December ötödike és hetedike között több országból érkező fiatal alkotók vettek részt a második alkalommal megrendezésre került Kolozsvári Kikötő című irodalmi rendezvényen, amely a Kárpát-medencei fiatal magyar írókat, költőket volt hivatott bemutatni. Jöttükre emlékhó nem hullt, hullott helyette a hó emléke az illúziók közt vergődő képzeletben.

Az igazság, a hatalom és a jó ízlés
Hogy Kolozsvár tulajdonképpen mit is jelent egy irodalmi hajlandóságot mutató, arra érzékeny személynek, nem könnyű megmondani, ahhoz ugyanis szükségeltetik egy kevés beleélő képesség és időutazásra való kikezdhetetlen hajlam. Kolozsvár lakótelepekkel feltornyozott története a felszín alatt irodalmi boom-okat hordoz, egy picit leásva a város történetében sorra feltárul az a rengeteg kulturális töredék, aminek a város a mai napig hírnevét és az odalátogató vendégek csodálatát köszönheti. Hogy a Farkas utcán úgy menjünk végig, hogy ne álljunk meg egy-egy kapualjban vagy magyar érintettségű, az évtizedek alatt többször átcímkézett épület előtt, merő lehetetlenség, annyi itt a történelmi és kulturális utalás, mint Szabó Dezső Életeim című könyvében az igekötő.
Kolozsvár véget nem érő román zászlókkal és meglehetősen kemény hideggel fogadott, a fagy beállt, mint pálinkától a korán reggel kelő kortárs költő, a Mátyás szobor körül a karácsonyi vásár, a New York Kávéház körül a tatarozás enyhítette a csontkeményre fagyott levegőt.
A Mátyás szobor rezdületlenül állt, ügyet sem vetett a tőle nem messze feltartóztathatatlanul leengedett szép, hatalmas román zászlóra és a kicsit giccsesre sikeredett ünnepi díszkivilágításra. Mátyásnál az igazság, a hatalom és a jó ízlés.

Fogyott a sör, telítődött az irodalom
A Kolozsvári Kikötő a komolyan vett irodalom mellett a jó hangulatról is szólt, a zömmel a Bulgakov Kávéházba szervezett beszélgetéseken és felolvasásokon részt vevők neve megérdemli a felsorolást: Papp-Zakor Ilka, Korpa Tamás, Fischer Botond, Ármos Lóránd, Juhász Tibor, Gothár Tamás, Váradi Nagy Pál, Rácz Boglárka, Nagy Hajnal Csilla, Kopriva Nikolett, Benedek Miklós, Bíró Tímea, Celler Kiss Tamás, Nagy Tamás, R. Nagy Krisztián, Németh Bálint, Szőllőssy Balázs, Kali Ágnes, Lőrincz P. Gabriella, Lukács Flóra, Nagy Kata. A három napos rendezvényen három költő, Horváth Előd Benjámin, Áfra János és Fekete Vince moderált. És hogy miről? A pályakezdés nehézségeiről, irodalmi lapokról, műhelyekről, műhelytitkokról. A cigarettát a füstjével együtt egy szerencsés döntés eredményeként örök érvényűen kitiltották a Bulgakovból, hogy a söröknek szabaduljon fel a hely. Fogyott a sör, telítődött az irodalom.
A listából is jól látszik, holmi országhatárok nem parancsoltak megálljt a friss és izgalmas, Vajdaságban, Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Magyarországon tomboló és magának utat kereső fiatal, kortárs magyar irodalomnak. Ennél tisztább, szebb és egészségesebb nacionalizmus elképzelhetetlen. Aki nem hiszi, kérdezze meg a jó és öreg Kárpátokat.

Irodalomról és egyéb démonokról
A napfényt-száműzte délelőttök sem teltek semmittevéssel, láb- és sörlóbálással. Néhány magyar nyelvű iskolába vitték el a rendezvény jóvoltából a kortárs magyar irodalmat a minőségben jeleskedő szervezők, hogy a matematika és fizika órától kifáradt és lelkileg megtört diák a megannyi halott költő után élő költőt is halljon-lásson, sőt, kedve szerint meg is tapogathassa, és lepődjön meg szépen, az élő költőnek van színe, nem olyan fekete-fehér, mint a falakon lógó, sok szigorúan néző költőnénibácsi és írónénibácsi. Az iskolákban rögtönzött irodalmi délelőttök, ha hihetünk az íróköltőknek, minden tekintetben jól sikerültek, az óra végén a fiatalok, csodák csodája, kérdéseket tettek fel irodalomról és egyéb démonokról, okosan és ügyesen, ahogy illik, ahogy a csillag… Ezen túlmenően nem egy helyen kiderült, köztük is van olyan, aki házi feladat és dolgozat mellett verset és novellát is ír.
Karácsonyi Zsolt költő, műfordító, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és a Helikon főszerkesztője idén is kitett magáért és egy páratlan, minőségi, nevezzük így, elegáns kulturfesztivált hozott össze. Nem kis reménnyel várjuk a következőt, mindössze egy röpke évet kell rá aludnunk és addigra, ha szerencsénk van, a hó is ideér.