Talán kevesek előtt egyértelmű, hogy Ady Endre költői teljesítménye mellett publicisztikai munkássága is nagy horderejű, nem egyszer olyan letaglózó, mint a versei. A most megjelent Ady megmondja című kötetről kérdeztük a kiadvány szerkesztőjét, Király Levente költőt, írót. 

Kép forrása

– Ady Endre az egyik legnagyobb hatású magyar költő volt, aki nem mellesleg fantasztikus publicisztikát is művelt, viszont egyáltalán nem az a borgőztől nehezült fejű, cigarettafüstbe burkolt kocsmai hőzöngő, akinek sokan igyekeztek és igyekeznek lefesteni. Szerintem épp ezt bizonyítja ez a könyv is. Olvasott, művelt, tiszta gondolkodású államférfiú volt az én szememben, mindenféle megválasztott tisztség nélkül persze, vagyis az államférfi alatt az államért dolgozó, azért aggódó, szociálisan érzékeny, liberális értelmiségit értem. 
– A több ezernyi szövegből milyen elv alapján halásztad ki a legütősebb részeket, mit szerettél volna kidomborítani, melyik Ady Endrét az ezerből?
– Az a népszerű felvetés indított el, amely szerint Ady még ma is aktuális. Kíváncsi voltam, hogy ez így van-e, és hát nagyon megdöbbentem, hogy mennyire. Minden olyan szöveget kigyűjtöttem, ami akár ma is bekerülhetne egy újságba, kisebb változtatásokkal persze, hiszen azért a nyelv is változott valamelyest, no meg az utalások a korabeli eseményekre sem feltétlenül érthetők – ezért is lábjegyzeteltem, ahol kellett. Ezt a nagy kazal szöveget ciklusokba rendeztem tematika szerint, aztán még kiszórtam azokat, amelyek ismétlésnek tűntek, és már meg is voltam, alig egy év alatt.
– Akad személyes kedvenced? 
– Nagy kedvencem a Jön-e a nagy gép, kérem, mindenki olvassa el, a Budapesti Naplóban jelent meg, 1905. július 20-án. Gyönyörű tárcanovella, az Ady megmondja 196-97. oldalán található.
– Ady építő jelleggel bírálta Magyarországot és a magyar viszonyokat, cserébe megkapták a hazaáruló címet. Ez megmásíthatatlan reakció ezen a tájon, s az önkritika helyett az önsorsrontásunk része lenne, amolyan névjegy?
– Ez azért nem hungaricum, de biztosan felférnénk a dobogóra egy listán, amely a halálba szekált tehetségek arányát mérné a lakosság összlétszámához képest. Hirtelen a nyilasok által agyonlőtt Radnóti jut eszembe, aki az utolsó pillanatig a magyar költészet gazdagításán fáradozott, másodjára pedig sorstársa, Szerb Antal, akit meg agyonvertek. De érdekes például, hogy Szegeden az egyetemet József Attiláról nevezték el… Miért nem Horger Antal Tudományegyetem lett? Petőfit meg majdnem meglincselték a választásokkor. Van itt példa bőven!
– Hogy látod, a költő Ady Endre mellett több figyelmet érdemelne az újságíró Ady is?
– Mindenképp, már csak azért is, mert a kétféle Ady, a költő és az újságíró csodálatosan kiegészítik egymást. Csak együtt lehet teljes a kép.