Nem fogadta egyértelmű lelkesedés a Nobel-díj Facebook oldalán a legjelentősebb irodalmi elismerés bejelentését. Miután fölkerült a közösségi oldalra, a kisfilm, amelyen Sara Danils a Svéd akadémia titkára közli az idei nyertes személyét: kommentáradat vette kezdetét. A megjegyzések sorában a berzenkedés és az ujjongás furcsa elegye híven tükrözi: izgalmas határozatot hozott a Svéd Királyi Akadémia.

Meglepetés
Az előzetes latolgatásokhoz képest nem várt meglepetéssel rukkolt elő csütörtökön – a szokásokhoz képest egy hetet várakoztatva az irodalom iránt érdeklődő közönséget – az akadémia titkára. Sara Danils Stockholmban bejelentette, mivel „új költői kifejezésmódot alkotott az amerikai dalköltészet hagyományában”, ez alkalommal Bob Dylan amerikai költőnek, dalszerzőnek, énekesnek ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia. Hozzá tette, hogy a díjat azért érdemelte ki Bob Dylan, mert munkásságának elmúlt ötvennégy esztendeje során többször is újra feltalálta magát.
Ami igaz, igaz: az amerikai énekes valóban izgalmas pályát futott be. A hatvanas évek óta jelen van a zenei, sőt bizonyos fokig az irodalmi életben is. Saját dalai mellett írt szövegeket másoknak is, és természetesen írt könyveket is.

Könyvek, dalok
A Krónikák első kötete kötetében – a kiadói ajánlás szerint – „a szomorkás emlékezéseket borotvaéles megfigyelések színezik. A történet érinti New Yorkot, New Orleanst, Woodstockot és még néhány kevésbé ismert pontját az Egyesült Államoknak. Őszintén, személyesen, bensőségesen idézi fel azt a rendkívüli korszakot.” A Lyrics / Dalok 1962-2001 ajánlójában pedig ezt olvashatjuk: „Bob Dylan ma az egyik legnagyobb élő rocklegenda. Nélküle az egész rocktörténet – plusz még ez-az: folk és pop, pop és "kult", életérzés és léthelyzet viszonya a huszadik század harmadik harmadában – egy kicsit másképp alakult volna. Ott kell látni őt a sárga tengeralattjárón, és a Satisfaction szövegében, de a beatköltészet sorsának alakulásában is. Mert Bob Dylan a rock költője. Ő az, aki a rockkultúrába költészetet vitt. Nem úgy, hogy "beoltotta" költészettel a rockot, hanem úgy, hogy a versei eleve rockversek. Éltetőjük ugyanaz az életérzés, amely végső soron a rockzenét is létrehozta. Magas és mély, városi és népi művészetből, szórakoztatóipari hulladékból és avantgárdból, aranyból és sárból.”
Dylan győzelme annak ellenére is óriási meglepetés, hogy 1996 óta minden évben jelölik az irodalmi Nobelre. A díj késlekedésének oka a New York Times elemzője, Sewell Chan szerint az, hogy munkássága nem illeszthető be a regények, költészet és novellák hagyományos irodalmi kánonjába, melyet a Nobel tradicionálisan díjaz.

Az idők változnak…
Hát, erre írta válaszul az egyik Facebook-kommentelő: „For the times they are a-changin' – Az idők változnak…"
És akkor lássunk néhányat a megjegyzések közül, amelyeket Sara Danils bejelentése alatt olvashatunk: „Hatodikára vártam az irodalmi díjat, és amikor egy hetet késlekedett, éreztem, hogy egy patkány lesz a nyertes… A mai bejelentés a legrosszabb, ami az irodalmat érhette…  A tiszta irodalomra kellene koncentrálni, és ha akarnak díjat egy dalszövegíróknak, akkor létrehozhatnának egy külön kategóriát akár reklámdalocska íróknak is…” Másvalaki csak ennyit írt: „Szeretem a zenéjét, de egy Nobel-díj?????”
Majd jönnek a gratulációk végestelen sorban: „Szívből gratulálok Bob Dylannak…” „Nagyon szépen köszönjük Nobel-díj, hogy megosztottad ezt a boldog és büszke hírt.” „Egyetértek. Bob Dylan munkássága megérdemli a díjat, és éppen akkor, amikor a világnak szüksége van a dalokra.” „Elég megdöbbentő, de jó választás…” „Nem számítottam rá, de így tovább Bob Dylan!” És végül egy komment, ami fordítás nélkül is mindent kifejez: „Wow! Go Bob”
A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.