Míg a nyolcvan éves John Cleese Last Time to See Me Before I Die (Az utolsó alkalom látni, mielőtt meghalok) című műsorával parodizálja az életet és a halált, addig a másik Monthy Python alapító, Terry Jones igenis komolyan veszi ezeket a dolgokat. Egészen annyira, hogy január 21-én végleg eltávozott közülünk.

Kép forrása

A sápítozó nő
Talán morbid és szentségtörő lehet a bevezetésünk azok számára, akik nem ismerik a walesi születési Terry Jones életútját, de abban biztosak vagyunk, pontosabban csak reméljük, hogy az abszurd humor egyik megteremtőjeként mosolyogna rajta. 
Terry Jones a Royal Grammar School-ba járt iskolába Guildfordba, majd 1961-ben szerzett diplomát az Oxfordi Egyetemen. Ez idő alatt csatlakozott Michael Palin társulatához, akikkel együtt kezdtek írni humoros jeleneteket, közösen játszottak az Oxford Revüben. A hiba nem az ön készülékében van (Do Not Adjust Your Set) című műsorukban már a későbbi Monty Python tagokkal, így Eric Idle-lal és Terry Gilliammel dolgozhatott együtt. A Monty Python Flying Circus sorozatban továbbra is Palinnel közösen írt, a karakterek terén pedig rengeteg különféle alakot vállalt, de a sápítozó nő figurájával szinte mindig őt bízták meg. A csoport ugyan feloszlott 1974-ben, de három filmben és a turnékon továbbra is együtt dolgoztak. 
A Gyalog galoppot Terry Gilliammel közösen, a Brian életét és Az élet értelmét viszont már egyedül rendezte. Az utóbbi kettő nimbuszát talán az is növeli, hogy Írországban betiltották azokat. A páros Kalandos történetek (Ripping Yarns) című sorozatát 1976-tól 1979-ig sugározták a BBC-n, de csak Palin játszott benne. 1986-ban Terry Jones forgatókönyvírója volt a Fantasztikus labirintus (Labyrinth) című filmnek, aminek egyébként David Bowie volt a főszereplője, majd 1989-ben az Erik, a viking jött, ahol rajta kívül Tim Robbins, Mickey Roonie vagy John Cleese is játszott. 1996-ban a Békavári Uraság (The Wind in the Willows) című filmet készítette, amiben Idle, Cleese és Palin mellett Stephen Fry is fontos szerepet kapott. 

Kép forrása

Sokoldalú alkotó
A 2000-es években könyveket írt, és vitákat kiváltó televíziós dokumentumfilmekben mutatta be az ókort, középkort, vagy a számrendszer történetét. Középkori életek (Medieval Lives) című könyvében azt taglalja, hogy a középkor sokkal élhetőbb volt, mint azt a „sötét középkor” jelzőből gondolnánk, Barbárok (Barbarians) című alkotásában pedig azt fejtegeti, hogy a Római Birodalomban a kultúra sokkal jelentősebb volt, mint azt sokan gondolják. Vezércikket is publikált a The Guardian, The Observer vagy The Daily Telegraph folyóiratokba, ahol elsősorban az iraki háború, és annak elítélésén volt a hangsúly, de tagja a Brit Költészeti Társaságnak (UK Poetry Society), versei jelentek is meg a Poetry Review című költészeti lapokban. 
2002 novemberében fellépett George Harrison emlékkoncertjén, ami nem meglepő, hiszen a teljes Beatles formáció nagy rajongója volt az abszurd humornak, így a Monthy Python társulatnak is. 

Kép forrása

Elegáns elmúlás
2006-ban vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, aminek ellenére megjelent a Gyalog galoppból készült musical, a Spamalot bemutatóján. A Monty Python munkásságáról 2009-ben dokumentumfilm készült Monty Python: majdnem az igazság - az ügyvéd változata (Monty Python: Almost the Truth - the Lawyer's Cut) címmel, ugyanebben az évben a csoport filmes és televíziós munkásságáért megkapta a Brit Film és Televíziós Akadémia (BAFTA) különdíját. 2009. október 23-án a Nem a Messiás (Not a Messiah) című ötrészes komikus oratórium bemutatóján vett részt, ezt a művet Eric Idle és John du Prez jegyzi. Az angliai bemutatót a Monty Python csoport megalakulásának negyvenedik évfordulójára időzítették a Royal Albert Hallban. 2014-ben újra összeállt a csoport, Eric Idle rendezte a műsort, és a többi élő taggal együtt utoljára léptek fel. 
2016 szeptemberében progresszív afáziát diagnosztizáltak nála, ami a demencia egyik súlyos formája és beszédzavarral jár. Ennek kapcsán Palin társaságában rendszeres sétákat szerveztek, amelyek a betegséggel kapcsolatosan az Alzheimer Társaság javára is szóltak. Még ebben az évben, pontosan október másodikán Bafta Cymru életműdíjat kapott, érdekesség pedig, hogy a 9622 Terryjones aszteroida bizony róla lett elnevezve. Jones élete utolsó éveiben ugyan már nem ismert meg mindenkit, de humorát sosem veszítette el. Életének legutolsó publikus eseményén, a BAFTA-díjátadón már egy mondatot sem tudott mondani, így meg sem tudta megköszönni azt. Január 21-ét követően a gyászhírről megemlékezett John Cleese is, többek között a következő mondattal: „Furcsa, hogy egy ennyire tehetséges és végtelenül lelkes ember ilyen elegánsan elmúlt.” A család közleménye pedig így szólt: „Terryt január 21-én este, a családja körében érte utol a halál, miután hosszú és bátor csatát folytatott a demenciával. Mindannyian elveszítettünk egy kedves, vicces, meleg, kreatív és igazán szerető embert, akinek a kompromisszumoktól eltérő individualitása, könyörtelen értelme és rendkívüli humora millióknak nyújtott örömöt a hat évtized alatt. A Monty Python-nal végzett munkája, könyvei, filmjei, televíziós műsorai, versei és más munkái örökké élnek, mint egy igazi polihisztorhoz méltó örökség.”