Hitler, a csodálatos vezető?
Nemrégiben egy indiai kiadó jelentetett meg egy gyerekkönyvet, melyben tizenegy meghatározó „vezető” kapott helyet. Az szereplők közt feltűnik Barack Obama, Nelson Mandela vagy éppen Winston Churchill mellett Adolf Hitler is. Ez kisebb tömegfelkelést váltott ki, így a napokban a Pegasus kiadó bejelentette, hogy a továbbiakban nem forgalmazzák a Vezetők gyerekkönyvet.
Kép forrása
Mi a probléma?
„Csodálatos vezetők…akik életüket az országuk és népük sorsának javításának szentelték.” Az idézett sorok alapján a 2016-ban megjelent Vezetők gyerekkönyv Adolf Hitlert is az ilyen csodálatos vezetők közé sorolja, mi több, a borítón is helyet kapott, nem kevés ellenérzetet váltva ki a nagyérdeműből. Ennek hatására a Pegasus március 26-án a Guardiannak adott közleményében bejelentette, hogy a leállítják a gyerekkönyv forgalmazását.
A kiadó igazgatója, Annshu Juneja a hónap elején, még a könyv forgalmazásakor azt nyilatkozta a New York Timesnak, hogy ez idáig egyetlen panasz sem érkezett a könyvvel kapcsolatban. A kérdésre, miszerint mégis miért kapott helyet a könyvben Hitler, elmondta, hogy azért, mert vezetői képességei és beszédei komolyan befolyásolták a tömegeket. „Nem esik szó a viselkedéséről, nézeteiről vagy arról, hogy jó vagy rossz vezető volt-e, szimplán azt hivatott ábrázolni, hogy mennyire erős vezető is volt” – mondta el a lapnak Juneja.
Kép forrása
Hát ez!
Más véleményen van a témával kapcsolatban a Simon Wiesenthal központ munkatársa, Abraham Cooper. Szerinte Hitlert úgy jellemezni, mint aki életét az országának és népének javítására szentelte, örömkönnyeket csal a nácik és rasszista neo-náci örököseik szemébe. „Adolf Hitler nézetei kishíján kipusztították bolygónkat; kirobbantotta a második világháborút, mely több tízmillió ember halálát okozta, valamint lemészárolt hatmillió zsidót a holokauszt során.” – mondta Cooper, hozzátéve: „Hitlert egy lapon emlegetni valóban nagyformátumú politikusokkal és humanista vezetőkkel undorító, és amitől még súlyosabb, hogy olyan fiatalokat céloz meg, akik elenyésző világtörténelmi és etikai ismeretekkel rendelkeznek.”
Kép forrása
A vélemények origóján
Hazugság lenne azt állítani, hogy Hitler nem volt meghatározó vezető: beszédeinek retorikája, közönségével való kapcsolata legendás, propagandája maximálisan hatékony. Paradox módon, politikai zsenijének legfőbb bizonyítéka, hogy háborúba vezette népét, ebben szövetségesekre lelt, valamint az, hogy emberiség egyik legszörnyűbb népirtása, a holokauszt bekövetkezhetett. Azonban egy gyerektől közel sem elvárható, hogy egy ilyen kapcsolatot megértsen, és helyén kezelve dolgozzon fel. Ugyanis amikor Hitler vezetői képességeit tudomásul vesszük, akkor azt elválasztjuk attól a másik ténytől, hogy e képességei gyakorlásával miknek is lett a letéteményese. Ez egyfajta morális szürkezóna. Nemhogy egy gyerek, még egy belátási képességei teljes birtokában lévő felnőtt sem feltétlen tud Hitlerről olyan képet alkotni, melyben egyszerre megfér zsenijének, embertelenségének és patológiás destruktívitásának elismerése.
Kép forrása
Feketén-fehéren
Mindazonáltal, a Hitlerről való értekezéskor egy másik probléma is kicsúcsosodik. A politikai vezetőket ugyanis nehéz feketének vagy fehérnek látni. Mindig adott a perspektíva, hogy döntéseik és vezetői képességeik alkalmazása milyen áldozatot követelt. Winston Churchill, bár végül győztesként fejezte be a háborút, az odáig vezető útja számos morális problémát vet fel. Lehet vitatkozni arról, hogy mennyire az ő tetteinek egyenes következménye a háború megnyerése, döntéseit mennyiben határozta meg Hitler gyűlölete, a nép – akkor kristálytisztának tűnő – érdekeivel szemben. Nem is beszélve arról, hogy például a jaltai konferencián mindössze fél méterrel ült mellette egy bizonyos Joseph Stalin. A Hitlerhez és náci rezsiméhez hasonló mértékű és léptékű emberiség ellenes bűnök ötletgazdája, elkövetője és végrehajtója. Winston Churchill vele azonban hajlandó volt leülni tárgyalni és együttműködni, Hitlerrel nem. Hol van ebben az értékrend?
A háború esszenciálisan immorális. Aki háborút visel, azt egy cél vezérli, a győzelem, bármi áron, áldozathozatalok hosszú sorával, melyek manifesztuma vér, veríték és szenvedés.
Furcsa, morális szingularitást fedezhetünk föl, és mint ilyen, egy gyermeknek a tények mellett mást is szükségszerűen közvetít: felvet egy olyan értékvitát, melynek feldolgozására egy gyerek valószínűleg nem képes. Az ilyen értékviták viszik előre az emberiséget, a humánus gondolkodást, s mint ilyenek, bár roppant fontosak, egy gyerekkönyvben nincsenek jó helyen. De nem Hitler, hanem a morális szingularitás miatt.
Kép forrása
Mi a probléma?
„Csodálatos vezetők…akik életüket az országuk és népük sorsának javításának szentelték.” Az idézett sorok alapján a 2016-ban megjelent Vezetők gyerekkönyv Adolf Hitlert is az ilyen csodálatos vezetők közé sorolja, mi több, a borítón is helyet kapott, nem kevés ellenérzetet váltva ki a nagyérdeműből. Ennek hatására a Pegasus március 26-án a Guardiannak adott közleményében bejelentette, hogy a leállítják a gyerekkönyv forgalmazását.
A kiadó igazgatója, Annshu Juneja a hónap elején, még a könyv forgalmazásakor azt nyilatkozta a New York Timesnak, hogy ez idáig egyetlen panasz sem érkezett a könyvvel kapcsolatban. A kérdésre, miszerint mégis miért kapott helyet a könyvben Hitler, elmondta, hogy azért, mert vezetői képességei és beszédei komolyan befolyásolták a tömegeket. „Nem esik szó a viselkedéséről, nézeteiről vagy arról, hogy jó vagy rossz vezető volt-e, szimplán azt hivatott ábrázolni, hogy mennyire erős vezető is volt” – mondta el a lapnak Juneja.
Kép forrása
Hát ez!
Más véleményen van a témával kapcsolatban a Simon Wiesenthal központ munkatársa, Abraham Cooper. Szerinte Hitlert úgy jellemezni, mint aki életét az országának és népének javítására szentelte, örömkönnyeket csal a nácik és rasszista neo-náci örököseik szemébe. „Adolf Hitler nézetei kishíján kipusztították bolygónkat; kirobbantotta a második világháborút, mely több tízmillió ember halálát okozta, valamint lemészárolt hatmillió zsidót a holokauszt során.” – mondta Cooper, hozzátéve: „Hitlert egy lapon emlegetni valóban nagyformátumú politikusokkal és humanista vezetőkkel undorító, és amitől még súlyosabb, hogy olyan fiatalokat céloz meg, akik elenyésző világtörténelmi és etikai ismeretekkel rendelkeznek.”
Kép forrása
A vélemények origóján
Hazugság lenne azt állítani, hogy Hitler nem volt meghatározó vezető: beszédeinek retorikája, közönségével való kapcsolata legendás, propagandája maximálisan hatékony. Paradox módon, politikai zsenijének legfőbb bizonyítéka, hogy háborúba vezette népét, ebben szövetségesekre lelt, valamint az, hogy emberiség egyik legszörnyűbb népirtása, a holokauszt bekövetkezhetett. Azonban egy gyerektől közel sem elvárható, hogy egy ilyen kapcsolatot megértsen, és helyén kezelve dolgozzon fel. Ugyanis amikor Hitler vezetői képességeit tudomásul vesszük, akkor azt elválasztjuk attól a másik ténytől, hogy e képességei gyakorlásával miknek is lett a letéteményese. Ez egyfajta morális szürkezóna. Nemhogy egy gyerek, még egy belátási képességei teljes birtokában lévő felnőtt sem feltétlen tud Hitlerről olyan képet alkotni, melyben egyszerre megfér zsenijének, embertelenségének és patológiás destruktívitásának elismerése.
Kép forrása
Feketén-fehéren
Mindazonáltal, a Hitlerről való értekezéskor egy másik probléma is kicsúcsosodik. A politikai vezetőket ugyanis nehéz feketének vagy fehérnek látni. Mindig adott a perspektíva, hogy döntéseik és vezetői képességeik alkalmazása milyen áldozatot követelt. Winston Churchill, bár végül győztesként fejezte be a háborút, az odáig vezető útja számos morális problémát vet fel. Lehet vitatkozni arról, hogy mennyire az ő tetteinek egyenes következménye a háború megnyerése, döntéseit mennyiben határozta meg Hitler gyűlölete, a nép – akkor kristálytisztának tűnő – érdekeivel szemben. Nem is beszélve arról, hogy például a jaltai konferencián mindössze fél méterrel ült mellette egy bizonyos Joseph Stalin. A Hitlerhez és náci rezsiméhez hasonló mértékű és léptékű emberiség ellenes bűnök ötletgazdája, elkövetője és végrehajtója. Winston Churchill vele azonban hajlandó volt leülni tárgyalni és együttműködni, Hitlerrel nem. Hol van ebben az értékrend?
A háború esszenciálisan immorális. Aki háborút visel, azt egy cél vezérli, a győzelem, bármi áron, áldozathozatalok hosszú sorával, melyek manifesztuma vér, veríték és szenvedés.
Furcsa, morális szingularitást fedezhetünk föl, és mint ilyen, egy gyermeknek a tények mellett mást is szükségszerűen közvetít: felvet egy olyan értékvitát, melynek feldolgozására egy gyerek valószínűleg nem képes. Az ilyen értékviták viszik előre az emberiséget, a humánus gondolkodást, s mint ilyenek, bár roppant fontosak, egy gyerekkönyvben nincsenek jó helyen. De nem Hitler, hanem a morális szingularitás miatt.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból