Egy félreértett házi feladatnak köszönhetően indult el az irodalmi pálya felé – emlékezett Kalász Márton dél-baranyai sváb költő, író, műfordító. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres József Attila- és Kossuth-díjas alkotó vasárnap lett nyolcvanöt éves.

Kép forrása

Megérteni a világot
„Tulajdonképpen német vagyok. Lent, Baranyában születtem, ott voltam tízéves koromig német gyerek" – nyilatkozott a születésnapját ünneplő művész, aki iskolás koráig csak a helyi frank dialektust beszélte.
Szülőfalujában, Sombereken németek, magyarok és délszlávok éltek, a közös nyelv azonban a német volt. A faluba a háború végén telepítettek bukovinai székelyeket, Kalász Márton tőlük kezdett magyarul tanulni. Ezt a világot a szerző később egyik főművében, a Téli bárány című regényben is megírta. Mint felidézte, először édesapjáról készült életrajzi regényt írni. „De aztán rájöttem, ahhoz, hogy az ő alakját megértsem, ezt az egész világot meg kell írnom, a harmincas évektől az ötvenes évek végéig.”
A költészettel tanítója révén találkozott, aki gyakran olvasott és elemzett verseket az osztályban. Egy nap Arany Jánostól vitte be a Családi kört, majd házi feladatként a gyerekeknek azt kellett megírniuk, mit csinál a családjuk esténként.
A legmegbízhatóbb tanuló Kalász volt, ezért a tanító másnap az ő füzetét ellenőrizte először, abban azonban egy vers állt: „Este van, este van / a nap már lement / a hold az égen / már megjelent”.
„Ez őt úgy feldühítette, hogy kaptam egy pofont, viszont amikor megnyugodott, azt mondta: gyerekek, itt most valami történt.”

Kép forrása

A versíró pap segítsége
Mint rövidesen kiderült, a falu szeretett papja maga is írt verseket, így a tanítóval együtt szívügyüknek tekintették, hogy a tehetséges diák továbbtanulhasson. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban a fiatal versfaragó irodalomtanára szintén egy költő: Ágoston Julián lett, akinek akkor jelent meg az első verseskötete.
„Mikor megtudta, hogy verset írok, a szünetekben mindig megnézte őket. Tőle aztán rengeteg dolgot kaptam, egyik nap például elküldte a verseimet a Vigiliába, Rónai György szerkesztőnek, aki biztatott, hogy küldjek még verseket” – mesélte az ünnepelt.
Pécsett akkor „lelkesítő irodalmi világ volt”, amely az ifjú költőt is befogadta, egy feltétellel: addigi családnevét – Christmann – változtassa magyarosabbra, így 1955 karácsonyára már Kalász néven jelent meg első verseskötete.
Az 1956-os forradalmat követően a pécsi irodalmi élet számos tagja költözött Budapestre, Kalász is, aki rövidesen az Európa Könyvkiadónál kezdett dolgozni szerkesztőként.

Kép forrása

A vad ulbrichti évek
„Az én utam aztán úgy folytatódott, hogy '56 után a magyar és a német írószövetség próbálták keresni a kapcsolatot. Ekkor jött az ötlet, hogy valakit ki kellene küldeni Németországba, így mentem ki Kelet-Berlinbe a legvadabb ulbrichti években” – emlékezett.
Nem ez volt azonban a költő egyetlen németországi időszaka. Mikor Kelet-Berlinben megnyílt a Magyar Kultúra Háza, visszatérhetett a városba. „Négy évet töltöttem ott, és sok mindent tudtunk csinálni, mert a németeket nagyon érdekelte a magyar kultúra, a magyar irodalom” – idézte fel, hozzátéve, hogy ebben az időszakban sok szilenciummal sújtott keletnémet költő jelentkezett náluk fordításért, így hét-nyolc kötet is megjelent magyar költők verseivel.
Harmadik németországi kiküldetése a rendszerváltás után jött el, amikor az Antall-kormány a Stuttgartban frissen megnyílt Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ élére nevezte ki. Innen ugyan a következő magyar kormány leváltotta, a tartományi miniszterelnök azonban marasztalta, így két évig még Németországban tevékenykedhetett.

Kép forrása

Példaképe: Illyés Gyula
„Sokan kérdezték, miért nem írok németül, de soha nem is próbáltam" – fogalmazott német anyanyelvére és német kapcsolataira utalva. Elmondása szerint ennek több oka is van. A legfontosabb, hogy Magyarországot tartja a hazájának, és olyan példaképei voltak, mint Illyés Gyula, másrészt pedig nemcsak a magyart, hanem az irodalmi németet is meg kellett tanulnia. „Mindig nevetnek, mikor azt mondom, hogy nekem két anyanyelvem van: egy igazi és egy szellemi anyanyelvem”.
Kalász Márton 2001 és 2007 között vezette a Magyar Írószövetséget. Nem szívesen gondol azonban vissza a 2004-es kilépési hullámra és a róla ekkor Németországban is terjesztett rágalmakra, ahogy az írószervezet pénztelenségére sem, noha ezen a saját eszközeivel megpróbált enyhíteni. Bejelentkezett például Demján Sándor üzletemberhez, aki ettől fogva éveken keresztül küldött pénzt az írószövetségnek, de a költő lakóhelye, a 11. kerület is támogatta a szervezetet.
Kalász Márton azonban hangsúlyozta: az írással irodalomszervező tevékenysége közben sem hagyott fel, ekkor is több kötettel jelentkezett. A legfrissebb kötet éppen a költő nyolcvanötödik születésnapja alkalmából jelent meg: Kalász Márton elmúlt években írt, de ki nem adott verseiből Zsille Gábor állította össze az Annyi ábrándunk című válogatást.