Bár semmiféle jogi képzettséggel nem rendelkezem, sőt, még azt is elárulhatom, hogy jogi jellegű fantáziám is nagyon sekélyes, mégsem tudom elképzelni, miképpen lehetne a könyv szolgáltatás. Illetve, dehogynem tudom: ha mondjuk, felolvassák. Akkor a felolvasás vitathatatlanul szolgáltatás. Ám, ha én magamnak olvasok, akkor egy terméket használok. Olyan ez, mintha vennék egy ollót, hogy levágjam a hajam. Az olló termék. A hajvágás szolgáltatás… Már, ha valaki szolgáltatja…

Költség, vagy nem költség?
Mindeme furcsa és már első ránézésre is meglehetősen zavaros – nem kell nézegetni, nem lesz tisztább! – okfejtés onnan ered, hogy néhány megyei adóhatóság úgy döntött, hogy a könyv tulajdonképpen szolgáltatás. Nem termék. Tizenhat vidéki kiadót ellenőriz ezekben az időkben a megyei adóhatóság, és azon folyik a vita: levonható-e az iparűzési adóból a könyv ára? A kiadók szerint, naná, hiszen az egy termék. A hatóságok szerint nem, mert a könyv az szolgáltatás.  
A dolog azért megdöbbentő, mert amennyiben a hatóságnak volna igaza, akkor a könyv előállításának költségét nem számolhatják el költségként a kiadók, azaz a teljes forgalmuk után kell befizetniük az adót. Hogy cifrább legyen a helyzet, az adóhatóság szerint öt évre visszamenőleg is meg kell fizetni a különbözetet, ami értelem szerűen padlóra küldi majd a kiadókat.
Nem is akármelyik kiadókat: Pillanatnyilag mások mellett a Móra, az Atheneaum, az Orisis, az Agave, a Kossuth, a Könyvmolyképző harcol a hatósággal. Együttesen közelítőleg háromszázötvenmillió forintot kellene befizetniük az illetékes önkormányzati adóhatóságoknak.

Külföldön termék, itthon szolgáltatás
Cifrázza a helyzetet, hogy a témában eddig meghozott egyetlen – elsőfokú – ítélet a Csongrád megyei adóhatóságnak kedvezett, azaz nem pusztán az adóhatóság néhány túlbuzgó aktivistája találta ki, hogy a könyv az valójában szolgáltatás, de a bíróság is így látja a dolgot.
Mondjuk, a kiadók vezetőit sem ejtették a fejükre: szakmai körökben azt rebesgetik, hogy a megoldás az lesz, ha a nyomdai munkákat külföldön végeztetik. Amennyiben ugyanis a határon kívül készül a könyv, akkor – a megfelelő szabályokkal összhangban – a nyomdagépet elhagyó, bekötött, papír kazal egy termék, egy árucikk, akármit is gondolnak erről az önkormányzati adóhatóságok.
Másik út az érdekvédelem. Ebben persze hagyományosan gyengék a hazai könyvkiadók. A legnagyobb könyves szövetség, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztő Egyesülése természetesen határozottan tiltakozik, de úgy tűnik, nem túl hatékony a fellépése. Az Egyesülés egyfelől az adóvizsgálatok felfüggesztését követeli, másfelől nemzetközi szervezetek segítségét kéri, esetleg Európai Uniós bírósághoz fordul az ügyben. Egyúttal azt is felvetette a szervezet, hogy a kiadók hozzanak létre szolidaritási alapot, illetve törekedjenek peregyezségre.

Könyvek, adók, hatóságok
A megoldás kulcsa persze a kulturális kormányzat kezében van. A kultúráért is felelős minisztérium az, amely pontot tehet a vita végére, azzal, hogy egyértelműen kiáll a kiadók mellett. Néhány héttel ezelőtt Balog Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője úgy nyilatkozott, hogy a magyar könyv kiadásának, a magyar nyelvű könyvek kiadásának stratégiai szerepet szán a kulturális tárca. Nem véletlenül olyan alacsony, öt százalék a könyvek áfája – tette hozzá. A konkrét kérdéssel kapcsolatban pedig leszögezte: az, hogy nem tud különbséget tenni, vagy nem jól tett különbséget a NAV a szolgáltatás és a termék között, valóban nehéz helyzetbe hozza a kiadókat. Megígérte, hogy megvizsgálja az ügyet, hangsúlyozva, hogy a kormánynak semmiképpen sem célja az egyébként is nehéz helyzetben lévő könyvkiadókat tönkretenni. Éppen ellenkezőleg: a digitális kultúra fejlesztése mellett a magyar könyvkiadásnak is stratégiai szerepet kell kapnia a jövőben. „Mindenképpen segíteni fogunk” – zárta a témát a miniszter.