Michael Ondaatje Az angol beteg című regénye lett a legjobb irodalmi alkotás az utóbbi öt évtized Man Booker-díjas művei közül. Az Arany Man Booker-díj győztesét a napokban  jelentették be a Man Booker 50 Fesztivál zárórendezvényén a londoni Royal Festival Hallban. Az abszolút győztest közönségszavazással választották ki a Man Booker-díj eddigi nyertesei közül a rangos brit irodalmi elismerés alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából.
A szavazáshoz öttagú zsűri válogatott ki az eddigi ötvnkét győztes közül minden évtizedből egy-egy irodalmi művet. A testület tagjai egy-egy évtized nyertes munkáit olvasták újra, hogy a legjobbat kiválasszák.

Kép forrása

Egy hónapig szavaztak
Robert McCrum, a The Observer szerzője a hetvenes évekből V. S. Naipaul művét, az In a Free State-et, Lemn Sissay költő a nyolcvanas évekből Penelope Lively művét, a Moon Tigert, Kamila Shamsie regényíró a kilencvenes évekből Az angol beteget, Simon Mayo rádiós a 2000-es évekből Hilary Mantel Farkasbőrben című alkotását és Hollie McNish költő a 2010-es évekből George Saunders Lincoln és a bardo című könyvét jelölte a Golden Man Booker-díjra. Az öt döntős könyvre aztán a közönség egy hónapig szavazhatott a Man Booker honlapján. 
„Az angol beteg magával ragadó regény – költői és filozofikus –, megérdemelten nyerte el az Arany Man Booker-díjat” – mondta Helena Kennedy, a Man Booker Alapítvány elnöke. Hozzáfűzte: a díj értékét tanúsítja, hogy az elmúlt fél évszázad díjnyertes műveit még mindig újra és újra nyomtatják.
Az angol beteg egy elhagyatott olasz villában kezdődik a második világháború végén, ahol az ápolónő, Hana egyetlen megmaradt sérültről gondoskodik. A kigyulladt repülőről megmenekült, felismerhetetlenségig megégett, ismeretlen angol beteg lázálmaiban fájdalmas múltjával viaskodik.
Hanának csupán egy tragikus szerelem történetének jegyzeteivel ellátott Hérodotosz-kötet nyújt némi segítséget a beteg múltjának megfejtéséhez, amit a beteg holmija között talál. A beteg semmire sem emlékszik, még a nevére sem; életének korábbi mozzanatait visszaemlékezéseiből tudhatja meg a néző. 
Kiderül, hogy ő a magyar Afrika-kutató, Almásy László gróf, aki térképet készített a Szaharáról, és halálosan szerelmes volt kollégája feleségébe, akivel viszonya is volt. A filmben elhangzik a Szerelem, szerelem című magyar népdal Sebestyén Márta előadásában.

Kép forrása

Kalandos élet
A valóságban azonban semmi sem úgy volt, mint a könyvben, vagy a filmben. Hősünk nem volt szerelnes kollégája nejébe. Egyik legkedvesebb barátja, Hans Entholt a háború alatt életét vesztette. Almásy a fiatalember arcképét bekereteztette, gyászszalaggal kötötte át, naponta gyertyát gyújtott előtte és virágszirmokat szórt elé. Ez a többek által tudott tény adott táptalajt a homoszexualitásáról szóló híreknek. Almásynak több szerelme is volt, de igazi szerelme mindig is a sivatag maradt. Soha nem nősült meg, norvég menyasszonyát, Gudrunt egy félreértés miatt nem vette feleségül, a csalódás végigkísérte életén.
Mindezenközben kokettált a nécikkal, de zsidókat is mentett. A háború után Almásyt többször is letartóztatták, háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolták, a Rommel seregénél Líbiában című könyvét fasiszta propagandának nevezték, és kegyetlenül bántalmazták, kínvallatták. A Rommel melletti szolgálatot elismerte, de a háborús bűnöket tagadta. Végül Germanus Gyula vallomásának köszönhetően mentették fel. A per 1946 februárjától egészen novemberig húzódott. 
1947-ben újra letartóztatták, ekkor Faruk király unokaöccse közbenjárására szabadult ki. Lakását is elvesztette, menekülnie kellett. Először Bécsbe, majd Triesztbe ment, ahol Valderano herceg, a brit különleges alakulatok ezredese révén felkerül egy Kairóba tartó gépre. 
Ettől kezdve Kairó Zamalek nevű városrészében élt, és sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi autós kirándulásokból biztosította megélhetését. 1949-ben Párizsból Kairóba repült harmadmagával, egy vitorlázó repülőgépet vontatva, mindössze két leszállással, ami abban az időben távolsági világrekordnak számított. Több kísérletet tett II. Kambüszész elveszett seregének felkutatására. Állítólag ezért vállalta el a német hadsereg felkérését is 1941-ben. 
1951-ben autókat vitt Ausztriába javításra, útja során súlyosan megbetegedett, amőbás vérhastól szenvedve került a salzburgi Wehrle Szanatóriumba, ahol Viktor Wehrle professzor műtötte meg. A májában kialakult tályogok és egyéb károsodások végül életét követelték. Halálos ágyán értesült arról, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává. 1951. március 22-én szenvedések után halt meg a szanatóriumban. Holttestét a salzburgi Kommunalfriedhof 75. parcellája 4. sorának 2. számú sírhelyén helyezték örök nyugalomra. Újbuda Önkormányzata Újbudán, a Bartók Béla út 29. szám alatt avatta fel emléktábláját. Ma lakása mecsetként működik.  

Kép forrása

Kilenc Oscar
Az angol beteg 1992-ben kapta meg a Booker-díjat nagy vitát követően, amelynek eredményeként két győztest is hirdettek: Michael Ondaatje mellett Barry Unsworth is nyert. A műből Anthony Minghella rendezésében 1996-ban készült film. A produkció kilenc Oscar-díjat kapott, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját.
A regény szerzője, Michael Ondaatje a világ egyik legjelentősebb írója, munkái írók és olvasók nemzedékeire voltak hatással. Bár regényeit ismerik a legtöbben, költeményeket is ír, memoárja is megjelent, továbbá filmekben is dolgozott. 
Ondaatje a két író egyike, akinek műve a Man Booker-díjat és az Oscar-díjat is elnyerte.
Kamila Shamsie, a regény újbóli bírálója kiemelte: a kötet azon ritka regények közé tartozik, amelyek „az ember bőre alá hatolnak”, arra ösztönzik, hogy újra és újra olvassa el, s az élmény mindig új és újabb meglepetést és örömöt szerez. „Tökéletesen mozog az epika és az intimitás között – az egyik pillanatban a sivatag végtelenségét látjuk, a másikban a nővér egy szilvát tesz a beteg szájába. Kevés regény érdemli meg azt a dicséretet, hogy hatása átformálja az embert. Ez megérdemli” – fogalmazott Shamsie.
Michael Ondaatje az ünnepségen szerényen arról beszélt, hogy sohasem olvasta újra a regényt. „Egy percig sem gondolom, hogy ez lenne a legjobb könyv a listán, különösen mivel azon korunk egyik olyan mesterének műve szerepel, mint V. S. Naipaul vagy olyan alkotások, mint a Farkasbőrben. Gyanítom és valószínűleg én tudom a legjobban, hogy Az angol beteg némiképp ködös és zavaró hibák vannak bene" – fogalmazott az író.