Érdekes előadássorozattal készül az Országos Széchényi Könyvtár fennállásának kétszáztizenkettedik évfordulójára. Igaz, az évszám nem kerek, viszont van azért egy szép kerek számunk is: 2000 óta ugyanis minden évben tudományos ülésszakot rendez a könyvtár az intézményi alapításának évfordulón. Ez alkalommal a fordítás és értelmezés kérdéseit járják körül a meghívott előadók, illetve a könyvtár – tudományos munkát is végző – munkatársai.
A két napos konferencia nyilvános és ingyenes, aki tehát úgy véli, szívesen megismerkedne az irodalomtudomány legfrissebb eredményeivel, annak november 24-én és 25-én az Országos Széchényi Könyvtár VI. emeleti előadóterem lesz a helye.

Dante magyarul
Kedvcsináló gyanánt mindjárt említsünk is meg néhány érdekesebb programot. Az első nap reggele mindjárt egy rendkívüli előadással kezdődik. Nádasdy Ádám beszél majd arról, hogy közelmúltban elkészített Dante fordításában, milyen mértékben használta – nem mindig tudatos tervezés eredményeképp – archaizmusokat (ily, tán, pór, kigyúlt), illetve neologizmusokat (grammnyi, sport, szorong, önbizalom). E példák segítségével azt az elvi kérdést feszegeti: egy nagyon régi, hétszáz éves szöveg fordításakor kell-e, lehet-e archaizmusokat illetve modernizmusokat használni? Mit vár az olvasó, mit szeretne a szerző, mit sugall a mű?
És, ha már Dante, ne is menjünk tovább, hiszen a következő előadó Rózsafalvi Zsuzsanna is vele foglalkozik. Pontosabban Babits fordítási dilemmáival.  Babits 1920-ban fejezte be Dante Purgatóriumának fordítását, majd írt egy esszét néhány nehézségről. Ezeket ismerhetjük meg az előadásból.  
A fordítások problémáival persze mások is foglalkoznak majd, de ízelítőnek talán ennyi is elég.

Irodalom és zene
Mások – egy szekcióülés keretében – azt tekintik át, miképpen jelennek meg az irodalmi művek a zenében. Azaz ismét egy fordítás-téma, igaz, itt nem nyelvről nyelvre, hanem nyelvről zenére írják át a műveket.
Szerintem az egyik legizgalmasabb előadás e tárgykörben Kelemen Éváé lesz, aki a Shakespeare-művekben megjelenő dalok interpretációit kutatja. Köztudott, hogy Shakespeare majd minden második darabjában bukkan föl a zene valamilyen formában. A kutatók közel kétezer zenéhez kapcsolódó utalásra akadtak a darabokban, melyek között több mint száz dal szövege is szerepel, nem egy konkrét idézet formájában. A színművekben bolondok, apródok, koboldok és tündérek énekelnek; szolgák, csavargók muzsikálnak. Ám, hogy miféle zenék csendülnek fel a művekben a mai színpadokon, az izgalmas kérdés lehet.
Hasonlóan érdekesnek tűnik Mikusi Balázs előadása, aki egy szinte soha nem játszott Mozart-opera, a La finta Mirandolina színpadra állításáról, beszél. Elmondja például, hogy a mellőzés oka többnyire az, hogy a librettó összeegyeztethetetlen a mai dramaturgiai elvárásokkal. Hogyan lehet ezt mégis áthidalni?

Esemény és elbeszélés
Egy újabb szekcióban egyes konkrét események interpretációról lesz szó. Simon Bernadett például a Millenniumi Kiállítási Értesítő című újságot mutatja be, elsődlegesen arra fókuszálva, hogy a lap miként tolmácsolta a kortársaknak az 1896-os ünnep gondolatait, eszméjét, illetve, hogy ezek a hírek 120 év távlatából visszatekintve mit jelentenek a mai olvasók számára.
Ungváry Krisztián hasonlóan érdekes témát talált. Tudnivaló, hogy Carl Lutz svájci diplomatát a budapesti zsidóság egyik megmentőjeként tartják számon. Budapest német parancsnoka ugyanezt a címet vindikálta magának, holott a két személy hozzáállása a kérdéshez gyökeresen eltért. A két férfi 1956-ban személyesen is kapcsolatba került, s úgy tűnik össze is barátkozott. Hogy miképpen látták a maguk tevékenységét, erről beszél majd a történész.

Motívumok és vándormotívumok
Pénteken, egy újabb szekcióban toposzokról, afféle vándormotívumokról lesz szó. Eisemann György a Tristan-téma számos földolgozása, újraírása és fordítása közül emel ki néhányat, Tüske László arról tart előadást, hogyan jelenik meg Arisztotelész Poétikája a középkori muszlim művelődéstörténetben, Bíró Csilla pedig egy az Énekek énekéhez fűzött, különleges kommentárt mutat be: a 16. század első felében, Rómában élt, magyar származású pálos szerzetes, Coelius Gergely munkáját.
És végül ismét egy érdekes szekció: Kép és szöveg kapcsolata elemzi mások mellett Boreczky Anna, aki Apollonius király históriájának sokfelé terjedő középkori emlékeit vizsgálja, természetesen főleg az illusztrációk felől közelítve a kérdéshez.
Patonai Anikó Ágnes az első világháború idején megfilmesített magyar irodalmi művekről beszél, Tasnády Attila pedig  a Képcsarnok Vállalat 1960-as években kiadott szépirodalmi témájú metszeteiről.
Szerteágazó, gazdag program, izgalmas, gondolatgazdag előadássorozat vár azokra, akik, az Országos Széchényi Könyvtárral együtt akarják megünnepelni nemzeti könyvtárunk fennállásának kétszáztizenkettedik évfordulóját.