százharmincöt éve alatt, mint André Gide, Marguerite Duras, André Malraux vagy Serge Gainsbourg. A Goncourt-díjas Jonathan Littell, aki ugyancsak a Gibert Jeune rendszeres vásárlója volt, szomorúan írta barcelónai otthonából: „Párizsi tartózkodásaim során harminc év óta minden alkalommal vásárolok könyveket Gibertnél. Elszomorít, hogy még csak el sem mehetek oda utoljára, végleges bezárása előtt A pandémia idején túl bonyolult lenne az utazás.” Egy járókelő pedig így emlékszik meg a könyvesbolt megszűnéséről: „Baloldali szomszédom nem tudja visszatartani könnyeit, amik benedvesítik maszkját. Én magam megörökítem mobilommal ezeket a történelmi pillanatokat, amik a Gibert Jeune-fejezet utolsó emlékei. Azokra a szép időkre emlékszem, amiket egyetemista koromban töltöttem ebben a történelmi és turisztikai negyedben, az immár bezárt ajtókon belül. A selfie stickkek és az Eiffel torony kulcstartó árusai között Gibert volt az én Paradicsomom. Leértékelt könyveit kínáló állandó és egyedülálló standjai mindenki számára hozzáférhető csodákat tartogatottak és az egyetemisták örömére szolgáltak.”
Kép forrása
Bezárt könyvesboltok vidéken
2020 augusztus végén a csaknem száz éve működő Nizzai Könyvesbolt is megszűnt. Az üzlet régi könyveiről és ritkaságairól volt nevezetes. Amikor a könyvkereskedés mostani tulajdonosa, Thierry Desouche tizenhárom évvel ezelőtt átvette az üzlet irányítását, azt gondolta, eljut a százéves évfordulóig. A koronavírus, amely betetőzte az addig is meglévő nehézségeket, megakadályozta ezt: „Nagyon nehéz lett ez a foglalkozás. Már évek óta gondolkodom, bajban voltam, nagyon nagy bajban. Családom van, veszélyes lenne folytatni” – mondta. 2020 utolsó négy hónapjában alig negyede volt bevétele a megszokottnak. Elkeseredve jegyezte meg: „Számomra ez egy dráma.” De nem ő az egyetlen, aki kényszerűségből bezárta könyvesboltját Nizzában. A tizenöt üzletből tizenegy maradt állva. Mint a mesterséget jól ismerő és tudását továbbadó könyvszakértő, Desouche a nyomtatott könyv eltűnését sajnálja a legjobban: „A boltba először belépő fiú vagy lány kezébe adni egy könyvet, megtapintatni vele a ritka minőségű papírt, a különféle bőrkötéseket, elmagyarázni egy szép tipográfiát, egy szépen kivitelezett könyvet, amit jól lehet olvasni…ez fog nekem hiányozni.” Thierry Desouche kénytelen 30-70 százalékos engedménnyel kiárusítani olyan ritkaságokat, mint egy 1838-as Corneille vagy egy 1817-es Molière. Az üzletben 30-35. 000 eurót érő könyvek is vannak.
Kép forrása
Egy elkeseredett könyvkereskedő jótékonysági akciója
Besançonban, a város egyik egyetemével szemben lévő könyvesbolt tulajdonosa, Hamid Kaighobadi - aki mint mindenki, zárva tartotta üzletét a koronavírus miatt – egyrészt örömöt akart szerezni a könyvbarátoknak, másrészt tartani akarta a kapcsolatot törzsvásárlóival a vészhelyzet végének kivárásáig. Ezért ezer könyvet ingyen felajánlott klienseinek. Az akciónak nagy sikere volt. „Egy történelmi könyvet szeretnék magamnak, egy gyerekkönyvet pedig hétéves fiamnak. Nagyszerű dolog amit ez a könyvkereskedő csinál” – mondta egy asszony a mintegy négyszáz, adományra várakozó közül. „Be kell zárnunk, és ez feldühít. A banki számlám „vörös jelzésen” áll, én két év múlva nyogdíjba megyek. Nos, ha már süllyed a hajó, legalább örömöt szerzek azoknak, akik mint én, szeretik a könyvet” – közölte Hamid.
Kép forrása
Az összeomlás szélén
A kiadók és könyvkereskedők nem nyugodtak bele a szakma létét fenyegető döntésbe. Október 30-án írtak egy petíciót, amit 250 kiadó, könyvkereskedő és író látott el aláírásával: „A könyvesboltok olyan szerepet játszanak társadalmunkban és mindennapi életünkben a kultúra és a tudás átadásában, valamint az irodalmi alkotások támogatásában, ami semmi mással nem helyettesíthető.” A nyomásnak engedve, az új miniszterelnök, Jean Castex november elsején úgy döntött, hogy mivel a könyvesboltok nem működhetnek a pandémia idején, a nyitva tartó bevásárlóközpontok sem árusíthatnak könyveket. Ezzel az intézkedéssel a könyvesboltokon ugyan nem sokat segített, de a könyvbarátokat rászorította a vásárlás egyetlen lehetőségére, az internetes megrendelésre.
Eközben 2020 májusában hatszáz könyvkiadó, könyvesbolt és író kérvényt nyújtott be a köztársaság elnökéhez a súlyos válság enyhítése érdekében: „Az Államnak meg kell akadályoznia, hogy az egész társadalom számára létfontosságú szektor összeomoljon. Számos ismert és elismert könyvesbolt, kiadó, szerző, illusztrátor, fordító, a köny valamennyi alkotója padlóra kerül, ha nem részesül egy gyors és hatékony támogató akcióból” – szól a petíció, amit olyan neves egyéniségek írtak alá, mint a Nobel-díjas Patrick Mondiano vagy az egyik legnagyobb kiadó tulajdonosa, Antoine Galliamard. Gallimard − annak a kiadónak mostani vezetője, amely Proust és más írófejedelmek kiadója volt − megkongatta a vészharangot. A France Infónak adott interjújában elmondta, hogy 2020 végére negyven százalékkal esik vissza a kiadók bevétele, ő maga pedig kilencven százalékos veszteségnél tart. A koronavírus miatt a könyvkiállítások, könyvünnepek elmaradtak, pedig ezeken a rendezvényeken találkozhattak a látogatók a szerzőkkel, kiadókkal, dedikáltathatták kedvenc könyveiket. A legnagyobb reklámtevékenységek nélkül a könyves szakma nehezen fogja túlélni a krízist. Gallimard szerint a legérintettebbek a kisebb könyvkiadók, akiknek akár hatvan százaléka is lehúzhatja a redőnyt. A kormány hozott intézkedéseket, ha nem is kielégítőket a könyvszakma megmentéséért. Elhalasztották az adóbefizetéseket, 1500 euro gyorssegélyt kaptak a veszteséges könyvkiadók és könyvesboltok, létrejött egy biztonsági alap a további finanszírozások elősegítésére. Egy kiadó, Frédéric Araujo ezeket az intézkedéseket nevetségesnek tartja. Egy könyv kiadása 5-10.000 euróba kerül – mondja. Ehhez képest a támogatás összege csepp a tengerben. A könyvszakma megmentése érdekében a Centre National du Livre létrehozott egy ötszázezer eurós speciális alapot a kiadók számára.
Kép forrása
Párizs szegényebb lett egy emblematikus intézménnyel
A Bouleverd Saint-Michelen sétálva a párizsiak és a turisták több mint száz éven át láthatták a sárga-kék logójú kulturális szentélyeket, a Gibert testvérek könyvesboltjait. Párizsban járva magam is minden alkalommal betértem az elképzelhetetlen választékú könyvpaloták valamelyikébe, és legtöbbször az új könyv árának feléért, negyedéért megvásárolt ritkasággal távoztam. Ez év márciusának végétől zárt rácsok fogadják az arra járókat.
A Gibert könyvesboltok hosszú múltra tekintenek vissza. Egy Saint-Étienne-ben élő irodalomtanár, Joseph Gibert 1886-ban elhatározza, hogy a Notre-Dame székesegyházzal szemben négy ládát vásárol a Szajna partján a bouquiniste-ok között. Két évvel később megnyitja első könyvesboltját a 23, Quai Saint-Michel alatt. A kiváló üzleti érzékkel megáldott Gibert kihasználta az 1882 óta életben lévő Ferry-törvényt, ami kötelezővé tette az iskolai oktatást.
Joseph Gibert halála után 1915-től két fia, Joseph és Régis vették át a könyvesbolt irányítását. A két fiú nem értett egyet az üzletpolitika terén, így 1929-ben Régis − a 23, Quai Saint-Michelen maradva − Gibert Jeune néven folytatta tevékenységét a fiatalokat megszólító, boldogságot, kreativitást sugárzó sárga logóval, míg Joseph a megbízhatóság, a szakértelem és a biztonság kék színű üzenetével a 30, Boulevard Saint-Michel alá költözött. Gibert-ék népszerűségét jelzi, hogy még a német megszállás idején is nagy sorok alakultak ki könyvesboltjaik előtt a tanítás megkezdésekor.
Gibert Joseph három szinten kínálta könyveit többek közt az üzlettől pár száz méterre lévő Sorbonne diákjainak. 1971-ben a Place Saint-Michelen új üzletet nyitott. Testvére 1890-tól több vidéki városban is terjeszkedett és hanglemezeket is árult.
Gibert Régis-től fia, Bruno vette át az üzletet, ám 2017-ben a csőd szélére jutott. Ekkor Gibert Joseph Bruno segítségére sietett, és egyesítették a családi vállalkozást. A könyvesboltok sorsa azonban megpecsételődött. Valódi beruházások helyett elbocsátásokra került sor. A sorozatos sztrájkok, amik megbénították a fővárost, természetszerűleg megtizedelték a könyvesboltok forgalmát. A végső tőrdöféshez, amit a koronavírus jelentett, még egy csapás járult: a Place Saint-Michelen lévő, legnagyobb üzletet jelentő épületet a tulajdonosok eladták. Ekkor a 23 és a 27 Quai Saint-Michelen működő üzleteken kívül valamennyi Gibert Jeune könyvesbolt megszűnt.
A világhírű könyvesboltnak olyan látogatói voltak fennállásának százharmincöt éve alatt, mint André Gide, Marguerite Duras, André Malraux vagy Serge Gainsbourg. A Goncourt-díjas Jonathan Littell, aki ugyancsak a Gibert Jeune rendszeres vásárlója volt, szomorúan írta barcelónai otthonából: „Párizsi tartózkodásaim során harminc év óta minden alkalommal vásárolok könyveket Gibertnél. Elszomorít, hogy még csak el sem mehetek oda utoljára, végleges bezárása előtt A pandémia idején túl bonyolult lenne az utazás.” Egy járókelő pedig így emlékszik meg a könyvesbolt megszűnéséről: „Baloldali szomszédom nem tudja visszatartani könnyeit, amik benedvesítik maszkját. Én magam megörökítem mobilommal ezeket a történelmi pillanatokat, amik a Gibert Jeune-fejezet utolsó emlékei. Azokra a szép időkre emlékszem, amiket egyetemista koromban töltöttem ebben a történelmi és turisztikai negyedben, az immár bezárt ajtókon belül. A selfie stickkek és az Eiffel torony kulcstartó árusai között Gibert volt az én Paradicsomom. Leértékelt könyveit kínáló állandó és egyedülálló standjai mindenki számára hozzáférhető csodákat tartogatottak és az egyetemisták örömére szolgáltak.”
Kép forrása
Bezárt könyvesboltok vidéken
2020 augusztus végén a csaknem száz éve működő Nizzai Könyvesbolt is megszűnt. Az üzlet régi könyveiről és ritkaságairól volt nevezetes. Amikor a könyvkereskedés mostani tulajdonosa, Thierry Desouche tizenhárom évvel ezelőtt átvette az üzlet irányítását, azt gondolta, eljut a százéves évfordulóig. A koronavírus, amely betetőzte az addig is meglévő nehézségeket, megakadályozta ezt: „Nagyon nehéz lett ez a foglalkozás. Már évek óta gondolkodom, bajban voltam, nagyon nagy bajban. Családom van, veszélyes lenne folytatni” – mondta. 2020 utolsó négy hónapjában alig negyede volt bevétele a megszokottnak. Elkeseredve jegyezte meg: „Számomra ez egy dráma.” De nem ő az egyetlen, aki kényszerűségből bezárta könyvesboltját Nizzában. A tizenöt üzletből tizenegy maradt állva. Mint a mesterséget jól ismerő és tudását továbbadó könyvszakértő, Desouche a nyomtatott könyv eltűnését sajnálja a legjobban: „A boltba először belépő fiú vagy lány kezébe adni egy könyvet, megtapintatni vele a ritka minőségű papírt, a különféle bőrkötéseket, elmagyarázni egy szép tipográfiát, egy szépen kivitelezett könyvet, amit jól lehet olvasni…ez fog nekem hiányozni.” Thierry Desouche kénytelen 30-70 százalékos engedménnyel kiárusítani olyan ritkaságokat, mint egy 1838-as Corneille vagy egy 1817-es Molière. Az üzletben 30-35. 000 eurót érő könyvek is vannak.
Kép forrása
Egy elkeseredett könyvkereskedő jótékonysági akciója
Besançonban, a város egyik egyetemével szemben lévő könyvesbolt tulajdonosa, Hamid Kaighobadi - aki mint mindenki, zárva tartotta üzletét a koronavírus miatt – egyrészt örömöt akart szerezni a könyvbarátoknak, másrészt tartani akarta a kapcsolatot törzsvásárlóival a vészhelyzet végének kivárásáig. Ezért ezer könyvet ingyen felajánlott klienseinek. Az akciónak nagy sikere volt. „Egy történelmi könyvet szeretnék magamnak, egy gyerekkönyvet pedig hétéves fiamnak. Nagyszerű dolog amit ez a könyvkereskedő csinál” – mondta egy asszony a mintegy négyszáz, adományra várakozó közül. „Be kell zárnunk, és ez feldühít. A banki számlám „vörös jelzésen” áll, én két év múlva nyogdíjba megyek. Nos, ha már süllyed a hajó, legalább örömöt szerzek azoknak, akik mint én, szeretik a könyvet” – közölte Hamid.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból