Verses alkalmak szép számmal adódnak egy versmondó és színjátszókör számára, de olyan emlékünnep, mint amilyen a Csoóri Sándor 90.  ̶  „A faparázs a hóra kivilágít” című zenés-verses műsor volt 2020. február 9-én az esztergomi Keresztény Múzeumban, csak kivételes ihletű költő verseiből születhetett meg.

kép forrása

Nincs kész recept
Rengeteg tényező alakíthatja egy műsor formálódását. Adott úgy ötven vers, amit az ezer oldalnyi Csoóri Sándor Összes költeményei I-IV. kötetéből válogat ki a versest szerkesztője. Korszakos művek, mint a Harangok zúgnak bennem vagy a címadó vers, és kevésbé ismertek. Az Esztergomi Diákszínkör társulata olvasgatja, ízlelgeti őket, így megismeri általuk a költő regisztereit. Aztán választ belőlük mindenki egyet-kettőt. Micsoda váltások egy versen belül is! „A Csoóri-vers úgy építkezik, hogy minden új eleme átértelmezi visszafelé is a korábbi szöveget” – írta Görömbei András. 
Előkerülnek a költő fotói és pár prózai szövege a Nagyfalusi Tibor válogatta, szerkesztette, bevezette Esztergomi töredék (1990) című könyvből. A prózákból a játékosabb illik a legfiatalabb előadóhoz, így a Kutya-színházra esik a választás. 
Bartók és a népdal – a hegedűsök is szerephez jutnak, mivel ezt a sűrű szövésű verscsokrot zenével lehet csak feloldani. A végzős zeneakadémista Sárközi Márika hangján felcsendül majd Csoóri kedvenc kalotaszegi népdala:
Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtó nyitogató,
Nyitogatom a felleget, a felleget,
Sírok alatt eleget, hateha!

kép forrása

„Fájdalmakból is világ születik mindig”
A szerkesztett versműsor hitelességét a fiatal versmondók árnyalt, játékostól a drámai előadásig sokféle tónust képviselő előadása adja. 
Csoóri versvilágát igazán az élőszó hozza elő. Képváltásai beskatulyázhatatlanná teszik verseit. A hó, a behajló orgonaág, a harangszó visszatérő természeti elemei lírájának. A világháború rémképei a legváratlanabb helyeken bukkannak elő, így szerelmi költeményeiben: 
„Darazsak golyózápora 
luggatná át a koponyámat
venné a világ véremet
de én csak mosolygok,
mert látlak.”
(Elengednélek, visszahívnálak)
Az utazások, a pályatársak megidézése a magyar parasztság sorstragédiája mellé kerül. A Duna túloldalára, Párkányba címzett vers kettéhasított Dunát idéző fájó sorai a kitelepítésről (Vers a határon túlra) is egy kedves nőalakkal kapcsolódnak össze, ahogyan az Esztergomi nyár ideiglenes faházában a trianoni veszteségek: „tudtál egy ország szemében könnycsepp lenni, ha rég elveszett hegyeire gondolt.”

kép forrása

Versélmény és pályarajz
A rejtőzködő költő a nyolcvanas években a Köbönkúti dűlőben lelt nyugalmas kertre és lakhelyre Esztergom kilátódombjai között, alkalmasra az alkotáshoz, „…ahonnét takaratlanul látni lehet a bazilikát, a Dunát, Párkányt, a Börzsönyt s a Garam torkolatát, mely napnyugtakor néha úgy vöröslött, mint egy gyulladásos gége.” (Kutya-színház)
A műsor versválogatása azzal teljesedik ki, amikor aztán Bakonyi István, a székesfehérvári Csoóri Sándor Társaság elnöke, irodalomtörténész megidézi a közéleti pályát vállaló, majd újra a költészetet választó Csoóri Sándort: „Szerencsére súlyosabb károk nem keletkeztek az életműben, és egy idő után azt láttuk, hogy Csoóri kedvenc műfajai virágoznak ebben a kivételes szellemi műhelyben.”